Néhány napon belül a mozikba kerül Lóth Balázs első nagyjátékfilmje, a Pesti balhé, amit a nyár sikerfilmjének szánnak. A Mészáros Béla, Petrik Andrea, Szabó Simon, Inotay Ákos és Elek Ferenc főszereplésével forgatott akció-vígjáték rendezőjével, Lóth Balázzsal beszélgettünk a premier előtt a film egyik forgatási helyszínén, a Continental Hotel Budapestben.
Corn&Soda: Hogyan született meg a film ötlete?
Lóth Balázs: Régóta szerettünk volna filmet csinálni arról a pillanatról, amikar a gyerekkori barátok újra összetalálkoznak, és kiderül, hogy kinek merre fordult a szekere. Mert ugye mindenkinek megvannak a gyerekkori vágyai, álmai, de aztán jön a nagybetűs élet. Van, aki önazonos marad, és van, aki teljesen megváltozik.
Aztán arra gondoltunk, hogy kell egy csavar is a történetbe. Ha már összegyűlnek a gyerekkori barátok, akkor hajtsanak végre valami egészen őrült kalandot, kihívást, amit az egyik barátuk becsületéért tesznek. Ekkor jött a fordított képrablás ötlete, hogy nem ki, hanem be szeretnének lopni egy képet egy közelgő nagy árverésre.
C&S: A filmben a baráti társaság majd mindegyik tagja igazi különc figura. Kivéve Marcellt. Ő miért különbözik tőlük?
L. B.: A történetnek öt főhőse van, de Marcell – akit Mészáros Béla alakít – a történet abszolút főhőse. Marcell fiatalkorában csodagyereknek számított, építész lett, elnyerte a Svéd Akadémia ösztöndíját, világhírűvé vált, de aztán bedarálta az élet, fölvették egy céghez, ahol inkább a pénzkeresés a lényeg, a kreatív tervek háttérbe szorultak. Aztán újra találkozik a barátaival, akik mindannyian önazonosak maradtak, még mindig ugyanolyan bohém, szórakoztató, vicces alakok, mint voltak. Ők rángatják bele Marcellt ebbe az őrült kalandba, aminek hatására ő is szépen-lassan visszatalál saját magához, visszatért az alapokhoz, az eredeti életcéljaihoz.
C&S: Nagyon különbözőek a karakterek, van közülük kedvenced?
L. B.: Mind az ötöt imádom. Nem tudnék egyet mondani, ez olyan, mintha egy szülőnek a gyerekei közül kellene választania. Öt évet dolgoztunk ezen a filmen a forgatókönyvírástól kezdve a mai napig, és ezalatt mindegyik a szívemhez nőtt, mindegyiket másért kedvelem. És az öt színész, akiket casting nélkül választottuk ki ezekre a szerepekre, tökéletes megtestesítői a mi figuráinknak. Részben rájuk is írtuk már a szerepeket.
C&S: Ezek szerint már tudtátok előre, hogy kikkel akartok dolgozni? Hogyan állt össze a csapat?
L. B.: Volt, akit még az elején, volt, akit az írás során találtunk ki, hogy ideális lenne a szerepre. Illetve Hegedűs D. Gézát, aki a film rosszfiú karakterét és Reviczky Gábort, aki pedig a csapat ex-sittes segítőjét alakítja, szintén casting nélkül választottuk ki. De vannak olyan szerepek is, akikre viszont kiterjedt castingot tartottunk, és előfordult, hogy száz színészt is megnéztünk egy adott szerepre. Köztük is fantasztikus magyar színészek és nagyszerű alakítások vannak.
C&S: Említetted Gedeon karakterét, akit Reviczky Gábor alakít. A film szerint ő az 1983-as Szépművészetiből valóban képlopás elkövetője. Az eset valóban megtörtént. Hogy jött az ötlet, hogy ez is bekerüljön a filmbe?
L. B.: Ez igazából csak egy fricska, a valósághoz nincs sok köze. Az elképzelésünk az volt, hogy a Reviczky Gábor által alakított figura saját állítása szerint nagymestere a képraplásnak, de elég hamar lehull a lepel, hogy ez csak szédítés, kirakat. Ő azonban így állítja be saját magát, és ezzel eladja magát a társaságnak, mint professzionális segítő. Ebből aztán elég sok komplikáció adódik a filmben, főleg amikor kiderül, hogy Gedeon technikai tudása 1982-ben ragadt, mert azóta sitten van.
