District 9 (2009) – kritika a múltról, a jelenről és a jövőről

A District 9 Neill Blomkamp sci-fi filmje, de nem egy egyszerű agyatlan látványprodukcióról van itt szó. Komoly üzenete van, ami jelenleg hazánkban is aktualitással bír.

Ez a kritika nem lesz szokványos. Nem lesz az, mert a történet témája miatt, úgy érzem kötelességem arról írni, ami jelenleg országunkban történik, és arról is, ami már megtörtént, csak éppen nem itt. A témában prioritást is állítva először a háttérről, illetve a minket érintő helyzetre egy kis kiszólással élnék, majd csak ezután fog jönni az igazi kritika magáról a filmről.

Minden írás előtt először körbeböngészek a neten, mert kíváncsi vagyok mások véleményére. Ezúttal viszont a filmről alkotott vélemények mellett kiszúrtam egy olyan tényezőt, ami mellett nem lehet elmenni. Ez nem más, minthogy az mindenkinek leesett, hogy a rasszizmusról van benne szó, de az már nem mindenkinek, hogy egy konkrét történelmi eseményt dolgoz fel. Ez az esemény az apartheid konfliktus. Erre nemcsak hogy a történet helyszíne utal, ahonnan a rendező, író is származik, de még maga film címe is. Nem viccelek! Ennek fényében pedig az a „kolléga”, aki egy neves netes hírportálra írt kritikát róla úgy, hogy az egész filmet nevetségesnek találta, úgy az kérem ássa el magát, és többet ne is bújjon ki onnan!

Fentebb többször is említettem, hogy a District 9 történetének számunkra is van manapság jelentése. Azért tanulunk törtélemet, hogy tanuljunk belőle, egyfajta figyelmeztetésként, milyen hibákat ne kövessünk el a jövőben. Ez a sci-fi szintén egy figyelmeztetés. Mikor tömörítve kerítések mögött tartunk egy csoportot, úgy azok önkéntelenül is kialakítják a saját társadalmukat, saját értékrendszerrel, szabályokkal, amik illeszkednek a mostoha helyzetükhöz.

„Csoda-e, ha ily körülmények közt folyvást szaporodnak a tolvajok, annak daczára, hogy az államhatalom bitófára juttatja valamennyit?”  – (sic!) – Morus Tamás – Utópia

Ezen túlesve jöhet a könnyedebb része a cikknek. Maga a kritika.

Az alaptörténet annyi, hogy Johannesburg felett lerobban egy űrhajó, így annak utasai a meghibásodás miatt képtelenek tovább utazni, ezért ott rekednek. A helyiek félve az idegenektől elkülönítik őket, ami a fentebb említett okoknál fogva gettósodáshoz vezet. Ezt mind az ál-dokumentarista kezdésből tudjuk meg, ami olyan pluszt adott a filmhez, amitől a néző jobban át tudja érezni a helyzetet. A probléma elhárításával megbízott kutató válik a főhőssé, aki egy véletlen során magára permetez némi idegen anyagot, így mutálódni kezd. Tovább nem is mesélném, hátha valaki még nem látta, annak pedig nem szeretném elspoilerezni.

A filmben a csavarok, nem pusztán az izgalom felkeltésére és fenntartására szolgálnak, hanem újabb erős témákat feszegetnek. Etikailag elfogadhatóak-e a tudomány fejlődésének érdekében a genetikai kísérletek? Hol kezdődik az, hogy ember? A másság elfogadása, a politikai és történelmi reflektálás mellett azt hinnénk, ilyen mélységekben már unalmas tanítás az amire számíthatunk, de nem. Akció, izgalom dráma mind megtalálhatóak benne. Mindezt pedig először egymás után, majd párhuzamosan, sőt van, hogy egy jeleneten belül tálalják elénk. Azt hiszem ki kell mondani, Blomkamp egy zseni. Még művészi eszközöket is sikerült a filmbe csempésznie, és még csak izzadtságszaguk sem volt, mert a történet szerves részeivé tette őket.

Értékelés: 95/100 Hogy miért nem 100? Mert bár látványban, pörgésben, és ahogyan az a cikkből is látszik elgondolkodtatásban nincs hiány, sőt még az ismeretlen színészek játéka is kiváló, de egy ismerős arc azért nem ártott volna.

IMDb: 8.0/10

MAFAB: 81%