All Hail the Queen – Viktória évadkritika

Az HBO nemrég tűzte műsorára a Viktória című sorozatot – így betekinthetünk az egyik leghíresebb angol uralkodó magánéletébe.

HBO-s sorozat? Akkor tele lesz különböző testnedvekkel, meztelenséggel és trágár beszéddel, igaz? Nem, nem! A Victoria egy ízig-vérig brit munka. Ennek minden előnyével és hátrányával. Nálunk ugyan az HBO vetíti, de valójában az angol ITV televízióhálózat készítette el a sorozatot és adta le tavaly (náluk már a második évad fut jelenleg).

A Victoria az angol kosztümös sorozatok és filmek receptjét követi, de kizárólag a legjobb összetevőkből alkották meg ezt az ínyencséget a számunkra. Főszereplőnk, a fiatal Alexandrina 18 éves, akinek a nyakába szakad a trón felelőssége, és egy gyenge lányból kell egy birodalmat irányító királynővé, sőt császárnővé érnie. A királyi udvar, a család és a palota szolgái szemén keresztül látjuk a fiatal uralkodó első lépéseit, és természetesen mindenki irányítani akarja. A sorozat fő témája tehát valójában a felnőtté válás, valamint karriertörténet – némi drámába csomagolva. Szerelmek és intrikák, kötelesség kontra érzelem. Mint jeleztem, tipikus brit sorozat. Mi teszi mégis kiemelkedővé? A színészek.

https://www.youtube.com/watch?v=mnW4NL7cALs

Nehezen lehet találni olyan angol sorozatot, aminek a színészei ne lennének ismerősek a Poirot-ból vagy a Doctor Who-ból. Főszereplőnk, a Victoriát alakító Jenna Coleman sem kivétel, ő egészen a Tardis fülkéjéből zuhant a 19. századi Angliába, hogy megmutassa, nemcsak mellékszerepre képes, hanem egy egész sorozatot is elbír csinos kis vállán. Ragyogóan teljesítette is az elvárásokat. Egyszerre ártatlan és naiv, pajkos és határozott – tökéletesen hozza egy fiatal lány karakterét, akire hirtelen rászakad az élet – ki kell törnie az őt irányítani akarók bűvköréből, megtalálva önmagát, a hangot, a stílust, amivel elvarázsol mindenkit.  A többi főszereplőt akár csoportokban is be lehetne mutatni, szerepeik szerint. Tökéletesen hozzák a viktoriánus (sablon?) karakterek figuráit. Megjelenik az intrikus udvar és család, a mindenből hasznot húzó, kisstílű szolgák, valamint a hősszerelmesek, akik byroni melankóliával átitatott férfias tekintettel néznek a világra és az imádott hölgyre. Mindenki tűpontosan hozza a szerepét, nem találtam kivetni valót játékukban. Rufus Sewell játékát emelném ki, aki a királynő első, plátói szerelmét és tanácsadóját, Lord Melburne-t játssza.

A kor ábrázolásán nagyon sokat dob a megjelenés. Minden korhűen, tökéletesen kivitelezve jelenik meg. A ruhák és a díszletek látványosak és részletgazdagok. Egy brit sorozat esetében nem is várnék mást, mégiscsak a második angol aranykorról van szó, és már van tapasztalatuk bőven ennek az érának a megjelenítésével kapcsolatban. Kastélyt, tájat, azaz külső- és belső helyszíneket sem lehetett nehéz találni – elég volt bárhová kimenni Angliában (esetleg arrébb parkolni a kocsival), és máris kész a tökéletes helyszín. A CGI az, ami vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt csodálatos volt látni a kor Angliáját felülnézetből, nagytotálból. Ugyanakkor nem engedett el az az érzés, hogy az Assassin’s Creed látványvilága és annak kivitelezése csap vissza, ami manapság jobban, szebben is kinézhetne egy sorozatban.  A hangok a helyükön voltak, a zene eléggé sablonosra sikeredett, viszont a főcím alatt felhangzó dallamok és kórus egészen a mennyei szférából szólnak.

A Victoria tehát egy nagyszerű brit kosztümös sorozat. Nem több, nem kevesebb. Aki szereti a műfajt, annak mindenképp ajánlom, aki viszont eleve viszolyog tőle, azt nem fogja megnyerni magának. Könnyű történelmi lecke, nagyszerű játékkal egy olyan korról, amikor egy nő irányította a világ legnagyobb hatalmát, és ami örökre megváltoztatta a világot.