C&S: A filmben nagy számban szerepeljenek luxushelyszínek. Nehéz volt ezeket megtalálni, megszervezni a forgatást?
L.B.: Nagyon nehéz volt. Nem szerettünk volna az unalomig ismert, vagy akár a celebvilág által kedvelt helyszíneken forgatni, hanem az igazi elit világába akartunk betekintést adni. Ezeket a helyszíneket azonban nem adják egyszerűen. Voltak olyan helyszínek, melyeket egy évig tartolt letárgyalni, bonyolult és hosszú volt az előkészítési folyamat, de ennek az eredménye lett például ez a hotel, a Continental Budapest, ahol most ülünk.
C&S: A filmnek van egy kis 80-as, 90-es évek nosztalgiahangulata. Van ebben valamilyen személyes nosztalgia?
L.B.: Olyan elemek alkotják a filmet, mint a Mézga család, vagy bizonyos nóták, amik mind a fiatalabb, mind az idősebb generációnak ismerősek lehetnek. Olyan közös pontokat kerestünk, amik korosztálytól, nemtől, iskolázottságtól függetlenül mindenkinek megmelengetik a szívét, mindenkinek fontosak. A Pesti balhé nem nosztalgiafilm, de van benne egy csomó dolog, ami miatt mindannyian azt érezhetjük, összetartozunk, magyarok vagyunk. Ráadásul a Pesti balhé nem egy hollywoodi koppintás – ez is fontos volt nekünk -, hanem fogtunk egy nagyon jellegzetes amerikai zsánert, a heist movie-t, a képrablós műfajt, és ezt csavartuk meg.
C&S: A film ajánlóiban főként a népszerű Másnaposok című amerikai filmhez hasonlítják a Pesti balhét. Azonban sok elem valóban inkább a képrablós sztorikból lehet ismerős. Hogyan született meg ez a különleges kombináció?
L. B.: Az alapgondolat az volt, hogy az öttagú baráti társaság őrült kalandokon menjen át, így a Másnaposoknál valóban nem tudunk közelebbi példát mondani az alapötletre. Ugyanakkor, ahogy a Másnaposok is, mi is egy egészen speciális kalandra vállalkoztunk, és itt jön be a heist, a képrablós zsáner. Ami azért teszi egyedülállóvá ezt a filmet, mert nagyon ritkák az egzakt magyar zsánerfilmek. Persze vannak remek romantikus komédiáink, vígjátékaink, de ez a film egy igazi hullámvasút, nagyon komoly és látványos kalandokon mennek át a főszereplők. Számos olyan helyszínt és jelenetet tudtunk megcsinálni, ami magyar filmben még soha nem volt. Talán kimondhatjuk nagyképűség nélkül, hogy ilyen magyar film még nem volt.
C&S: A filmben nagyon sok téma is megjelenik. Alexa például környezetvédő. Neked fontos a környezetvédelem?
L. B.: Nagyon fontosnak tartjuk, korunk egy fő problémájának tekintjük. Emellett Alexának egy olyan karakternek kellett lennie, aki az összes szereplő közül a legmélyebben hisz valamiben. Itt ez játékosan a békák megmentése, a „világbéka” nevű mozgalomnak az oszlopos tagja, és akár a saját testi épségét is feláldozza azért, hogy megmentse a békákat.
Mi, a film alkotói ugyan így gondolkodunk sok mindenről, többek között a filmkészítésről vagy a közönség szórakoztatásáról. Bármit megtennénk azért, hogy színvonalas, minőségi, szívvel-lélekkel készített vígjátékot, szórakoztató filmet juttassunk el a közönséghez ezekben a nem könnyű időkben.
C&S: Említetted a békákat. A filmben fontos szerep jut nekik. Mit jelképeznek?
L. B.: A béka a film kabalaállatkája, és valóban lépten-nyomon rájuk bukkanunk a filmben. Érdekes volt velük dolgozni, nem igazán idomítható állatok, és nagyon sok különböző békafajjal dolgoztunk egészen extrém helyszíneken. Például a tatai mocsárba kihozott trópusi békára kifejezetten nagy figyelmet kellett fordítani, mert ha elszabadult volna, akkor jó eséllyel ledarálja a környék élővilágát egyszemélyben. De szerencsére semmi probléma nem történt, mind a békák, mind a környezet túlélte.
C&S: Milyen olyan extrém események voltak még, amik különlegessé tették a forgatást?
