Csizmadia Attila 
Jönnek az újabb részei az Életutazásoknak.
Z és egy pillanat
Álljunk meg egy pillanatra. Illetve nekem egy pillanat, mert az én dimenziómban nincs jelentősége az időnek. Élt egy nagy tudós a Földön, Albert Einsteinnek hívták. Volt, amiben hittek neki, volt, ami miatt kinevették. Az igazi bölcsekkel ez szokott történni. Tőle idézek: „A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.” Én könnyen beszélek, mert ha úgy akarom, akkor egyszerre látok rá több idősíkra. Visszatérve a történések folyamához: a helyzet jobb megértése miatt közölnöm kell, hogy az asztalnál ülő négy ember nem először találkozott össze ebben a formában, bár ők azt hiszik. Most legyen annyi elég, hogy ebben az életükben lehetőséget kapnak arra, hogy kiteljesítsék a kapcsolatukat a szereteten, az odaadáson, a figyelmen és egymás tanításán keresztül. A kialakult helyzet intenzívvé teszi az életük jelenlegi napjait, heteit, és fordulópontokkal lesz teli. Ők és a társaság többi tagja nagy lehetőséget kaptak a dolgaik megoldására, rendezésre.
Négyen
Az este tehát úgy folytatódott, hogy négyen – M, S, Y és W – beültek az egyik legnépszerűbb közeli bárba. Italt rendeltek a pultnál, majd egyre fesztelenebbül beszélgettek. S megkérdezte Y-t: „Tudod már, hogy hova utazunk a hétvégén? Kíváncsi vagyok nagyon.” Y némi habozás után válaszolt: „Azt hiszem, igen. Amikor felajánlottam a szervezést, már akkor gondoltam egy helyre.” „Milyen helyre?” – csapott le S. „Hohó, nem mondom meg. Úgy lesz, ahogy megbeszéltük.” – felelt sejtelmesen Y, aki nagyon élvezte a helyzetet. Azt, hogy házigazda lehet, azt, hogy vezetheti a társaságot és azt, hogy nem ő megy a szokott módon főnöke, vagy mások után. Ez újfajta érzés volt számára, jófajta energia szabadultak fel benne. Y többet is beszélt ezen az estén a tőle megszokottól. M jó érzékkel hagyta Y-t érvényesülni. W fokozott érdeklődéssel hallgatta Y történeteit, S néha ironikusan szólt közbe, óvatosan heccelve Y-t, akit ez cseppet sem zavart. S oda-odasandított M-re: hogyan reagál a viccelődésre? M nyugodt arccal figyelt, néha elmosolyodott, néha hozzászólt. Kisebb csendet megtörve W szólalt meg: „B nekem nagyon nagy meglepetés. Bevallom, nem vártam egy kocsmárostól ilyen tájékozottságot és nyitott szemléletet.” M válaszolt: „Sokat fogunk tőle tanulni.” „Hát nem tőled tanulunk?” – kérdezte S meglepetten. „Nem csak tőlem. Tőle is, tőletek is.” – válaszolt M, aki látta Y szemében, hogy ő már érti, miért mondja ezt. „Tudjátok, amit Platón mondott.” –folytatta M. „Csak emlékezünk?” – szólt S úgy, hogy választ sem várva nekiszegezte M-nek a következő kérdést: „Rád honnan emlékszem?” M elmosolyodva felelt: „Ahonnan én rád.” Y és W meglepetten fürkészték a másik két szóváltót. S kipirult arccal folytatta: „Ez a dejavu érzés?” „Hasonló, de ez azért annál több.” – felelt M a legteljesebb természetességgel. „Miről beszéltek?” – kapta fel a hangját W. „Majd rájövünk, ráérzünk a maga idejében mindnyájan, hogy mit keresünk itt és most egymással.” „Kösz. Sokat segítettél!” – szólt vissza nevetve W. „Többet nem mondhatok. Meg fogjátok érteni magatoktól is.” – felelt M, majd folytatta: „Nem vagytok fáradtak? Y kollégái és a barátaitok már mind elmentek.” „Még bírjuk.” – mondta feldobódva S. Y elindult a pult felé rendelni, mire W utána ment. Beszélgetésbe kezdtek, hosszú percekre odaragadtak a bárpultnál. S kihasználta, hogy M-mel maradt: „Azért nem feleltél egyértelműen a kérdésemre, mert itt voltak ők is?” „Nem azért. Amúgy pedig feleltem. Tudom, hogy kutató, érdeklődő típus vagy, és ez nagyon jó, de legyél türelmes. És ne gondold azt, hogy én mindig mindent tudok. Én is kíváncsian várom, hogy mi fog történni a következő napokban.” S elgondolkodva bólintott, majd így szólt: „Most tört rám a fáradtság. Jó lenne hazajutnom.” „Jó, megkérdezem a többieket, hogy állnak, aztán mehetünk.” – felelt M, majd odament W-hez és Y-hoz. Pár szót szóltak, majd M visszatért S-hez és azt mondta neki: „Még maradnak, de mi induljunk. Elkísérlek.” „Jó. Köszönöm.” – felelte S. Elköszöntek W-től és Y-tól, majd lassan, beszélgetve elsétáltak S házához. M megvárta, míg S becsukta lakása ajtaját, majd elindult a szálloda felé.
Csizmadia Attila
