Hogy Alfred Hitchcock neve mindenkinek mond valamit, az egészen biztos. Bizonyára van, akinek Norman Bates mosolya jut róla eszébe, másnak meg a Psycho (1960) híres zuhanyzós jelenetének csattogó hegedűszója. Aztán gondolom van, aki a madarakhoz fűződő viszonyára asszociál erről a névről, és valahol – mindezek között – ott vagyok én is, akinek mindig a suspense kifejezés jut eszébe; egyébként már akkor is, ha egymás mellett látja a chc (Hitchcock) betűkombinációt. Ezek után igazán meglepő lenne, ha nem a suspense technikával és annak tökélyre fejlesztőjével foglalkoznánk most. De, mivel én nem szándékozom meglepetést okozni, a rendező zseni Hátsó ablak (Rear Window, 1954) című filmjét ajánlom nektek és adok egy kis segítséget is, hogy felfedezhessétek benne a suspense használatát.
A suspense (angol kifejezés, jelentése felfüggeszteni) technika „hatásos dramaturgiai fogás a néző figyelmének fenntartására, érzelmei irányítására. A bűnügyi filmek igen gyakran élnek e feszültségkeltési technikával. A filmkészítő ilyenkor teljességgel bevonja nézőjét valamely kétséges kimenetelű cselekménysor menetébe, precízen beavatja valamely veszély kiépülésének részleteibe, például a főhős ellen készülő merénylet eseményeibe, miközben a szereplő nincs e tudás birtokában. Ilyenkor az a feszültség tulajdonképpeni forrása, hogy a néző jobban informált, többet tud a történések motívumairól, mint maguk a szereplők.” A suspense technika kifejezés már-már összeforrt Alfred Hitchcock nevével, ami nem véletlen: „Hitchcock szinte valamennyi bűnügyi filmjében találunk nagyszerűen kivitelezett suspense helyzeteket”. Igen, a Hátsó ablakban is!
A Hátsó ablak főhőse a fényképész L. B. Jefferies, aki törött lába miatt ágyhoz van kötve. Az otthonában ragadt férfi egyetlen szórakozása a szomszédok megfigyelése; és igen hamar fel is figyel a vele szemben lakó Thornwald házaspárra. A férj, Lars Thornwald házaló ügynök, aki munkája mellett beteg feleségét is ápolja, ám a nő egy nap eltűnik. Jefferies arra gyanakszik, hogy a férj gyilkolta meg az asszonyt, ezért magánnyomozásba kezd, az ügybe pedig bevonja a barátnőjét, detektív barátját és az ápolónőjét is. Mi, nézők pedig nyomozunk velük.
Hitchcock filmjeinek zsenialitása abban (is) rejlik, hogy a rendező a suspense technika használatával nyomozásra invitálja a nézőt. Virtuóz módon bánik ezzel a filmes eszközzel és a végsőkig fenntartja a feszültséget, méghozzá úgy, hogy a legapróbb részletekbe is beavatja a nézőt és arra ösztönzi, hogy ő maga is elkezdje megfejteni az adott rejtélyt.
Egy kis plusz segítség, egy konkrét suspense helyzet – avagy erre figyeljetek: „a Hátsó ablak hősnője bizonyíték után kutat a gyilkos otthonában, miközben a néző – a szemben lakó fényképész hőssel együtt – lépésről lépésre nyomon követi a hazatérő gonosztevőt”.
Miért kötelező megnézni? Mert Hitchcock egyik legizgalmasabb filmje, melyben a filmkészítők egyik kedvelt feszültségkeltési technikáját érhetjük tetten.
Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára
4 thoughts on “Kötelező filmek – Hátsó ablak (Rear Window, 1954)”