L. B.: Az egyik legizgalmasabb helyszínünk a díszletként felépített, 26 méter hosszú szállodafolyosó volt, amit a történet egy pontján, egy tűzriadó miatt elárasztottunk vízzel. Mivel ezt természetesen egyik hotel sem szerette volna vállani, ezért kellett megépíteni hozzá a díszletet. De még így sem lehetett sokszor felvenni a jelenetet, mert mind a falak, mind a színészek méregdrága öltönyei eláztak, ezért nagyon nagy összpontosításra volt szükség a színészek részéről, hogy ne kelljen megismételni a jelentet.
De izgalmas volt az a jelenet is, ami itt, a Continental Hotelben zajlott – kis túlzással – földön, vízen levegőben. Forgattunk a víz alatt, víz felett, a hotel lobbijában, csatornákban, lichthofokban, hotelszobákban, folyosókon. Kilenc valóságos helyszínből állt össze az, amit a néző egyetlen helyszínnek gondol. Tehát ami a filmben egy negyedórás szakasz, az a valóságban az első naptól az utolsóig átölelte a forgatást.
C&S: Van olyan jelenet, amit különösen szerettél?
L. B.: Jeleneteket különböző okokból szeretek. Amikor egy színészduettel kell forgatni, az például csodálatos élmény. Egy szerelmi jelenet során az összes kis rezdülésüket, pillantásukat ki lehet dolgozni, és tényleg csodálatos, remek színészeink vannak, akikkel nagyszerű együtt dolgozni. De ugyan így nagyon izgalmasak az akciójelenetek is, ahol villanások, másodpercek alatt történnek az események, de közben figyelni kell arra, hogy a néző majd képes legyen követni a cselekmény logikáját.
Igazából az egész forgatás olyan volt az elejétől a végéig, mint egy tűzijáték. Fantasztikus élmény volt csinálni.
C&S: Mennyire volt megterhelő a forgatás?
L.B.: Rettenetesen megterhelő ilyet készíteni. Egyrészt azért, mert a könnyű műfaj nem azért könnyű, mert „könnyű” csinálni, hanem azért, mert könnyű nézni. Ugyanis a nézők nagyon sok zsánerfilmet látnak, ezért pontos műfaji elvárásokkal ülnek be a moziba, és ha nem azt kapják, amit várnak, akkor csalódnak.
Az egész filmet – pár nap kivételével – éjszaka forgattuk. Szinte vámpírként éltünk, olykor este tíz-tizenegykor kezdtünk, és másnap délig forgattunk a színészek beosztása vagy éppen napszakok miatt. Ez önmagában nagyon megterhelő, ráadásul ez egy nagyon sűrű film, nagyon sok felvételből áll össze. Rengeteg anyag van benne, sokkal több, mint egy átlag magyar mozifilmben, úgyhogy emiatt is igazán nehéz volt ilyet csinálni.
C&S: Milyen terveid vannak még? Min dolgozol most?
L. B.: Én a műfajfilmeknek vagyok a szerelmese, úgyhogy a következő terveim is műfajfilmek. Most éppen egy kalandfilmen gondolkodunk, de ennél többet egyelőre nem árulhatok el róla. Tervben van a Pesti balhé folytatása is, de ez a közönségen múlik. Ha sokan szeretik a filmet, szívesen csinálunk belőle újabb epizódot. Ezen kívül ezekben a napokban is a Mi kis falunk rendezői székében ülök, amit nagyon szeretek, mert Magyarország legjobb színészeivel lehet együtt dolgozni benne, csak úgy, mint a Pesti balhénál.
C&S: Szóba került már a pandémia. Mit gondolsz, hogyan befolyásolja a film fogadtatását ez a helyzet?
L. B.: Én azt látom, hogy Magyarország most egy másik bolygó. A járvány első szakasza sem volt olyan, mint máshol, most pedig egyáltalán nem veszélyes moziba menni. Nagyon reménykedem benne, hogy ez már így is marad. A nézők már nagyon-nagyon szeretnének beülni egy jó filmre, és ez egy igazi szívvel-lélekkel megáldott vígjáték, jó kis hullámvasút, lehet rajta szórakozni, izgulni, a végén talán meg is lehet hatódni. Úgyhogy mi más lehetne igazán szórakoztató a nyár közepén, mint a Pesti balhé?
1 thought on “„Ilyen magyar film még nem volt” – interjú Lóth Balázzsal, a Pesti balhé rendezőjével”