
Némi csúszás, poénkodások és az utánozhatatlan magyaros hivatalos megnyitó jelleg lengte be a Zsigmond Vilmos filmfesztivált.
Őszintén szólva némi retró-merevség keveredett a modern lazasággal. Ez most nem kritika, vagy bántás, komolyan mondom, nekem ez bejön. Lehet én vagyok a beteg, ki tudja.

Az egész programsorozat a Délvidék ház előtt egy kis nosztalgikus fúvószenekari előadással kezdődött. Szaladt itt a mókus fenn a fán, de még a nagy Ho-ho-horgász is megtisztelt minket a jelenlétével. Komolyra, de azért nem annyira komolyra fordítva a szót, az ünnepi megnyitó is hasonló hangulatban zajlott.
Eleinte némi zavar támadt az erőben. Helyismeret hiányában nem igazán lehetett tudni mi merre hány méter, hova kell, vagy lehet menni, ezért követtük a tömeget, de valójában még azt se tudtuk hova ülhetünk le. Végül persze minden helyre állt és ez valahol a mi kis sutaságunk is.
Zsigmond Vilmos unokájának, Maxwell A. Hohenlohe Langenburgnak a szavaival köszöntötték a vendégeket, miszerint az egész családnak megtisztelő az, hogy ennyi ember érdeklődik a híres operatőr nevével fémjelzett fesztivál iránt.

A fesztivált hivatalosan Nagy Sándor, Szeged városfejlesztési alpolgármestere nyitotta meg, picit poénosan, csak annyit mondott:
„A fesztivált megnyitom.”
Természetesen a beszéde nem volt ilyen szűkre szabott, csak humoros kedvében volt a politikus. Beszédjében szót ejtett arról, hogy Szeged idén éppen 300 éve szabad város, így talán emiatt is nálunk nyitottabb szellemű a közigazgatás, ami nagyobb teret enged a kreativitásnak.

A politikus beszédét a fesztivál fő szervezőinek, Szabó Éva Andreának és Jávorszky Ivánnak pár szava követte. Szabó Éva előre beharangozta, hogy a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíját idén Kende János fogja kapni a díjátadón, majd az előző fesztiválok helyszínéről, a Belvárosi mozi felújításáról szólt pár szót.
Jávorszky Iván ennél humorosabbra vette a figurát. Miután komolyan megköszönte a háttérdolgozók munkáit, megjegyezte, hogy idén majdnem 100 filmet lehet megtekinteni, de csak annak, aki képes három felé szakadni, mert lesz, hogy szimultán több program is zajlik majd.
Hogy idén mi várhat még ránk, az eddigiek alapján fogalmunk sincs, mert a korábbi évekhez képest a mostani filmfesztivál hangulata jóval családiasabb és retrósabb, mint azt megszoktuk. Csak hogy egy példát hozzak fel az újféle hangulatra, estére már bográcsozni invitáltak meg minket. Mialatt eme sorokat írom, Kende János éppen egy műanyag székben ül a bogrács mellett, amiről valljuk meg, nem egy megszokott filmfesztivál hangulat.
Persze idén is jelen van a Vision Team, akik a világítást és a kamerákat adták díszletelemként, és a Special Grip Hungary, akik a látványos kameramozgató technikákat hozták el a fesztiválra. Ezúttal is egy rakat jó, és valószínűleg néhány rossz filmet fogunk megnézni, de az biztos, hogy 2019-ben ez jóval nagyobb buli lesz, mint a korábbi években.