Csizmadia Attila 
A legfehérebb nap (Hvítur, Hvítur Dagur/White, White Day, 2019) című izlandi film a hó és a jég országába, az érzelmi elfojtások és a kirobbanó feszültségek világába viszi a nézőket.
A legfehérebb nap (16) című film idén a cannesi-i Kritikusok Hete programjának válogatásában mutatkozott be, és el is nyerte a Louis Roederer Foundation Rising Star díját. A díj a jól felépített dramaturgiának, az egyedi képi világnak és a meggyőző színészi játéknak köszönhető.
A főszereplő Ingimundur (Ingvar Sigurdsson) a világtól elzárt izlandi kisváros szélén, lélegzetelállítóan szép hegyek és fjordok között építi házát. A feleségét gyászoló férfi nemrég vonult vissza rendőri szolgálatától. Ingimundurban egyre erősebb a gyanú, hogy feleségének, aki autóbalesetben hunyt el, halála előtt viszonya volt valakivel a városból. Napról napra megszállottabban nyomoz, hogy megtudja az igazságot, és egyre inkább veszélybe sodorja saját jó hírét és lelki épségét. A gyász, a bosszú és a feltétel nélküli szeretet érzései viaskodnak a férfiban, akinek kezd kicsúszni a lába alól a talaj.
A film csehovi módon mutatja be a szürke hétköznapjaikat élő emberek életét a monoton, de mégis lenyűgöző hófehérségben. Mindenki teszi a dolgát, az érzelmeiket alapjáraton, „lefagyasztva” működtetik. A megtörtént tragédiában feldolgozásában Ingimundur a magára marad.
Ingimundurnak van egy pszichológusa, de vajmi keveset segít neki, mert a terápiában a jól megtanult sorvezető mentén halad, sztereotip tanácsokat ad, miközben nem fogja fel, hogy mi zajlik ténylegesen a páciense lelkében. Ahogy Ingimundur környezete sem fogja fel, igaz, ő sem ad énközléseket, mert nincs semmi mintája ehhez. Hogyan lenne, hisz körülötte mindenki saját magával van elfoglalva, és éli a látszólag happy életét. Ingimundur rájön egy súlyos titokra, ami joggal felkavarja, és aminek feltárásával megzavarja a környezete nyugalmát. Azzal pedig végkép követ dob a vízbe, hogy kiderül, ő az, aki ténylegesen képes szeretni, és az érzelmei kimutatásával robbant. Az, hogy tetteivel, viselkedésével mit okoz, az már a film megtekintésekor derüljön ki.
Hlynur Palmason rendező erős és hatásos filmet készíttt. Jó a film tempója, a feszültséget hitelesen építi fel, Maria von Hausswolff operatőr képei pedig hatásosan támasztják alá a jelenetek hangulatát. A főszereplő Ingvar Sigurdsson olyan hitelesen alakít, hogy azt is elhinnénk, hogy egy dokumentumfilmben saját sorsát mutatja be.
A legfehérebb nap nem könnyű film, de végül nem hagyja a nézőket rossz érzésekben, bátran felvállalja, hogy a katarzis „okozása” nem jelent egyet az érzelgősséggel.
Értékelés: 8/10
Mafab: n.a.
IMDb: 7,1/10
A film október 31-től látható a mozikban.
