Chino 
Mikor már azt hittük, hogy a kémfilmek évében az olyan darabok után, mint a 007 Spectre: A Fantom visszatér (Spectre, 2015) vagy Az U.N.C.L.E. embere (The Man from U.N.C.L.E, 2015) elfogyott a puskapor, Spielberg (Schindler listája, 1993) jött, látott és győzött. Egy olyan kényes témát, mint a hidegháború, történelmi hűséggel, mégis szórakoztatóan tálalni nem egyszerű feladat, kiváltképp, ha igaz történetről beszélünk. Sokszor pengeélen táncoltak, mind a szereplők, mind az alkotók, a végeredményt látva viszont bátran kijelenthető, hogy sikerrel vették az akadályt. Steven Spielberg a Hadak útjánt (War Horse, 2011) és a Lincolnt (Lincoln, 2012) követően is maradt a historikus témánál, ugyanakkor mellőzte az előbbi túlcsorduló szentimentalizmusát és utóbbi szárazságát. Ehhez persze kellettek a zseniális Coen-fivérek (Fargo, 1996), akik tökéletesre polírozták Matt Charman szkripjét, nem utolsó sorban Tom Hanks (Forrest Gump, 1994), aki a rendezővel bizonyítottan ütős duót alkot. A Kémek hídja (Bridge of Spies, 2015) abba korba kalauzolja a nézőt, mikor a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok küzdelme nem a harcmezőkön folyik, mégis legalább olyan intenzitással és kegyetlenséggel csapnak össze számos hadszíntéren. Ideológiai, társadalmi és gazdasági fronton ütköznek meg, beindul az űrverseny valamint a nukleáris háború rémképe is ott lebeg az emberek szeme előtt. A legfontosabb „fegyver” ebben a háborúban mégis az információ, aminek érdekében kémek sorjáznak mindkét oldalon, kikre a kémelhárítás folyamatosan, akkurátusan vadászik. Ezt a nagyhatalmak közt zajló kétpólusú harcot sikerült minden propagandától mentesen vászonra vinni, beleoltva a képkockákba a kor szellemiségét, feszült atmoszféráját.
A film 1957-ben kapcsolódik be a hidegháborúba, mikor az FBI letartóztatja a kémkedéssel vádolt Rudolf Abelt (Mark Rylance). Mind a civil társadalom, mind a felsőbb érdekek holtan akarják látni az orosz férfit, ugyanakkor, meg kívánják tartani Amerika eszméjének látszatát, miszerint mindenkit megillet a törvényes tárgyalás, hogy ártatlanságát bizonyítsa. Ennek érdekében kirendelik Abel mellé James B. Donovan-t (Tom Hanks) védőügyvédnek, aki eddig biztosítási ügyekkel foglalkozott. Donovan elvállalja a hálátlan feladatot, ezzel a lépéssel ő is áruló lesz az amerikai emberek szemében. Itt robban ki a jogállamiság és a patriotizmus konfliktusa, melyből a józan ész kerül ki győztesen.
Feladatát Donavan mindenfajta előítéletet mellőzve lelkiismeretesen, minden tudását latba vetve dolgozik védence felmentéséért, ugyanakkor nincs könnyű helyzetben, senki nem áll mellé, még a bíró is nyíltan elfogult, családját is megtámadják. Mindezek mellett CIA is folyamatosan a nyakában liheg, hogy olyan információkat szerezzen, amit Abel talán elmondhatott Donovan-nek. Védencével ugyanakkor közeli, már-már baráti kapcsolatba kerül, Hanks testesíti meg az igazi humanizmust, képes úgy tekinteni a szovjet kémre, mint emberre és nem mint közellenségre. Fáradozásai sikerrel is járnak, Abel elkerüli a halálbüntetést.
