Emberi találékonyság a kétségbeesésben – Perzsa nyelvleckék a mozikban

Június 10-én mutatja be a Cirko Film Vagyim Perelman filmjét, a Perzsa nyelvleckéket (orosz-német-fehérorosz, 2020), mely a főszereplő leleményes túlélését mutatja be a holokauszt borzalmai közepette.

A filmművészet alkotói évről évre dolgoznak a holokauszt feldolgozhatatlan traumáján. A Perzsa leckék egyéni sorson keresztül mutatja be egy rabbi fiának a túlélésért folytatott küzdelmét a holokauszt borzalmai közepette. Ha hasonlítani akarunk, akkor A zongorista (2002) szenvedés és Az élet szép (1997) fanyar humorú túlélés történeteinek a metszéspontjában van a Perzsa nyelvleckék megközelítése.

A Perzsa nyelvleckék kendőzetlenül mutatja be a fasizmus gaztetteit, miközben mind a német, mind a szenvedő zsidók karakterein keresztül hol szélsőségesen, hol árnyaltan mutatja be az egyének szerepét és viszonyulását a tragikus helyzethez. Vagyim Perelman rendező nem ment fel senkit a bűnei alól, sokkal inkább a motivációikat és vívódásaikat, változásaikat mutatja be. A rendező célja volt megmutatni, hogy minden ember képes a szeretetre, de a gonoszságra, a gyűlöletre, a szörnyű tettek végrehajtására is. A film azt sugallja, hogy ritka az abszolút jó és az abszolút gonosz, az emberek nagy része valahol a kettő között helyezkedik el. Vagyim Perelman különböző nézőpontokból vizsgálja a karaktereit, és igyekszik megláttatni a különböző oldalaikat. A filmben megjelenik az a jellembeli átváltozás, amely Kochban, a német tisztben megy végbe.

A két főszereplő – a deportált zsidó fiatalember és a német tiszt – összekapcsolódó története az eleve szürreális helyzetben további szürrealitást visz. Az emlékezet és találékonyság a film kiemelt témái, és az, hogy mire képes az emberi elme a túlélésért. A Perzsa nyelvleckék egyszerre tragédia és abszurd komédia, melyben tökéletesen keverednek a megrendítő jelenetek, a humoros elemek és a feszültség. A Perzsa nyelvleckék tele van fordulatokkal, a nézőknek nem hagy feszültségmentes pillanatokat, a forgatókönyv garantálja az izgalmakat, a kiszámíthatatlanságot.

Vagyim Perelman rendező nyilatkozataiban elmondta, hogy célja volt a film valósághűsége, aminek érdekében rengeteget kutatott. Megvizsgálta, milyenek voltak a gyűjtőtáborok, hogy mennyi időt töltöttek ott a rabok. Egy Natzweiler Struthof nevű tábort vett alapul, amely Franciaország és Németország határán feküdt, de más táborokból is kölcsönzött elemeket: a filmben látható láger főkapuja például Buchenwaldot idézi. Olyan hű és autentikus képet akart mutatni, amilyet csak lehetett.

A film átütő erejében kulcs a két főszereplő zseniális színészi játéka. Nahuel Perez Biscayart mély átéléssel, bensőségesen formálja meg a túlélésért küzdő, rettegő, kétségbeesett karakterét. Nahuel Perez Biscayart bemutatja a bizonytalanságból és a bármikor bekövetkező fenyegetettségből származó folyamatos, idegőrlő lelkiállapotot. Az argentin származású Nahuel Perez Biscayart németül, olaszul, spanyolul és franciául is beszél, ami megkönnyítette a rendező dolgát, mivel a karaktere is kétnyelvű.

Lars Eidinger a német tiszt szerepében hitelesen mutatja be az esendőséget, mely a kemény és kegyetlen viselkedés mögött rejlik. Nahuel Perez Biscayart és Lars Eidinger tökéletesen beleélték magukat a szerepükbe, eggyé lényegültek vele.

Bár megpróbálhatjuk más holokauszt filmekhez hasonlítani a Perzsa nyelvleckéket, de alapvetően nagyon is egyedi alkotás mind a történetvezetésben, karaktereiben és megközelítésében.

Mafab: 79/100

IMDb: 7,4/10

Értékelés: 8,5/10