Erunder 
Ebben az évadban ez a rész volt az első, ami tényleg annyira jó volt, hogy érthető, miért nézzük még ezt a sorozatot. Ebben volt eddig a lehető legkevesebb az idegesítő nyálas rész, mert igaz volt benne, de legalább nem húzták sokáig. Illetve a sorozat két leginkább tenyérviszketést okozó karaktere nem kapott benne szerepet. Gondolok itt Ray két kölkére. Kattintás után bővebben, hogy mi is történt a negyedik epizódban.
A rész lényege nagyjából annyi volt, hogy megmutassák, hogy a nem enyhén irányításmániás, ettől egyébként a „szakmájában” a legjobbnak számító ember kezéből is kicsúszhatnak a dolgok. Ezeket, mármint, hogy Ray irányításmániás, és nem ő irányítja a dolgok menetét, ezt konkrétan hallhatjuk is más karakterek szájából. Kicsit gyenge forgatókönyvírói húzás, de hát ez van, valahogy tudatni kell a nézővel, hogy mi fog történni.
A humoros nyitójelenetből már tudjuk, hogy mi lesz az aktuális probléma. A balfék, hülye dagi verőembernek nem lesz annyit esze, hogy befogja a száját, ezért az FBI története Sully kinyírásáról megkérdőjeleződik. Ezt persze az FBI nem akarja, tehát szólnak Raynek, hogy intézkedjen, de ez ugye nem úgy megy, ahogy ők elképzelték. Szintén még ezen a vonalon a riporternő elhallgattatása sem megy egyszerűen, és mindezt megelégelve a város FBI főnöke a kezébe veszi az ügyet, és a sorozatok világában rendhagyó módon azt láthatjuk, hogy az FBI emberi a gonoszak. Itt jegyezném meg, hogy eddig ennek a sorozatnak az volt az egyik legnagyobb erénye, hogy tökéletesen árnyalt karaktereket kaptunk, nem volt fekete és fehér, abszolút gonosz és totálisan jó. Mindenkinek megvoltak az indítékai, hogy miért tesz rossz dolgokat, de ezúttal a gonosz szereplő nem sikerült jóra. Egyszerűen csak bunkó lett. A lényeg, hogy eddig nem látott módon az ügynökök kezdtek gyilkolászni. Szemtanúkat meg nem hagynak, így egy ártatlant is meg kellett ölni, aki rossz helyen volt, rossz időben. Szerencsére Ray még időben észbe kapott, hogy mi is fog történni, ezért újdonsült hancúr partnerét, a riporternőt sikerült egyelőre megmentenie.
A mellékszálak közül csupán egy enyhítette a feszültséget, az pedig Bunchy körül forgott. Unalmas, barátkozós, romantikus, de mint mondtam erre nem szántak túl sok időt, inkább ezeken a vonulatokon is erősítették a feszültséget. Ray nejének lesett, hogy apu valahol máshol kutat a boldogság után, Mickeyre már marhára nem kíváncsiak a kölkei, végül, de nem utolsó sorban, Ezráról pedig kiderült amit sejtettünk, hogy nem egy csupa szív ember, mert ha pénzről van szó, nem rest egy retardált, eltitkolt gyerekkel zsarolni egy színésznőt.
Ez az epizód bizony odavágott, mégpedig keményen.
