Életutazások – I./24. rész

Elértünk a 24. részhez az Életutazásokban.

M és Q telefonbeszélgetése

Amikor azon az estén M elköszönt a ház előtt S-től, nem zárta be azonnal a kaput, mert megvárta, amíg S felér a lakásba, és amikor már hallotta az ajtó csukódását, csak akkor indult el. A tömegközlekedés már éjszakai üzemmódban volt. M jó félóra sétával jutott el a szállodájához. Az ügyeletes recepciósa álmából kelt fel, amikor átadta M-nek a szoba kulcsát, majd utána szólt: „M úr, elnézését, majd elfelejtettem. Késő este keresték telefonon. Q nevű úr. Kérte, hogy holnap hívja vissza.” M meglepetten köszönte meg az információt. M igyekezett gyorsan elaludni, hogy mihamarabb másnap legyen, mert alig várta, visszahívhassa Q-t.

M korán felébredt, lesietett az étterembe, gyorsan megreggelizett, majd kényelmesen elhelyezkedett egy fotelban és felhívta Q-t. Kettőt, ha csöröghetett és Q már ott volt a vonal végén: „Szervusz M. Köszönöm, hogy visszahívtál.” „Szervusz Q. Ez természetes.” – udvariaskodott M, majd várta, hogy mit mond Q, aki rövid szünet után beleszólt a telefonba: „M, csak szeretném hallani, hogyan telt az első találkozó a társasággal?” M igyekezett lényegre törően elmesélni az eseményeket: „Sokat segített a tőled kapott könyv. Számos dolgot helyre tett bennem. Jól éreztem, hogy többen leszünk a pub-ban. Tegnap reggel a hetes szám volt a gondolataimban, amikor felébredtem, és este pont annyian ültük körbe a pub-ban az asztalt. Illetve hatan, de minden kétséget kizárva tudtam, hogy B-t is oda kell hívnom és be kell vonnom a beszélgetésbe.” „Jól tetted, M. Örülök, hogy hiszel a megérzéseidben.” – szólt közbe Q, majd folytatta: „B-ben megbízhatsz. Ő nagyon öreg lélek. Már Mester lehetne, de előző életekből hozott félelmei miatt nem hagyta eddig kiteljesedni a tudását. Te fogod őt inspirálni abban, hogy bízzon magában, és hogy ne féljen. Ő pedig téged. Figyeld a szavait.” „És a többiek?” – kérdezte meg M. „A többiekkel való kapcsolatodba nem akarok beleszólni. Bízd magad az érzéseidre, intuíciódra.” – válaszolt Q a maga higgadt stílusában. Jó, akkor nem kérdezek semmit S-sel kapcsolatban, gondolta M és várt, hogy Q hogyan folytatja. Rövid csend után Q már csak annyit tett hozzá: „M, elmondtam, amit akartam. Tedd a dolgod. Tudod, bármikor kereshetsz, hívhatsz. Szép napot és jó munkát. Szervusz M.” „Szervusz” – köszönt el M. Pár percig elgondolkodva ült a fotelben, majd elővette a jegyzeteit. Úgy érezte, akkor lesz nyugodt, ha készül a ma esti találkozóra. Sokadszor olvasta azokat a gondolatokat, amelyeket a beavatott tudósok írásaiból jegyzetelt ki. Akárhányszor kerültek elé ezek a sorok, úgy érezte, tovább finomodik benne a tudás, és újabb és újabb mélységekre érez rá. Tudta, hogy a tanulásnak sosincs vége, de ez nem zavarta. A korábban rá oly jellemző türelmetlenségét egyre inkább képes levetkőzni.M az ebédidőig elfoglalta magát az olvasással, miközben többször eszébe jutott S.

Csizmadia Attila