Háy János – Napra jutni

Hosszú ideje hallgattam már tulajdonképp bárkitől, akivel szóba elegyedtem könyvek kapcsán, hogy napjaink egyik legjobb írója Háy János. Korábban néhány versét ismertem csupán, illetve A Gézagyerek című színpadi darabját volt alkalmam megtekinteni. Most végre időt szakítottam egy hosszabb művére, melynek Napra jutni a címe.

Elöljáróban annyit megerősíthetek, hogy tényleg egy rendkívüli íróval van dolgunk. A Napra jutni egy novellafüzér, mely sok apró, különálló történetet tartalmaz, amik azonban mégis erősen kötődnek egymáshoz. Főszereplőjük ugyanis egy és ugyanazon személy. Háy János saját gyerekkorát idézi fel könyvében, bemutatja a korabeli falusi életet, családjának sorsát valamint jellemének alakulását rövid, jellegzetes történetekben. Hiteles korrajz a Kádár-korszak alakjairól, a téeszekről, a vidék mentalitásáról, problémáiról, nem utolsó sorban pedig a feltörekvő fiatalságot körülvevő társadalmi korlátozottságról. Emellett az író emléket állít élete – és ezzel talán a kor – összes fontos szereplőjének, akik az eldugott kis közösségekben az örök feledésre lennének kárhoztatva.

Idáig azt vallottam, hogy ha valakit igazán érdekel a Kádár-korszak Magyarországa, hallgassa meg Cseh Tamás dalait, mert azokban minden benne van. Most azonban ki kell bővítenem a mondanivalóm: Hallgassa Cseh Tamás dalait és/vagy olvassa el ezt a könyvet! Ezekben a novellákban minden benne van, ami megtörtént valaha, vagy megtörténhetett ezekben az időkben. Annyira jellegzetes, annyira tipikus példája a korszaknak, hogy az embernek az az érzése támad, hogy már ismeri a történeteket. Igaz, ez nemcsak az alkoholista téeszmunkásokra, háborút megjárt nagypapákra, a téli disznóvágásokra vagy a pletykálkodó szomszédasszonyokra igaz. A főszereplővel, a gyerekkel minden esemény megtörténik, ami a világ talán összes fiataljával is, lakóhelytől függetlenül. Ettől lesz olyan érzésünk, hogy ez a könyv kicsit rólunk is szól. Együtt nevetünk a fiúval. Mégpedig mennyit! Ez a könyv számtalan derűs percet okoz. Nevetünk a viccesen trágár beszólásokon, a részeg kocsisokon, a rögeszmés nagypapákon, a „kommonistákon” vagy a főszereplő öngólján élete legfontosabb mérkőzésén. De sajnos sírásra is akad okunk, hisz az élet nem csak móka. Sírunk az első szerelmi csalódáson, a meg nem értő apán, a túl jól sikerült gyerekkori tréfán vagy a család barátjának tragikus halála miatt. Esetleg azért, mert a felnőttek világában teljesen normális dolog a balkezes gyerekek átszoktatása a „helyes kézre.”

Háy tabuk nélkül számol be mindenről és mindenkiről, amit csak látott vagy hallott. Nyelvezete újszerű, szembehelyezkedik a hagyományos irodalmi stílussal, azt az érzést keltve, mintha az elbeszélő egy huzamban, egy jó pohár bor mellett elmesélné élete nagy történéseit valamiféle hirtelen felindulásból. Rendkívül élvezetes és szórakoztató hangon adja át ezeket az igen nagy jelentőségű eseményeket, melyeken csak a végén, legtöbbször az utolsó bekezdésben csavarint egy hatalmasat azzal, hogy más, addig elképzelhetetlen megvilágításba helyezi őket. Az átlagos falusi történetekből ugyanis a végére rendszerint sokkal mélyebb gondolatok kerekednek ki, mi pedig könnyeinkkel küszködve érezzük, hogy megint átvertek minket. Megvilágosodnak előttünk a fiatalok fejlődésének örök érvényű problémái. A szülő-gyerek viszony, a párkapcsolatok, a beilleszkedés, a faluból való kitörés vagy az egyéniség kialakulásának problémája, és mindez bezárva a lehető legkisebb közösségbe. Azonban beláthatjuk a korszakot meghatározó ideológiák tévedéseit is, hogy milyen kártékony, haszonelvű gondolkodást erőltetett az emberekre. Azt, hogy az eszmék mennyire értelmetlenné és céltalanná válnak, amint hagyjuk, hogy egy egyszerű gondolkodású átlagember megrághassa azokat.

Kár tovább ragoznom, hogy mennyi mindenről szól ez a könyv, mégpedig azért, mert a lehető legtöbbről szól. Hozzátoldott töltelékanyagoktól mentesen kizárólag a tömör igazság szerepel benne, mindenféle szépítgetés nélkül. Erősen ajánlom mindenki figyelmébe a szórakoztató és egyben elgondolkodtató tartalom miatt, mely a magyar valóság puha táptalaján érett meg, s enged bepillantani egy olyan világba, ahova nem mindenkinek adatik meg ilyen részletekbe menően a betekintés lehetősége. Kortól, nemtől, vallástól, ízléstől, s tulajdonképp bármitől függetlenül javaslom, mert ezt a könyvet garantáltan mindenki élvezni fogja. Na jó… a hithű „kommonisták” talán megbotránkoznak majd néhány jelenetnél.