Keserű szájízt hagy az emberben az Elk*rtuk
Erunder 
Erről a filmről már mindenki hallott. Elk*rtuk. Erőteljes címmel, jelentős történeti alappal és valami elképesztően zseniális marketinggel száguldott be a mozikba. Most egy őszinte véleményt olvashattok a filmről.
Már a cikk elején szeretném tisztázni, ez az írás egy valódi véleménycikk. Leírom benne, hogy mik a pozitívumai az alkotásnak, de azt se hallgatom el, hogy mit k*rtak el benne. Bocs, de ezt nem hagyhattam ki!
Az Elk*rtuk egy iszonyatosan kemény történetet próbál meg félig fikcionálisan feldolgozni. Láttunk már erre számtalan példát Hollywoodból. A 2016-os Snowden film, ami az NSA illegális lehallgatási ügyéről és magát az ügyet kiszivárogtató Edward Snowdenről szólt, az utóbbi évek egyik legjobb hasonló kategóriájú filmje. Nagy sajnálatunkra nekünk magyaroknak ezt a minőséget nem sikerült összehozni. A pozitívumokkal fogom kezdeni, azonban ezzel mindenképpen el kellett helyeznem a történelmi thrillert, mint műfajt.
POLITIKÁTÓL ELTEKINTVE JÓ, DE A TÖRTÉNELEM MEGKERÜLHETETLEN
Tehát adott volt egy erős alap, ezt spékelték még meg olyan dramaturgiai elemekkel, amik hol javítottak a fogyaszthatóságon, hol pedig ferdítették a valóságot, de erről majd még később írok. Az előbbinek köszönhetően lett tiszta a filmben, hogy kik a pozitív hősök, akiknek szurkolhatunk és kik a nagy gonosz farkosok, akiknek a vesztét kívánja a néző. Így, amennyiben képesek vagyunk elvonatkoztatni, az egyébként eszméletlenül keményen az arcunkba tolt politikai üzenettől, az Elk*rtuk egy egészen jó, mondjuk közepes minőségű thriller, amit pár órával később el is felejtene a néző, ha nem kötődne hozzá nemzetileg. Még egy meglepő csavart is sikerült a forgatókönyvbe csempészni, de ezt nem lőném le, mert rontanám vele a filmélményt.
A hatalmas és befolyásos gazdag gonoszok üldözik a naív és változást hozni akaró újságíró történetet regenetegszer vászonra vitték már, de ebben megvan az a kis plusz, amiért mi magyarok valóban kíváncsiak leszünk a filmre, hiszen ott van benne az a megkerülhetetlen tényező, hogy egy jelentős jelenkori történelmi eseményt dolgoz fel.
HA A GONOSZ ANNYIRA JÓ, HOGY MÁR UTÁLOD, AKKOR AZ KÍVÁLÓ SZÍNÉSZI JÁTÉK
Ezen pozitívumok mellett meg kell még azt is említeni, hogy a színészek meglepő módon ezúttal nem a poros, modoros, színháziasan ripacskodó alakításokkal álltak elő, hanem a kevesebb néha több elv alapon hihető játékokat nyújtottak.
Bokor Barna alakítását külön ki is kell emelnem. Van egy bizonyos jelenet, amikor a negatív szereplőnek beállított karakter leül és kiokítja a főhősnőt. Ennél több részletet erről a jelenetről sem árulok el, de azt leírom, Barna ebben a jelenetben elviszi az egész showt. Hidegrázós ahogy a csávó beszél. Megtudnád ütni, majd a hirtelen váltást, amikor rájössz, ő is csak egy ember, abszolút hozza. Mellette, az úgymond főgonosznak beállított Dobrev Klárát alakító Gubás Gabi is olyan jól játssza a bábmestert, hogy valóban elhiszed, ez a nő bármi képes a hatalom kézben megtartása érdekében. Az más kérdés, hogy a film készítőitől mennyire volt etikus ilyennek beállítani a karaktert.
NA DE MÉGIS MI VOLT EZ TORKUNKON LENYOMOTT ÜZENET?
Ezek voltak az Elk*rtuk jó részei. Most pedig jön a csupa nagybetűs DE.
Legnagyobb sajnálatomra a fentebb említett pozitívumokon kívül legalább ennyi, vagy még több negatívumot is tudok írni. Ha el tudunk tekinteni a politikai üzenettől, akkor ez egy jó thriller, de sajnos ez az üzenet annyira izzadtságszagúan van lenyomva a néző torkán, hogy már lassan szellemi erőszaknak érezzük azt. Nehéz azt írni a filmről, hogy nem propaganda anyag, ha az egy olyan végkifejlethez vezet, amiből csak azok nem értik meg az üzenetet, akik szándékosan nem akarják. Mégpedig, hogy van egy poltikiai oldal, ami a film készítőinek beállítása szerint emberek halálát is simán bevállalják, csak maradjanak ők a hatalmon.
BAKIKTÓL SEM MENTES A TÉMA
A film üzenetén kívül a forgatókönyvben is fellelhető néhány bukta. Az egyik például a túlzásba vitt hisztije a hősnőnek. Elsőre is megértettük, félti a barátját, nem akarja, hogy az megírja a cikket. Ezt nem kellett volna még négyszer is eltolni, egyszer is elég volt. Továbbá az sem teljesen tiszta egyes jelenetekben, hogy mi az, amit a szereplők látnak és mi az, amit a film történetében jelenlévő otthon tévéző embereknek sugároznak. Visszatérő eleme volt az MTV ostromának, hogy a tévéképernyőkön keresztül mutatott események a szereplők által átéltekkel keveredett. Elismerem, szép operatőri munka volt, ám ez rontotta a történtek megérthetőségét.
Olyan kisebb hibákat is felelni a filmben, mint anakronizmus. Például a telefonnal fotózott dokumentum 2006-ban, amit aztán hibátlan minőségben nyomtatnak ki. Illetve azt sem túl hihető, hogy a Budapest belvárosában taxiba ülő karakter, aki csak annyit mond, „Az egyetemhez!”, nem kap egy értetlen nézést sem a sofőrtől, hanem az egyből a megfelelő épülethez hajt.
EZ ÍGY KICSIT TÚLZÁS VOLT SRÁCOK, NEM?
Az objektivitástól mentesség és a becsúszó hibák mellett az is ront a produkció minőségén, hogy bár valószínűsíthetően dramaturgiai okokból, de úgy nyúltak a történelmi esemény feldolgozásához, hogy közben jelentős részeket a készítők alkottak meg, mégis azt a hatást keltik, hogy ők a valóságot vitték filmre.
ÖSSZEGZÉS
Ezt bizony ki kell mondanunk. Az Elk*rtukat elk*rták és nem azért, mert nem tudtak volna jó filmet készíteni, hanem azért mert egy propaganda anyagot akartak kriminek álcázva eladni. Ez bizony 30 pont a 100 ból. A 30 pontot az operőtőri munkára, a színészi játékra és a történet alapjára kapják, de az is lehet, hogy ezzel túl kegyes voltam hozzájuk, hiszen az utóbbi már adott volt.
30/100
IMDb: 1.4/10
MAFAB: 36%
