Egy zongorista legendája – Novecento az Spirit Színházban

A Spirit Színház áprilisban mutatta be Alessandro Baricco novellájából készült színpadi adaptációját Novecento címmel, melyet Rozgonyi Ádám rendezett.

Novellából film és színház

A novellából – melyet az olasz Alessandro Baricco  1994-ben írt – sikeres film készült Az óceánjáró zongorista legendája címmel. A filmet az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore rendezte, az operatőre pedig Koltai Lajos volt.

A Spirit Színház kétszemélyes darab formájában dolgozta fel a művet Gács Éva fordítása alapján. A színpadon két szereplő (Perjés János és Perjési Hilda) mellett szinte végig jelen van egy zongorista is. A Novecento című darab a Spirit Színház nemrégiben megnyitott kamaratermében látható. Az előadás az intim tér segítségével egészen közel hozza a nézőkhöz a zseni zongorista egyedi sorsát. Novecento – akinek neve olaszul 1900-at jelent – egy hajón született a múlt század elején, és az egész életét az óceánjárón élte le. Novecento történetet legjobb barátja, Max Tooney trombitás meséli el, akit Perjés János alakít.

A hajó és az élet

Az előadás nagyon jól adja vissza azt, ahogy az óceánjáró hajó – mely Novecento állandó élettere – egyben szimbóluma bármely ember sorsának. Novecento kizárólag a hajót tudja elfogadni az életterének, mivel oda született, tehát csak azt ismeri, mint életkörülményt. Nem akar és nem is tud leszállni a hajóról, ahogy az emberek többségére is jellemző az, hogy nehezen változtat a megszokott élethelyzetén, mert fél az ismeretlentől és a változástól. Az óceánjárón sok ember tartózkodik, de a nagy részük csak átmeneti időt tölt el rajta, ahogy mindenki életében vannak állandó és folyamatosan változó „szereplők”. Novecento árvasága és speciális élete miatt nem képes az igazi kötődésre, nem tud bízni az emberekben és a saját választásaiban.

Az előadásban elhangzó szavak esszenciálisan fejezik ezt a viszonyulást: „A zongorának nyolcvannyolc billentyűje van […] De ha én a lépcsőn lemegyek, és ha ott előttem feltárul egy billentyűzet, milliónyi billentyűjével […] Hogy tudtok ti odalent választani csupán egyet? Választani egy nőt. Egy házat, … egyetlen módját a halálnak.”

A rendezés

Rozgonyi Ádám rendező jó érzékkel fogta meg a novella „lelkét” és mesélteti el – hol fotelben ülve, hol zaklatottan fel-alá járva – Max Tonney (Perjés János) trombitás szemszögéből nézve Novecento életét. Az élő zongorajáték, a szövegek közben elhangzó rövidebb dalbetétek nem öncélúak, hanem ízlésesen támasztják alá a novella hangulatát és mondanivalóját.

A mesélő és a nő

Perjés János úgy mesél Novecento-ról, hogy magával ragadja a nézőket a történetben, miközben megjelenik az általa alakított trombitás sorsa is, mivel Max Tooney-tól ismerjük meg a nagy tehetségű zongorista életét.  Perjés János természetes gesztusokkal, hitelesen adja át Max Tooney gondolatai, jeleníti meg érzelmeit, és mutatja be azt a lelki utat, amely által egyre közelebb érzi magához zongorista barátját. A monológok, a rövid párbeszédek és a dalbetétek segítségével kibomlanak azok a lelki folyamatok, amely által megértjük a két ember – Novecento és Max – motivációit, valamint vívódásaik és döntéseik okát.

Perjési Hilda színesen jeleníti meg az előadásban a nőiséget, és támogatja szöveggel, tánccal, énekkel Perjés János hosszabb monológjait.

A kis tér és az egyszerű díszlet – egy fotel és a zongora – ellenére már az előadás első perceiben úgy érezhetjük, hogy együtt utazunk a nagy óceánjárón a mesélőkkel együtt. Az előadás végén Perjés János érzelmekkel teli mondatai meghozzák a katartikus pillanatokat is.

A zongorista az előadásban – váltó szereposztásban – Varga Zoltán és Neumark Zoltán. Zenei vezető: Zoller Zsolt. Jelmez: Katona Bálint.