Míg azt hinnénk, hogy egy tárgyalótermi drámával van dolgunk, a film egy párhuzamos, ugyanakkor kevesebb súllyal bíró szálon is folyik. A hadsereg négy, kiválóan képzett pilótát választ ki, hogy kémrepülővel szovjet légtérben készítsenek fényképeket. Az akció azonban balul sül el, a gépet lelövik, a pilóta pedig fogságba esik. Ez különösen kényes az Egyesült Államokra nézve, hisz Powers (Austin Stowell) számos katonai titkot őriz, így még azelőtt ki kell szabadítani, hogy bizalmas információkat árulna el az ellenségnek. Ezt egy fogolycserén keresztül kívánják megoldani Rudolf Abel bevonásával, az akciót pedig Donovan-nek kell lebonyolítani. Ezen a ponton a két szál keresztezi egymást és hirtelen helyszíni és tartalmi fordulat áll be a filmben, hiszen a legnagyobb bökkenő, hogy ezt Kelet-Berlinben kell végrehajtana. Ekkor a német földön hatalmas a káosz és feszültség, belekezdenek a Fal építésébe is, így Donovan teljesen magára van utalva egy számára mentálisan és fizikailag teljesen idegen környezetben. A biztosítási ügyekkel foglalkozó ügyvéd veszélyes játékba kezd, ami tovább bonyolódik, mikor egy harmadik fél, az NDK is bekapcsolódik a játszmába.
Spielbergék nem a kémmozikra jellemző módon vezényelték le a filmet. Egzakt módon ábrázolták ennek az időszaknak a paranoid légkörét, jól szemlélteti ezt a feszült olykor kegyetlen atmoszférát, esetenként brutális képsorokkal. Ugyanakkor ez mind csak arra szolgál, hogy realisztikus hátteret fessen a történet velejének, ami Brooklyntól kezdve Washingtonon át Kelet-Berlinig irodákban, szobákban zajlik. A mindenhol jelen lévő bizalmatlanság, köpönyegforgatás, intrika tölti ki a filmet, ami nem egyszer próbára teszi Donovan erkölcsi szilárdságát. Ezzel együtt komoly jellemfejlődésen megy keresztül, felveszi a kesztyűt és alkalmazkodik a helyzethez, az egykori apró-cseprő ügyekkel foglalkozó ügyvédből dörzsölt diplomatává avanzsál. Ugyanakkor a történet kezdetétől a stáblistáig egy példamutató férfit ismerhetünk meg, aki emberségből ötösre vizsgázik.
Mindehhez persze szükség volt Tom Hanks zseniális alakítására, aki talán karrierje legtesthezállóbb szerepében tündökölt, ami már látatlanban sem lehetett negatívum, hisz Spielberggel ellenállhatatlan párost alkotnak. Ennek ellenére a prímet mégis a legkilátástalanabb helyzetekre is teljes közönnyel reagáló Rudolf Abel szerepében villogó Mark Rylance (A másik Boleyn lány, 2008) viszi. Az olykor hóbortos attítűddel felvértezett szovjet kém tökéletes párost alkot a joviális ügyvéddel.
A film felépítése és a színészi játék mellett a Thomas Newman (Skyfall) által komponált pátoszos zenei kíséret csak rátesz egy lapáttal. Előzetesen lehetett némi kétség Newman-nel kapcsolatban, hiszen eredetileg John Williams volt a felelős a zenéért, a Star Wars (Star Wars : Az ébredő erő,2015) munkálatai miatt, azonban nem tudta elvállalni.
A Kémek hídja számos morális kérdést vet fel. Milyen súllyal esik latba az emberség, ha az érdekek mást diktálnak, vagy éppen mit vagy kit lehet feláldozni a patriotizmus oltárán. A filmet ugyanakkor felfoghatjuk egyfajta életrajz-genezisként, ugyanis James B. Donovan ezután több száz hasonló fogolycserében vállalt központi szerepet. A Kémek hídja legnagyobb érdeme mégis abban rejlik, hogy rendkívül összetett, mindenből adagol egy keveset, de mindezt arányosan teszi. Kellően történelmi, mértéktartóan politikai, visszafogottan humoros mindehhez pedig egészséges drámai hangot üt meg. A Spielberg-Coen-Hanks trió mondhatni rutinból alkotott egy szórakoztató mégis idealisztikus remekművet, ami történelemleckének sem utolsó.
Értékelés: 94/100
Mafab:
IMDb: 8,0
