
A tegnapi nappal lezárult a Budapest Essentials 2015. Ám kijelenthetem, hogy a nagyszabású programsorozat fináléja is remekül sikerült. Ez alkalommal egy tűzfalak mentén végighaladó street art sétára és a Punnany Massif Várkert Bazárban tartott koncertjére neveztem be. Sajnos rosszul kalkuláltam az idővel, így a tervezett fürdőzés már nem fért bele a délutánba. Persze ez nem akkora probléma, előbb-utóbb úgyis ellátogatok Egerbe, és élvezem a török hódoltság eme áldásos következményét.
De térjünk vissza a street art sétához. Először is rádöbbentem, hogy eddig mennyire csukott szemmel jártam a városban. A kis kiruccanásunk igazán nem volt egész várost átfogó; a Deák térről indultunk és nagyjából az Ankert köz, Rumbach Sebestyén utca, Dob utca, Klauzál tér, Kazinczy utca, Akácfa utca vonalon mozogtunk, mégis rengeteg hihetetlen graffiti műalkotást láttam.
A graffiti szóról persze a laikusnak a tagek, vagyis a házak falán, a buszokon vagy a pályaudvarokon hagyott „névjegyek” ugranak be. Ezek azonban igen távol állnak azoktól a sokszor monumentális méretű képektől, amelyeket a valódi graffitiművészek képesek létrehozni a festékszórókkal. Lépésről lépésre haladtunk; az Anker közben még egyszerűbb, kis méretű figurákat láttunk a falon, amelyek már kezdenek a tagtől a komolyabb alkotás felé tendálni. Később elhaladtunk néhány plakát mellett, amelyek mostanában előtérbe kerültek a sajnos egyre inkább visszaszoruló street art festészethez képest.
A Rumbach Sebestyén utcában haladva már megismerkedhettünk a Neopainter graffitis társaság képeivel, amelyek a VII. kerületi önkormányzat megbízásából készültek. Érdekes volt végigkövetni az egymástól viszonylag kis távolságra eső három alkotásukat. Az első, Sissit ábrázoló falfestmény szépen kivitelezett, de túlságosan szabályos és unalmas. A második, több futball generációval ezelőtti aranycsapatunk győzelmén csámcsogó bosszantóan primitív képnek még markánsabb megrendelésszaga van. A harmadik, Rubik kockát ábrázoló festmény azonban már sikeresebben áthidalja a művészet vs. hatalom konfliktust; ismét egy hungarikumot jelenít meg, de sokkal szabadabb, kreatívabb módon, mint az előző kettő.
Négy kedvenc street art művemet emelném még ki (mindet imádtam, de lehetetlenség őket egy cikkbe belezsúfolni). Az egyik az utcai rongálókat sújtó túlságosan szemellenzős törvények elől a Fekete kutya nevű romkocsmai falai közé behúzódó falfestmény, amely rendkívül mozgalmas, és több művészettörténeti geggel örvendezteti meg a befogadókat. A másik a lengyel-magyar barátságot szimbolizáló, két összefonódó fát ábrázoló kép. De leginkább az Akácfa utcában található, egymás szomszédságában megfestett Nyugalom Fala és a Tombolás Fala voltak a szívem csücskei (egyébként előbbi egy magyar, utóbbi egy lengyel művész alkotása).
Rengeteg csodás alkotást láthattunk, amelyek a 2014-es Street Art Fesztivál keretein belül születtek. Nemsokára idén is esélyt kapnak a művészek az önkifejezésre és az utcák kidíszítésére. Drukkoljunk nekik, hiszen nem egyszerű a dolguk; a festői tehetség mellett jó kondícióra, tériszonymentességre, fejlett térlátásra és kegyes időjárásra lesz szükségük! Nem beszélve az idegőrlő huza-vonáról, ami a témájuk elfogadtatásáig vezet…
A street artos fejtágítás után már indultam is a Várkert Bazárba. Annak ellenére, hogy ma munkanap van, tegnap este gyűlt össze a legnagyobb tömeg, amit az idei Budapest Essentials fesztiválon láttam. Az érdeklődés ráadásul nem csak a Punanny Massifnak szólt; már az AKPH/Amoeba/ Soulclapbudapest kombináció is rengeteg embert a helyszínre vonzott. Úgy látszik, egy valamire való banda soha nem kezd pontosan, ám amikor a Punnany Massif végre a húrok közé csapott, szuper hangulatot varázsoltak.
Általánosságban véve a hip-hop sem kifejezett kedvencem, de szerencsére a fiúk a műfaj igényesebb oldalát képviselik. Tetszik, hogy a dalszövegeknek van mondanivalója, és az is, hogy amikor már kezdett túl monoton lenni a natúr rap-es, hip-hop-os vonal (egyébként egészen sokáig elpartyztam rá), mindig bekapcsolódott egy kis plusz fűszer, mint a Punnany-boogie vagy némi magyaros dallam. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy Fehér Balázs is betársult Máté mellé egy dal erejéig. A koncert végén persze volt némi marakodás a közönség közé hajított dobverők miatt, de legalább a két boldog győztes gazdagabb lett egy-egy Punnany Massif ereklyével.
Összességében méltán állíthatom a Budapest Essentials Fesztiválról, hogy olyan volt, mint egy multivitamin csomag élményekbe átforgatva. Ha Ti is ott voltatok valamelyik programon, remélem, jól éreztétek magatokat, ha pedig nem, legközelebb ne hagyjátok ki!