Fráter Zsuzsanna 
Várhatóan április közepén jelenik meg a fizikusként és íróként egyaránt elismert szerző , Paolo Giordano legújabb kötete, a Járvány idején az Európa Könyvkiadónál. A szerző művében tudományos szempontból vizsgálja a kialakult helyzetet, és a globális járvány kapcsán felmerülő kérdésekre keres közérthető válaszokat. Mindeközben alapvető fontosságú gondolatokat fogalmaz meg a társadalmunk és kultúránk átalakulásáról is.
A Covid–19-járvány talán korunk legjelentősebb egészségügyi vészhelyzete. Tükrében szembesülünk azzal, milyen sokféleképpen kapcsolódunk egymáshoz, függetlenül attól, hogy hol élünk; láthatjuk világunk összetettségét, működésének társadalmi és gazdasági logikáját. Ez túlmutat a politikán, a nemzeteken, a vallási és egyéb identitásokon, a kultúrákon. Olyan erőfeszítést kíván a képzeletünktől, amilyenhez normális körülmények között nem vagyunk hozzászokva: látnunk kell, hogy megbonthatatlanul kötődünk egymáshoz, és az egyéni döntéseinkben is tekintettel kell lennünk másokra. Most egyetlen közösséget alkotunk, közösséget, amely a teljes emberiséget magában foglalja. Járvány idején a szolidaritás hiánya mindenekelőtt a képzelet hiányossága.
Mindnyájunknak szükségünk van megnyugtatásra ebben az embert próbáló időszakban – ebben segítenek a tények. A fizikus végzettségű szerző higgadtan gondolkodik arról, hogy mi történik most a világban, erre késztetve minket, olvasókat is. Mindeközben arra int, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy – megőrizve jelenlegi tapasztalatainkat –
ez a katasztrófa ne maradjon tanulságok nélkül. A prímszámok magánya hazánkban is népszerű, Strega-díjas szerzője Olaszországban él, ahol a többi országnál is súlyosabb a helyzet. A Járvány idején ennek, és az egész bolygóra kiterjedő vésznek az eredményeképpen született. Giordano a könyvből származó bevétele egy részét az egészségügyi veszélyhelyzet tudományos kutatására és kezelési intézkedéseire ajánlotta fel.
Paolo Giordano üzenete: „Váratlan könyv ez, váratlan időkben. Általában nagyon lassan és óvatosan írok, ám ezúttal más a helyzet. Az, ami Olaszországban történik – és a jelek szerint más országokban is történik vagy történni fog –, eloszlatta minden habozásomat. A fertőzés kezdete óta folyamatos késztetést érzek, hogy írjak, írjak és írjak. Fontosnak és sürgetőnek éreztem, hogy érthetően megmagyarázzam, min megyünk keresztül. Az emberek elsősorban azért félnek, mert nem értik, mi zajlik körülöttük. Az információk gyakran zavarosak és ellentmondásosak. És hogy teljesen őszinte legyek, valószínűleg először is magamnak kellett írnom, hogy értelmet, formát próbáljak adni mindennek. (…) Miközben ezt olvassák, önök is ugyanazon folyamat valamelyik szakaszában járnak, mint amilyenben én járok itt, Olaszországban. Talán néhány nappal lemaradva, talán néhány nappal előrébb. De mindannyian ugyanazokban a kérdésekben, ugyanabban a fájdalomban, ugyanabban a bizonytalanságban osztozunk mindenhol. Furcsa, igaz? Egy világjárvány kellett hozzá, hogy bár fizikailag elkülönülve érezzük magunkat, érzelmileg összekapcsolódjunk.”
Forrás: sajtóanyag
