Anon Anon 
Sokáig azt hittem, nem jutok el oda, ám úgy tűnik, mégis csak sikerült beslisszolnom a humorfesztiválra, melyet a Tháliában tartottak február 11. és 15. között. Mit ad Isten, épp szabad is voltam 14-én, hát gondoltam, lecsapok a lehetőségre, s megnézem Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók c. előadását Keszég László rendezésében. Max Frisch svájci építész és író munkássága fontos része a német irodalomnak. Drámája, a Biedermann és a gyújtogatók egy gondolkodásra képtelen gyáva kispolgárról szól, aki behódol az erőszaknak.
A Thália Színház igazi befogadótérként működve számos más teátrumnak ad lehetőséget a bemutatkozásra budapesti közönség előtt. Most sem történt másképp. Max Frisch tragikomédiáját a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata adta elő. Gáspár Tibor Gottlieb Biedermanná alakulva mutatta be nekünk – nézőknek – hogy milyen is az igazán ostoba ember, aki annyira fél a gyújtogatóktól (ergo a gonosztól), hogy képes a házába fogadni őket, csak hogy elkerülje a bosszújukat. Pusztán azért, mert valaki pofátlanul ránktör az otthonunkban, kajáért kuncsorog, majd azzal menőzik, hogy ő birkózó, és mindenkit laposra ver, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt ő elképzelte, még nem kéne nyüszítve a sarokba kuporodnunk kegyelemért könyörögve. Na, hát Biedermann pont ezt teszi. Sőt. Továbbmegy. Haverkodik. Még akkor sem kap észbe, mikor már – neki köszönhetően – az egész város lángol. Ő lenne a kisember? A megtéveszthető pórnép? Nem éppen. Hajszeszből meggazdagodott entellektüell, ismert figura, mi több: van szép nagy padlása is, ahol elég sok hordó benzin tárolható. Schmitz, a díjbirkózó kőbunkó és Eisenring, a sittről nemrég szabadult idegesítő haverja beköltöznek Biedermannhoz, hogy ott készítsék elő a robbantáshoz és gyújtogatáshoz szükséges anyagokat. Főhősünk annyira bekattan, hogy nem látja már a fától az erdőt, félelme elveszi a maradék eszét is, és még az sem tudatosul benne, mi történik a közvetlen környezetében. Valódi kispolgárként Biedermannak mindenről megvan a véleménye, erkölcsi óriásnak képzeli magát, kikezdhetetlen jellemmel. Mindez azonban csak Gottlieb fejében van így, hisz ő mindössze egy rettegő, behódoló erkölcsi nulla. Tűzoltókból álló kórus énekli s beszéli el a történetet, olykor fejen állva, máskor táncolva – mint az ókori drámákban. Babette, Gottlieb felesége, a cselédlány, valamint Knechtling özvegye is ostoba nőszemélyként van ábrázolva a darabban. Babettet kivéve a lányok szextárgyként libbennek tova olykor a színpadon. Pregitzer Fruzsina (Babette) sem túl karakteres egyéniség. Folyamatosan nyavalyog, de megvédeni ő sem tudja Biedermannt saját magától. A tragédia elkerülhetetlen. Elég egy szikra, és… Bumm!
Jól felépített darab, mely a második felvonásban teljesen másfele kanyarodik, mint azt sejtenénk. Musical betétek lepnek meg minket, majd egy pokol-jelenet, ahol Gottlieb Biedermann még mindig ugyanolyan szánalmas bolond, mint éltében volt. Sok idejébe kerül például, mire felfogja, hogy ő bizony hulla. Alkudozása az ördöggel világosan megmutatja pitiánerségét, és rettegését mindattól, amire nem lehet befolyása. Frisch eredeti drámájában a gyújtogatók nácik voltak, ebben a változatban azonban semmiféle utalás nincs erre. Frisch szerint a magánembereknek minden politikai rendszer idegen. Belekényszerítik őket a háborúkba, melynek résztvevői és elszenvedői lesznek. Na de mi a darab tanulsága? Sose légy betoji bólogatójános, mert akkor neked annyi.
Néhány szó a Móricz Zsigmond Színházról:
1831-ben volt az első színielőadás Nyíregyházán, ám kőszínháza ekkor még nem volt a városnak. Egészen 1894-ig kellett várni arra, hogy megnyíljon a mai helyén álló teátrum. 1955-ben teljes felújításon esett át az épület, és méreteiben is megnőtt. Saját társulatra volt szükség a folyamatos működéshez, melyet a város vezetése felismert. 1981. október 17-én került sor – az épület következő felújítása után – a megnyitó előadásra. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művét láthatta először a város állandó társulatával a közönség. A felújított színház már mindenben megfelel az igényeknek.
Biedermann és a gyújtogatók
Biedermann úr: Gáspár Tibor Babette, a felesége: Pregitzer Fruzsina Anna, a szobalány: Éry-Kovács Zsanna Smitz, díjbirkózó, Belzebub: Tóth Károly Eisenring, pincér, majomember: Vicei Zsolt A filozófia doktora, Az alak: Tóth Zolka Knechtling özvegye: Munkácsi Anita Rendőr: Fellinger Domonkos Kar, amely a helybeli tűzoltóságból áll: Nagyidai Gergő Fellinger Domonkos Karvezető: Varga Balázs
Dramaturg: Enyedi Éva Zeneszerző: Zságer-Varga Ákos Díszlettervező: Cziegler Balázs Jelmeztervező: Sinkovics Judit Koreográfus: Gergye Krisztián Ügyelő: Kováts István Súgó: Nagy Erzsébet Rendezőasszisztens: Fülöp Angéla
Fordította: Parti Nagy Lajos Rendező: Keszég László
