Csizmadia Attila 
Andrzej Stasiuk olyan szereplője a lengyel irodalmi életnek, aki nemcsak a könyveivel hat, mivel személye körül legendák képződtek.
Andrzej Stasiuk: Hogyan lettem író
A Hogyan lettem író című regény ezeket a legendákat meséli el. Felidézi a hetvenes évek második felét: az olvasó már az első mondatok után a Varsó óvárosában nomadizáló hippik között találja magát. Valószínűleg soha nem váltak volna felnőtté, ha nem szól közbe a történelem: a Jaruzelski-korszak és a hadsereg.
A művet Kerouac Úton című kultikus regényének kelet-európai változataként szokták emlegetni. A Poket Zsebkönyv nagykövete Szabó Balázs.
Részletek a Hogyan lettem író című könyvből:
A nyolcvanas évek közepe csodaország volt. Egyszerűen egy kicsit nem létezett az idő. Mindenesetre elég rövid epizódok alakját öltötte. Az egyik eseménytől tartott a másikig, ott megszakadt, és kénytelen volt elölről kezdeni. Biztos tartott valamerre, de mindig úgy éreztük, úgyis odaérünk, akkor se maradunk le, ha netán közbejön valami. Minden közel volt. Senki se sietett. Az ember beugrott valakihez egy percre, és reggel ment el. Próbálnátok most megcsinálni.
Akkoriban egyébként is könnyebb volt dönteni. Nem úgy, mint most. Az ember valami elhatározásra jutott, de attól még nem sok minden változott. Tulajdonképpen bármilyen döntést hozhatott az ember. Az az érzés, hogy az ember nem befolyásolhatja a saját sorsát, elég kellemes tud lenni. Most, úgymond, szabadság van, de olyan rövid pórázon tartják az embereket, mint még soha. Akkor még teljesen meg voltak fosztva a szabadságtól, mégis mindenki azt csinált, amit akart. Legalábbis azok, akiket ismertem. Nem tudom, lehet, hogy máshol másképp volt. Lehetett dolgozni, lehetett nem dolgozni – egyre ment.
