Na persze nem az igazién. Egy barátom hívott meg az eseményre, mondván, ha szeretem Cseh Tamást, ne hagyjam ki ezt az estet. Március 11-én az Üllői úton fordultam be az elsőre baljós külsejű, sötét udvarba, aminek végén egy autószerelő üzemen át találtam meg a bejáratot, előtte pedig a betonon virító, krétával felírt jelzést, miszerint „Cseh Tamás est az I. emeleten.” Ez volt a Heinrich Alkotói Szint.
A lépcsőn felérve egyből megütötte orromat a füstölő kellemes illata. A teremben padokon és kanapékon önfeledten heverésző fiatalok látványa fogadott, kezükben sörrel, vagy benyomott dugójú borokkal. Kiszolgálás hiányában mindenki a maga által hozott italra támaszkodott a jókedv reményében, na és persze a duóra, akik hamarosan színpadra álltak. Vértesi Ferenc rövid hangolás után csapott a húrok közé, Regős Mátyás pedig rázendített a Budapest című dalra, amely megalapozta a hallgatóság jó hangulatát. Az est folyamán többek között olyan slágerek hangzottak el, mint a Horváthország, Születtem Magyarországon, A 74-es év, Apa kalapja, Fehér babák, vagy a Csönded vagyok, végül pedig Másik János és Cseh Tamás közös dalával, a Minden álmomban című klasszikussal zárták előadásukat.
Utólag bevallom, kétkedve érkeztem erre a koncertre, ugyanis kissé féltem, hogy a duó, akarva-akaratlanul de megkísérli a szó szoros értelemben odavarázsolni Cseh Tamás szellemét azáltal, hogy előadásmódjukat a lehető legközelebb próbálják igazítani az övéhez. Lássuk be, egy ilyen törekvés teljes mértékben értelmetlen, öncélú és nem utolsó sorban lehetetlen vállalkozás is lett volna, ám abszolút pozitívumként ért, hogy itt szó sem volt erről. A dalok a legtöbb esetben át voltak dolgozva, apró változtatásokkal tették egyszerre egyedivé és mégis hűvé az eredetiekhez. Regős Mátyás előadásmódja jóval túllépett a szimpla éneklésen, test-, és arcjátékával kiválóan alkalmazkodott a dalokhoz, hisz aki ismeri ezeket, tudja, hogy több van bennük, mint pusztán zeneiség. Maga a dalszövegek írója, Bereményi Géza is több ízben elmondta, hogy közös dalaikat, észrevétele szerint, csak jó színészi képességekkel rendelkezők tudják előadni igazán megfelelően.
Igaz, hogy ritkán, de becsúszott pár szövegbeli baki, ám ezek semmit sem vettek el az előadás színvonalából, sőt, nekem kifejezetten ez jelezte, hogy itt nem művészieskedésről van szó, csupán két fiatalról, akik szeretik és tudják is jól előadni ezeket a dalokat, és teszik is közönség előtt. Összességében tehát elégedetten távoztam a Vértesi – Regős duó estjéről. A másfél óra alatt sikeresen kalauzoltak minket vissza a 70-es – 80-as évek légkörébe, és teremtettek kellemes, baráti hangulatot a hallgatóság számára. A koncert végeztével megígérték, hogy fognak még ehhez hasonló esteket tartani. A Cseh Tamás fanoknak azt hiszem, mindenképp érdemes elmenni egyszer. Én ott leszek.