Anon Anon 
Végre valahára elkészült a Longest Journey trilógia harmadik darabja a Dreamfall Chapters. Hogy már 2014-ben megjelent? Igen az első része az epizódok közül, azonban közel két évet (!) kellett ahhoz várni, hogy befejezzék a játékot a Red Thread Games alkotói. Megérte ez a hosszú út? Méltó befejezést kaphattunk kézhez? A történet (ahogy az lenni szokott) nem ennyire egyszerű.
A The Longest Journey 1999-ben jelent meg, a kalandjátékok aranykorának alkonyán. Egyike volt azoknak az első próbálkozásoknak, amik a 3D-re próbálták ültetni a point and click kalandjáték műfajt. A grafikája, a hangulata és a sztorija is összhangban volt egymással: kicsit keserű, néhol humoros, de mindenképp maradandó fantasy-történetet kaptunk kézhez. 2006-ig kellett várni a folytatásig, amikor megjelent a Dreamfall: The Longest Journey. Új főhőst és új külsőt kapott a játék. Szebb lett, mint valaha, története pedig folytatta az előző játék fő vonalát, ugyanakkor néhány nagyobb fordulat hatására sötétebb irányba vitték el a történetet. A rajongók kezüket tördelve várták a folytatást (amihez nagyban hozzájárult a játék nyitott vége). 2007-ben be is jelentették, hogy el fog készülni, méghozzá epizodikus jelleggel. A játék végül egy sikeres Kickstarter kampány hatására elkészülhetett és az első epizód ki is jött 2014-ben, azonban a fejlesztések és a különböző utómunkálatok miatt közel két évet kellett ahhoz várni, hogy végleg be lehessen fejezni a kalandot.
A játék ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző rész véget ért. April Ryan halott, Zoe kómában, Kian Alvane börtönben várja, hogy ítélkezzenek felette. A történet tehát egy konfliktusoktól megtört emberek és világok kapcsolatát (szóismétlés) meséli el. A hangulatára mégse mondhatnám, hogy csak és kizárólag nyomasztó lenne. Valóban, a szomorúság, a melankólia, valahol még mindig belengi az egész világot, mégis igyekeztek oldani a feszültséget a humorosabb karakterek megjelenésével, valamint a grafikai megoldásokkal. Számomra a látvány élvezhetősége sose azt jelent, hogy az mennyire up-to-date, hanem hogy mennyire van összhangban a világgal, a történettel, amit el akar nekünk mondani. A grafikát eszköznek tekintem a jó történet elmeséléséhez, aminek a felhasználása (különösen egy kalandjáték esetén) nem arról kell, hogy szóljon, hogy mekkora technikai bravúr, hanem összességben adjon egy érzetet, amitől összhangban él a történettel. Alkalmazkodva az előző részekhez egy kicsit a mesékre hajazó látványvilágot kapunk, amiben a szögletesség helyett a kerekített formák, pasztel színek, kontúrok kapnak helyet, mintegy csökkentve azt a nyomást, a melankóliát, ami rajtunk ül a történet folyamán.
Zoe és Kian története szépen halad egymás mellett, hasonló elemekre építve. Mindkét szereplőnek a kilátástalanságból kell megmenekülnie, és olyanoktól kapnak segítséget, akiktől azt egyáltalán nem várták volna. A történet harmadik protagonistája egy Saga nevű lány, akit kisbaba korában ismerünk meg, és ahogy halad előre a történet, úgy érik felnőtt nővé a szemünk előtt. Talán az ő története sikerült a legmeghatóbbra, főleg a végjátékot illetően.
Zoe története az Álomidőben kezdődik, ahol saját és mások félelmeivel kell szembenéznie, ahol megtapasztalja, hogy a Dreammachine nevű szerkezet milyen függésbe viszi a felhasználóit. Ebből a térből kilépve Stark világában tevékenykedik eleinte, hogy a technokrata világban megtalálja (újra) önmagát. Politikai machinációk, drogfüggőség, és emberei kapcsolatok különböző szintjein mozog az ő története elsősorban.
Kian, a hitehagyott harcos apostol története a börtönből való szökésével kezdődik, amiben a lázadók segítenek neki. Korábbi papharcos ellenségből rebellis lázadó lesz. Egy kicsit Pál apostol történetének a fordított verzióját láthatjuk az ő karakterét alakítva.
Mindegyik szereplő története izgalmasra, fordulatosra lett megírva, bár vannak üres járatok, de logikai feladatokban, vagy izgalmas fejtörőkben nincs hiány, ugyanakkor erősségük változó. Egyes esetekben úgy éreztem, hogy indokolatlanul könnyűek, máskor csak sokadik próbálkozásra sikerült tovább jutnom egy adott feladattal.
A kaland azért is szórakoztató, mert akárcsak a Telltale Game of Thrones esetében a döntéseink itt is meghatározóak, nagymértékben befolyásolják környezetünket, a karaktereket, sőt még a játékmenetet is, azért mindenképp érdemes újrajátszani, hiszen a rengeteg választási helyzet következtében hihetetlenül változatos tud lenni egy játék.
Aki játszott az elődökkel, annak mindenképp érdemes minél hamarabb játszania a befejező epizóddal, aki nem, azoknak ajánlom a játék előtt a korábbi részek minél hamarabbi beszerzését. Szem nem marad szárazon, annyit mindenképp ígérhetek. Igen, végre megoldódik minden rejtély, elvarrnak minden egyes nyitva maradt szálat, és csak rajtunk függ, hogy fejezzük be a Leghosszabb Történetet.
