John 
Mi, a kultúra fogyasztói minden jóindulatunk ellenére hajlamosak vagyunk csak akkor észrevenni a ragyogást, ha az már szó szerint kisüti a szemünket. Nem okoz nehézséget elismerni egy már befutott alkotó munkásságát. Mi van azonban a feltörekvőkkel, a még halványan pislákolókkal?
Ilyen születő fényforrásnak ígérkezik Nagy Rita is, aki az Instagramon egy röpke hónap alatt százak tetszését és követését nyerte el. Félhangos Csönd nevű insta oldala mindössze két hét alatt elérte az 1000 feliratkozót, jelenleg, egy hónap után pedig a 2100-at is – ez az arány a közösségi médián jóval aktívabb külföldi felhasználók körében is figyelemre méltó. Nem csoda, hiszen a Félhangos Csönd kép és szöveg harmóniájából születő vizuális tartalma pontosan az ingeréhes, rohanó és – ami itt a legfontosabb – aktívan internet használó generációnak kínálja tálcán a gyors, de tartalmas olvasás élményt.
Egy interjú erejéig sikerült megszakítanunk a csöndet.
Corn&Soda: Milyen céllal hoztad létre a Félhangos Csöndet?
NR: Legelsősorban portfólió gyanánt, de cél volt az is, hogy minél több embert el tudjak érni, ezáltal pedig a szövegek és az olvasók együtt tudjanak létezni. Szerettem volna, ha interaktívvá válik a kapcsolat.
C&S: Érdekes, de határozottan figyelemfelkeltő névválasztás, kicsit az egyszavas versek és a haiku keverékének hat. Hogyan született ez a név?
NR: Igen, azt képzelem, hogy az a fajta ambivalencia, ami az oldal címében van, az az életünkben is jelen van: a kijelentéseink bizonytalanok, ahogy mi is. Akarva vagy akaratlanul folyamatosan félreértjük egymást – talán mert így könnyebb az egyet nem értések ellen takarózni.
C&S: Miért kezdtél el éppen verseket írni? Milyen példaképek alapján fejlesztetted ki a saját stílusodat?
NR: Gyerekkoromban rajzoltam, aztán elkezdtem fotózni, de egyiket sem éreztem igazán úgy, hogy teljesen kitudnék teljesedni benne. Valami hiányzott. Aztán jött egy kattanás a gimnáziumban, hogy jé, hát írni is lehet. Ezt a felismerést leginkább Háy János költészete inspirálta. Viszont a lehorgonyzásom nem jelenti, hogy a többi tevékenységgel felhagytam volna. Néha, ha nem tudok valamit leírni, amit látok magam előtt, megpróbálom lerajzolni, esetleg lefényképezni. Mi a legnagyobb inspirációm? Az univerzum: a csillagok, a bolygók, az atomok, a kötések, amikből állunk, amitől élünk, lélegzünk, a kapcsolatok, az utcán heverő szemétkupac – minden, ami létezik.
C&S: Miért éppen az Instagrammon hoztál létre egy profilt a műveid számára?
NR: A fentebb már említett együtt-létezés és interaktivitás miatt. Mivel a szövegekre azonnal tud a közösség reagálni, így ez evidens volt. Írnak, kérdeznek, emiatt nem reked meg a befogadás folyamata egy „egyszerű” olvasásnál, többé válik, olyanná, ahol a közösség.
C&S: Mit gondolsz, milyen szerepe van a médiaprofiloknak a mai irodalmi életben?
NR: Ahogy elnézem, a szakmai oldal nem igazán nyit a közönség felé. Pedig, ha megnézel egy-két külföldi folyóiratot, több tízezres követőtáborral rendelkeznek Instagramon, és folyamatosan friss posztok vannak fent: ez a bizonyíték, hogy működőképes dolog. Az internetnek megvan az a hatalmas előnye, hogy kiemeli az olvasást a passzivitásból és teljesen más élménnyé teszi. Nálunk ez egyelőre valahogy nem működik.
C&S: Te mégis nyitsz felé, ez mindenesetre bíztató a jövőre nézve. Hogy érzed, mennyire motivál téged jobban vagy kevésbé az, hogy naponta több százan is olvassák a műveidet, hogy a feliratkozóid újabb verseket várnak tőled?
NR: Eléggé motivál, viszont nem érzem elvárásnak. Én adok nekik valamit, és ők is nekem, egy-egy kedves szót, bíztatást, köszönést.
C&S: Milyen nem várt hozatékai vannak a hirtelen sikerednek? Mondanál néhány különös vagy érdekes esetet, ami a Félhangos Csönd megalakulása óta és miatt történt veled?
NR: Nem gondolnám ezt különösebb sikernek, a szó legszorosabb értelmében, viszont jólesik az olvasók reakciója, hogy írnak, hogy szeretetet adnak, ezért nagyon hálás vagyok nekik. Nagyon különös dolog nem történt, viszont megismertem embereket, akiket így figyelemmel tudok követni, más felhasználókat, akik valamilyen formában alkotnak.
C&S: Az Instagramm felülete fotók vagy videók számára a legideálisabb. Tervezed, hogy képekkel vagy más audiovizuális elemekkel is kibővíted a Félhangos Csönd repertoárját?
NR:Az alapkoncepció a fotókon szöveg volt, de ebben a hónapban indult egy bűvész-videó sorozatunk Szabó István bűvésszel, a Szemfényvesztő show egyik bűvészével, ahol a négy őselemet kapcsoljuk egybe egy-egy verssel/trükkel. Valamint dolgozunk azon is, hogy egy élő színházi előadásban hogyan tudna megvalósulni az illúzió a vizuális metaforizáció eszközeként, egyfajta vizuális poétikát létrehozva.
Ezek mellett fotósokkal és grafikusokkal is vannak kisebb projektek, egy-egy kép erejéig. Hosszútávon szeretném, ha minél több művészetiág képviselőjével tudnánk valami közöset alkotni.
C&S: Végezetül hadd gratuláljak a legutóbbi megjelenéseidhez A Vörös postakocsiban! Hogy látod, a jövőben inkább hobbi vagy karrier lesz számodra az írás?
NR: Köszönöm! Jó lenne, ha a kettő egyszerre tudna lenni.
