„Gyakran onnan érkezik a segítség, ahonnan nem is számítunk rá.” – interjú Zsigmond Emőkével

A Nagykarácsony című új magyar romantikus komédia november 25-én kerül a mozikba. Zsigmond Emőkével, a film egyik főszereplőjével a sajtóbemutató után beszélgettünk.

Cornandsoda: Szerinted hol van a helyük a filmes műfajok között a romantikus vígjátékoknak?

Zsigmond Emőke: Nekem jól tud esni, ha romantikus vígjátékot nézek. Van olyan, amikor az embernek semmihez sincs kedve, nem akar fontos dolgokat mérlegelni és egyszerűen csak ki akar kapcsolódni, ezért befogad egy szeretni való filmet, ami egy kicsit feltölti.

Szeretted a Nagykarácsony forgatását?

Nagyon élveztem. Izgalmas volt azt figyelni, hogy hogyan működik egy nagy produkció. A jelenetemet kigondoltuk, dolgoztunk rajta, felvettük, és amikor azt mondták, hogy „ennyi”, akkor én félreálltam és figyeltem azt, hogy mi történik utána, közben. Elképesztő, hogy mennyi szegmense van egy forgatásnak, és az, hogy ennyi stábtag hogyan érti meg egymást. Az egésznek van egy koreográfiája, miközben úgy tűnik, mintha egy nyüzsgő hangyaboly lenne az egész, aztán hirtelen mindenki megáll és csendben, moccanás nélkül figyeli az aktuális jelenet felvételét. Elképesztően izgalmas megfigyelni a forgatás dinamikáját és vele együtt lélegezni.

Milyen Tiszeker Dániellel, a Nagykarácsony rendezőjével dolgozni?

Nagyon jó. Sok mindenre képes egyszerre odafigyelni. A kérdéseimre konkrét válaszokkal tud reagálni. Végigveszi az összes lehetséges szempontot és ahhoz képest segíti a munkámat annak érdekében, hogy illeszkedjek a film világába. Ezt a hozzáállást nagy biztonsággal kölcsönösen meg tudjuk egymásnak adni. Megvan a bizalmam felé, és bátran megkérdezek tőle bármit, ami felmerül bennem, akkor is, ha esetleg végül kiderül, hogy hülyeség. Dani sosem degradál, mindig komolyan vesz engem és segítséget nyújt.

Tiszeker Dániel #Sohavégetnemérős című filmjében már dolgoztatok együtt. Evidens volt, hogy téged kér fel a Nagykarácsony egyik főszerepére?

A #Sohavégetnemérős forgatásán már szóba jött az, hogy jó lenne egy karácsonyi filmet csinálni, aztán Dani egyszer felhívott, hogy készül a forgatókönyv, és hamarosan itt is volt a lehetőség. Már „csak” annyi lett a feladatom, hogy Bárány Eszter szerepét körüljárjam a lehető legrészletesebben.

Bárány Eszter tanítónő a filmben. Ez a körüljárás hogyan történt a részedről?

Édesanyám általános iskolai tanárnő. Bejártam hozzá a váci Földváry Károly Általános Iskolába, mert azt gondoltam, hogy a kisiskolás korszakomról, viszonyokról csak szubjektív élményeim, emlékeim lehetnek. Fontos volt azt tudnom, hogy egy pedagógus, aki egy adott időintervallumban felelősséggel tartozik sok gyerek iránt, annak milyen nehézségekkel kell megküzdenie, mire kell odafigyelnie, hogyan viselkedik a gyerekekkel? Hogyan tudok a filmben szereplő 22 gyerekre, a 22 csodás kollégára úgy odafigyelni, hogy egy karácsonyi vásár forgatagában vannak? Ha valamelyik gyerek eltűnik, akkor enyém a felelősség. Ezt a dolgot ugyan nem kellett ráerőltetni a szerepemre, de plusz figyelemre volt szükség a forgatás alatt. A szemem, a fülem arra volt, amerre a gyerekek éppen voltak. Kinek, hogyan kell segíteni? Van olyan gyerek, aki önjáró és nem igényel annyi figyelmet, de azért rá-rá kell nézni. Van, akin többször kellett lendíteni, mert azt igényelte. Ha minél pontosabban emelem be ezeket a színeket a jelenetbe, akár periférikusan is, akkor ez adja a matériáját, és az derül ki a filmben, hogy Bárány Eszter egy jó pedagógus, aki jól tudja segíteni a gyerekeket és jól látja a kis közösség dinamikáját.

Milyen élmény volt gyerekekkel forgatni?

