Eszter 
A Kötelező filmek rovathoz kapcsolódó dolgozatok kiértékelése során egyvalamire egészen biztosan rájöttem: a Corn & Soda szerkesztőségéből nem hiányzik a humor – és el kell ismerni, ez fontos dolog. Tulajdonképpen elég rég nevettem annyit, mint most, ezért még azt a visszatérő kijelentést is képes vagyok megbocsátani, hogy „nem láttam a filmet”. Mindenesetre azt megjegyzem: a filmszakon az ilyesfajta őszinteséget nem értékelik, ahogy azt sem, ha az ember egy kérdésre egy másikkal válaszol. Pontosabban ezzel önmagában nincs is baj, a gond akkor van, ha a kérdő mondat egyértelműen igazolja, hogy nem láttuk az alkotást – és persze utána se olvastunk annak érdekében, hogy valami hihetőt vessünk papírra. Mindezektől, illetve mindentől eltekintve – és figyelmen kívül hagyva azt, hogy az égvilágon senki se menne át – kijelentem, hogy a csapat összetartásból és cinkoskodásból, no meg persze humorból jelesre vizsgázott.
A dolgozat gyors és kedves összeállításakor még nem is sejtettem, hogy a mindenki által jól ismert Funny Games című Haneke-filmről is lehet olyat kérdezni, amivel megfogom a válaszadókat – a klasszikus zenei kvíz természetesen senkinek sem rémlett, ehelyett néhányan úgy vélekedtek, hogy az elkerülhetetlen végzet felé utazó család táblajátékot játszott vagy üvegezett. Érkezett azonban egy félig-meddig kielégítő felelet is: „amennyiben a film címére utal a kérdés, akkor azt válaszolnám, hogy egy halálosan izgalmas játékot játszottak”. Elégedett persze nem vagyok, de lényeg a lényeg, találékonyak vagyunk! Emellett az is kiderült, hogy a kreativitás se ismer határokat, a legtöbb válaszadó szerint a Szerelemre hangolva szereplői kétségkívül a 69-es vagy a 666-os számú szobában találkozgatnak.
A Fotográfiához, illetve a Gépi baletthez kapcsolódó válaszok remekül igazolják a Ctrl-F billentyűkombináció hasznosságát, erre szinte kivétel nélkül jó válaszok érkeztek – meg olyanok, hogy „- -”. A helyes megfejtések sorából továbbá az is kiderült, hogy a szerkesztőség az olyan típusú filmeket (is) kedveli, mint a Taxidermia vagy a Bosszú asszonya. A legtöbben látszólag azonnal bepötyögték, hogy Lajoskának „egy elhalt embrióból kell kulcstartót készítenie”, illetve, hogy Park Chan-wook bosszú-trilógiájának másik két alkotása A bosszú ura és az Oldboy – volt, aki azt is hozzátette: „ez utóbbinál betegebb filmet talán még életemben nem láttam, következésképp abszolút kedvenc”.
A kamaradrámákat szintén kedveli a csapat, főképp Az öldöklés istenét, a Tejúttal viszont komoly, nagyon komoly bajok vannak. Bergman filmjének címe egyértelmű üzenet mindannyiunk számára, akár láttuk a filmet, akár nem – és most tekintsük úgy, hogy a csapat inkább látta, mint nem. Szindbád életében – a válaszok szerint – annyi állandó pont van, hogy mind megirigyelnénk, a Sweet movie nászéjszakája pedig messze nem az aranyszínű pénisz miatt fullad kudarcba, hanem olyan indokok miatt, minthogy „mert kiderül, hogy a menyasszony transzszexuális átalakítása még messze nem ért véget”. (Szerintünk) Truffaut filmjében Montag stílusosan Orwell 1984 című művét olvassa, a Déry-adaptációban pedig egyértelműen „a nő” írja a leveleket, hiszen „mindig a nők írnak ilyeneket”. A Nagyításnak természetesen a kicsinyítés volt az előzménye, a Dogville – A menedék pedig nem idézhet mást, mint a reneszánsz színházat, de a kedvencem akkor is ez: „Hogy jelenik meg a Hadzs Abbasz feleségei című filmben maga Hadzs Abbasz? Teljes valójában.”. Na jó, azért azt sem lehet kihagyni, hogy egyesek szerint Az öldöklő angyal szereplői végül „megöldöklődnek”.
A Dogma-mozgalomban mindenki otthon van, azt viszont kevésbé sikerült komolyan megválaszolni, hogy mi történik Gelsominával az Országúton végén. Abbas Kiarostami Shirin című, moziteremben játszódó alkotását keveseknek sikerült végigülni, ahogy azt is csak néhányan vallották be, hogy milyen nagyon meglepte őket a Dr. Caligari vége. Az ítélet tehát a következő: mint az már oly’ sokszor kiderült, a kötelező szó kissé mindenkit elijeszt, ennek ellenére el kell ismerni, hogy a csapattagok kiválóan kiegészítik egymást, így bátran kijelenthetjük, hogy az összes filmet láttuk, ez pedig – akárhogy is vesszük – mindenképpen jó arány. Ha igazán szigorú lennék, beiktatnám a beígért Szex és New York-maratont, ehelyett inkább csak annyit mondok: nekem vannak a legjobb kollégáim, akik le se tagadhatnák, hogy meg vannak áldva humorérzékkel!
Természetesen köszönet jár az olvasói válaszokért is, az osztályzat e-mailben érkezik!
Továbbá a következő második szombaton újabb kötelező filmmel jelentkezem, addig viszont írjátok meg, ti mely filmet tennétek kötelezővé, s miért – mi pedig írunk róla!
