OctoberAir 
A Kritikus Kedd KönyvKlub keretein belül még mindig az orosz irodalom vizein evezünk. Ebben a hónapban egy népszerű, kortárs regényíró, Ljudmila Ulickaja Szonyecska című kisregényét olvastuk, amely meghozta írója számára a hírnevet. Az írás vékonyka, csupán kilencven oldal, reméljük, hogy kedvet csinálunk másnak is az elolvasáshoz.
Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja 1943-ban született Oroszországban. Manapság Moszkvában él szobrász férjével, munkáit több irodalmi díjjal is jutalmazták. Az írónő már korai életkorától kezdve sok verset írt, de ezeket nem szánta publikálásra. Később irodalmi folyóiratokban tűntek fel novelláit. Ötven éves múlt, amikor megjelent az első kötete Franciaországban, franciára fordítva. 1994-ben sikerült Oroszországban is publikálnia. Első igazi sikerei külföldön érték. 1995-ben Szonyecska című kisregénye hozta meg a sikert, amelyért Medici-díjjal jutalmazták. Ezután már folyamatosan publikált hazájában is. Azóta több regénye, kisregénye, sőt meséje is megjelent.
Mi írásai közül a legismertebb, legnagyobb sikert arató írását választottuk ki, így ebben a hónapban a Szonyecskát olvastuk. A Szonyecska egy egyszerű nő élettörténetét meséli el nekünk. Szonyecska a sztálinizmus és a világháború viszontagságait is átéli, miközben betekintést nyerhetünk egy hétköznapi ember életének folyásába. A fiatal lány egy könyvtárban kezdi életét, hiszen gyermekkora óta a könyvekbe menekül, folyamatosan olvas, így alig érintkezik a való élettel. Élete akkor változik meg, amikor Robert Viktorovich belép a könyvtár ajtaján. Az ötvenes férfi francia könyveket keres, és három nappal később visszatér a helyszínre, hogy megkérje Szonyecska kezét.
A lány elfogadja a kérést, és beleveti magát új életébe. Rengeteg viszontagság éri őket, folyamatosan költöznek, közben megszületik gyermekük, Tanya is. A család végül Moszkvában telepedik le. Viktorovich festményeit mutatja be, amíg Tanya élete egyre érdekesebbé válik. Életük akkor bonyolódik csak igazán, amikor megjelenik Jászja, Tanya legjobb barátnője.
A Szonyecskával kapcsolatban kissé vegyes érzéseket tápláltunk. Zsuzsával megállapítottuk, hogy a magyar fülszöveg alapján teljesen más történetet vártunk. Szonyecskát álmodozó lánynak képzeltük, aki a regényekben éli az életét. Ehelyett arcon csapott minket a kőkemény valóság. Szonyecska karaktere tényleg egy egyszerű, mindenbe beletörődő karaktert mutat be nekünk, akinek személyisége teljesen feloldódik családjában vagy a könyvekben. Szonyecska hátán fát is lehet vágni, a megaláztatásokat teljes beletörődéssel viseli. Karaktere teljesen az önfeladás felé sodródik, amely visszás érzéseket keltett bennünk.
Megállapítottuk, hogy semelyik karakter nem nőtt a szívünkhöz. Tanya igazi ellenszenvet keltett bennünk, Robert Viktorovich cselekedetei sem varázsoltak el bennünket. Zsuzsa egyedül Jászjában látott valamit egy regényhősnő tulajdonságaiból, de Jászja cselekvéseit csupán a hála és a valahová tartozás iránti vágy irányította.
A kisregény életszagú volt, nem ringatott minket egy másik világba. Szerintem mindannyian találhatunk benne olyan karaktereket, akik ismerősek lehetnek a saját életünkből. Lehet pontosan ezért nem igazán varázsolt el bennünket a történet, de lehetséges, hogy nem is ez volt az írónő célja. Zsuzsa kicsit túlzásnak érezte, hogy a regényt a nagy orosz elődökhöz hasonlítják. A történetet érdekesnek találtuk, érdemes egyszer elolvasni, de szerelembe nem estünk az írónő stílusával.
Aki színes, álomszerű történetre vágyik, annak semmiképpen sem a Szonyecskát ajánljuk a fülszöveg ellenére sem. A realizmus kedvelőinek való a kisregény, akik szeretik olvasni a nyers valóságot. Szonyecska a könyvekbe menekült a sorsa elől, de mi semmiképpen sem tudtunk a Szonyecskába menekülni saját életünk elől.
Jövő hónapban Vladimir Nabokov Lolitája kerül terítékre az orosz irodalmi kalandozásink során.