Nagyon érdekes volt. Ha azt láttam, hogy éppen az egyik gyereknek nagyobb szüksége van rám, akkor többet foglalkoztam vele és ebből fakadóan jöttek az ötletek. Azt vettem észre, hogy magától íródik a dolog. Például láttam, hogy a gyerekek koszos cipővel rohangásznak be a díszletbe és utána törölhetjük le. Ezért felvételen kívül belevettük az a játékot, hogy most Bárány Eszter tanítónő mondja azt, hogy mindenkinek lábat kell törölni. Ezek után az is fel lett véve, hogy a gyerekek minden lépcsőfokon lábat törölnek. Ezek a látszólag apró dolgok tették életszerűvé a jeleneteket.

Az Örkény Színház társulatának vagy a tagja, sokat vagy színpadon. Hogyan tudtad összeegyeztetni a forgatást a színházi feladataiddal?

A forgatás pont abban időszakban volt, amikor a járvány miatt csak a stream-en voltak az előadásaink. Leálltak a próbák, illetve amit közben elkezdtek a kollégák próbálni, abban pont nem voltam benne. Ezért nem kellett megszakadnom azért, hogy a Nagykarácsony forgatására tudjak koncentrálni.

Mácsai Pál igazgatód rugalmas, ha filmes feladataitok vannak?

Abszolút. Nem csak a filmes munkákban rugalmas, mert azt nézi, hogy nekünk egyénileg, specifikusan mi tesz hozzá a művészetünkhöz, és azt ő menedzseli. Ez elég korrekt.

A jelenlegi színházi feladataid hogyan alakulnak?

Most mutattuk be a Nagyszínpadon Bodó Viktor rendezésben a 33 álmot és Kovács D. Dániel rendezésében a 33 változat Haydn-koponyára című Esterházy Péter darabot a Stúdióban. Ezt a két előadást egyszerre próbáltuk ugyanazokkal a színészekkel és egy este mind a két előadást játsszuk. Ide-oda futkosunk a két helyszín között. Sok átszólás van két előadás között, felelgetnek egymásnak.

Jól érzed magad? Elégedett vagy a karriered jelenlegi állásával?

Nagyon szerencsésnek érzem magam. Nagyon jó feladatok találnak meg és élvezem azokat.  Tavasszal forgattam egy izgalmas tévéfilmet, a Kék rókát, ami a múlt század 30-as éveiben játszódik. Jó volt körbejárni azt a karaktert is. A színházban nagyon jó kihívásokat kapok. Csúnya lenne, ha panaszkodnék.

Ötvös András a főszereplője a Nagykarácsony című filmnek. Sok közös jelenetetek van. Dolgoztál már vele? Milyen vele együtt forgatni?

Először dolgoztam Andrással és nagyon remélem, hogy fogok még, mert hihetetlenül jó kolléga és rendkívül jó színész. Öröm vele játszani. 

Tiszeker Dániel újabb filmtervéről tudsz valamit?

Nem, pedig meg kellett volna kérdeznem. Úgy tudom, hogy jelenleg tévéfilmet forgat, ami a nyolcvanas években játszódik. Abban nem vagyok benne, de nagyon szurkolok neki.

Megnézted a Nagykarácsonyt? Vissza szoktad magadat nézni?

Igen, mert tanulni lehet a végeredményből, ha nem is rajtam múlik az egész. Sok mindent felfedezek, ha visszanézem. Jó látni, hogy milyen lett a közös gyerekünk.

Milyen érzés volt, amikor először láttad?

Megkértem a Danit, hogy hadd nézem meg a premier előtt. Az első alkalom nekem mindig szorongós. Távolról próbálom nézni és közben kérdések, kérdőjelek vannak a fejemben. Ez most jó volt? Elég volt? Vagy kevés? Akkor veszek csak mély levegőt, amikor nem az én jelenetem van éppen. Első megnézéskor csak azokat a jeleneteket tudom élvezni, amiben nem vagyok benne. Most, a sajtóbemutatón néztem meg másodjára, és már nagyon jól éreztem maga. Örültem, hogy túl voltam az elsőn.

Figyelted közben a közönség reakcióit?

Persze. És hat is rám. Amikor először láttam a Nagykarácsonyt, akkor olyanokkal együtt történt, akik már jól ismerték a filmet. Most olyanoknak a reakcióit tudtam megfigyelni, akik először látták és az nagyon izgalmas volt.

A Nagykarácsony film szerinted mit üzen a nézőknek?

Szerintem ma nehezen artikulálják azt az emberek, ha segítségre szorulnak. Nem merik, nehezen veszik rá magukat, hogy segítséget kérjenek, ami persze védekezési mechanizmus. Sok ember bezárja magát és nem hagy kiskaput magának és másoknak őfelé. Nehéz ilyenkor mit kezdeni, ezért merni kell artikulálni, ha nincs minden rendben, és akkor is, ha valaki defektesnek érzi magát. Gyakran onnan érkezik a segítség, ahonnan nem is számítunk rá, mert nem is gondolunk rá. Talán ez az üzenet, ami a leginkább áthatja Nagykarácsonyt.

Köszönöm a beszélgetést.