Családom és egyéb állatfajták – Durrellék évadkritika

Idén több, Nagy-Britanniában tavaly bemutatkozott sorozatot hoz el nekünk a magyar HBO. Ezek egyike volt a Viktória (Victoria, 2016), amiről kritikánk itt olvasható. A másik a Durrellék (The Durrels, 2016). Egy kedves családi történet, ami több bestselleren alapul.

Gerald Durrell könyvei gyerekkoromtól kezdve igen nagy hatással voltak rám, ezért különösen vártam ezt a sorozatot. A könyvekre a könnyed, de okos humor jellemző. Durrell szavai, mondatai pergők, eszement intelligenciával fonják körbe a könyveit, nem eresztenek, és az ember észre sem veszi és egy-ültében elolvassa őket. Gerald Durrell számomra egy életérzés.

A sorozatot a Korfu könyvekből készítették el, amelyek Durrell legjobban sikerült könyvei közé sorolhatók, a legismertebb a Családom és egyéb állatfajták. A könyvet eredetileg a Korfu szigeteki állatvilágról tervezte írni a zoológus, azonban az első lapokon leírja, miért is került ő oda gyerekként, és mint minden jó írót, őt is elfogták a karakterek, ami esetében a családja volt. „Amint felvonultak a papiroson, megtelepedtek, és kezdték meginvitálni különböző barátaikat, hadd szerepeljenek ők is az egyes fejezetekben. Végül nagy nehezen és sok furfanggal sikerült mégis itt-ott néhány oldalt megmentenem, hogy egyes-egyedül állatoknak szentelhessem.”

Az angol ITV így egy olyan bestsellerből csinálhatott sorozatot, ami instant sikert hozhatott. De a kivitelezés sajnos felemásra sikeredett. Korfu gyönyörű – és szerencsére a készítők is úgy gondolták, hogy autentikus helyszíneken forgatják le a sorozatot. A táj lenyűgöző, a háború előtti életérzés, a görög vendégszeretet végig áthatja a sorozatot. A színészek ügyesek, mind a felnőtt, mind a gyerekszínészek. Szerencsére egyre kevesebb olyan sorozattal, filmmel találkozunk ahol idegesítő gyerekkarakterek lennének – pontosabban őket idegesítően rosszul játszó színészek jelennének meg. Keeley Hawes, Josh O’Connor, Callum Woodhouse, Daisy Waterstone és a fiatal Geraldot – azaz Gerryt alakító Milo Parker is kifogástalan munkát végez, tökéletesen hozzák a rájuk írt karaktereket. A probléma azonban pontosan itt gyökerezik, hogy milyen szerepeket írtak rájuk.

A történet egy bolondos családról szól, akiknek el kell hagyniuk Angliát, mert nincs miből fenntartaniuk magukat, ezért ötletszerűen Korfura költöznek, ahol megpróbálják helyrehozni magukat pénzügyileg és lelkileg is. Egy diszfunkcionális csonka család, ahol mindenki lökött egy kicsit. Ez a könyvben abszurd humorral, kevés drámával, mégis szépen van bemutatva – és mindezt Gerry szemszögéből nézzük végig. A sorozat ezzel szemben az anya karakterét teszi központba, az ő drámája ez, amit néha old a gyerekek egyáltalán nem hétköznapi viselkedése. Izgalmas látni Durrellék életét, egy olyan nem-mindennapi családét, ahol szinte mindenkiből nagynevű alak lett később. A négyből három gyerek híres író, a negyedik festő lett. A kreativitás tehát csak úgy tombolt a családban – és mint sok művész esetében – ők is excentrikusak voltak, de nagyon összetartóak. Ennek korai megjelenési formáit láthatjuk a sorozatban is. Mindezt egy anya szemszögén keresztül, aki kicsit irányt vesztett kapitányként próbálja kormányozni a süllyedő hajót. A történet tehát érdekes, nagyszerű családi dráma, csak egyvalami hiányzott a számomra, a durrelli hangulat, életérzés, amiről a könyvek szóltak.

A Durrellék egy jól megírt drámasorozat, de csak nyomokban tartalmazza a Gerald Durrell-féle világot, ízelítőnek viszont tökéletes. Belenézni, vagy legalább az első részt megnézni azért ajánlom, mert ha eddig kimaradt volna-,meghozza az ember kedvét, hogy elolvassa a könyveit, vagy elmenjen Korfura. Én így fogok tenni.