Három kultikus anime II. – Vampire Hunter D: Bloodlust

Vámpírok, démonok, szellemek és vérfarkasok. Manapság rengeteg filmben megjelennek, és ha meguntuk őket, jönnek a vámpírvadászok, démonvadászok, szellem- és boszorkányvadászok (meg a szuperhősök). Bele se merek gondolni kik következnek majd ezek után, és nem is nagyon akarok. Nos, van aki igen. A kilencvenes években a nagy anime stúdiók úgy látták, ideje komolyabban foglalkozni az amerikai piacokkal, és alternatívát nyújtani az animációs szegmensben, elsősorban a felnőtt közönség számára.

Eljött az idő, hogy ismét a távoli kelet felé tekintsünk, mert odaát a frissen fehérített szemfogak és a sétáló halottak csupán a kezdet. Űrhajók, gótika és kifacsart western-ballada, egy posztapokaliptikus világégés után tízezer évvel. A Vampire Hunter D: Bloodlust megtekintése közben egyszerre hat ránk Ann Rice vámpírtörténeteinek fodros romantikája, George Miller Mad Max-filmjeinek fémes csikorgása és civilizáció utáni brutalitása, valamint Sergio Leone klasszikus westernjeinek sivatagi porral fedett epikus hangvétele. Az első pohár levitt az álmok birodalmába, a másodikkal elektronikus bárányokat számolgattunk, a harmadik most végleg sötétségbe taszít. Három kultikus anime második kör, utolsó pohár.

Vampire Hunter D: Bloodlust (2000)

Chalrlotte, egy nemesi család kivételes szépségű lánya, a hálószobaablakának nyikordulására ébred, a következő pillanatban pedig elragadja őt egy nagy hatalmú vámpír báró, Meier Link. Az apa óriási összegért felbérel egy félig ember, félig vámpír fejvadászt, akinél nem létezik félbemaradt meló, a nevét pedig rettegve félik alkonyattól pirkadatig. Azt rebesgetik, hogy közvetlen leszármazottja a nagy Drakula Grófnak, fegyveréül pedig csupán egy szamurájkardot visel. A küldetés világos, mint a nap … egyszerű, mint egy faék … na szóval a küldetés az küldetés: hozza vissza a lányt, lehetőség szerint ugyanazzal a fogazattal, amilyennel este álomra hajtotta a fejét, ha pedig ez nem megy, hát inkább holtan, mint élőhalottként.

Mivel az apa legalább annyira vagyonos, mint amennyire elkeseredett, egy másik csapatot is indít lánya felkutatására. Ők a Marcus-fivérek, akik meglehetősen különös és rendkívül hatékony képességek birtokosai, valamint a velük dolgozó, makacs és harcias Leila, aki személyes indíttatásból vadászik. A két csapat őrült, egymással is versengő hajszát indít a menekülő vámpír ellen, de még nem tudják, hogy Meier sem dolgozik szövetségesek nélkül. Ebben a világban senki és semmi nem az aminek látszik, erre rá kell jöjjünk, amint magával ránt a film megannyi fordulata, egészen az elkerülhetetlenül tragikus végkifejletig, ami után a teljes katarzist az utolsó, epilógus szerű jelenet adja lezárásképp. Színtiszta mozivarázs.

A filmben előszeretettel használnak sötét, vagy éppen fekete háttereket, ugyanakkor ahogy a történet szépen lassan feltárul – mint a sötét hajzuhatag közül elővillanó női nyak -, szereplői úgy kapnak egyre több és emberibb árnyalatot. A kevésbé szerencsések leginkább vérvöröset…

A Bloodlust Hideyuki Kikuchi manga történeteiből kelt életre, egészen pontosan a Demon Deathchase című kötet az alapja. Ugyan 1985-ben már vászonra vitték a belső démonaival küzdő D, a vámpírvadász horrorral beoltott sc-fi akcióját, de a két mű teljesen különálló filmként is érvényesül. Kevesen tudják, de ez az első anime, ahol az angol hangsáv volt az eredeti, a japán és később a mandarin csak kis idő múlva készült el hozzá. Az audio részleg bekéretett több régi, japán szamurájfilmet, hogy a lehető legpontosabban tudják megragadni, hogyan is hangzik egy tradicionlás japán kard, ha használják. Az animáció mentes mindenféle darabosságtól, és az elénk táruló képek olyan folyékonyan siklanak egyik beállításból a másikba, mintha élőszereplős filmet néznénk.

Yoshiaki Kawajiri, a Ninja Scroll rendezőjének egyszerre véres és lírai hangvételű filmje, kikapja alólad a széket, befaragja az egyik lábát, és ha netán túl sápadtnak talál, az ég irgalmazzon neked.

IMDb: 7,8/10

Mafab: 76%

A cikk a supernaturalmovies blogon is megtalálható.