Megfőzték, megettük – Színikritikusok díjátadó ünnepsége a Katonában

A Színházi Kritikusok Céhe idén már 40. alkalommal ítélte oda az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díjait. 22 színikritikus vett részt a voksolásban, akik ezúttal is, mint évről-évre, 15 kategóriában szavaztak.

A 40. Színikritikusok Díjainak átadó ünnepségére, műsorára a Katona József Színházban került sor. Minden széken ült valaki, még álltak is a legendás színház nézőterében. Végigfutott bennem, hogy miért nem nagyobb méretű színházban van ez a díjkiosztó ünnepség? Országunk intenzív színházi élete sokkal több érdeklődőt és szakembert le tudna ültetni egy ilyen rangos eseményen. Nekem a legkisebb gondom nincs a Katonával, mert nagyon színvonalas műsort biztosítottak, és nagyszerű házigazdája volt a színház a gálának, csak sajnáltam, hogy miért nem nagyobb? Erre persze Máté Gábor igazgató többször gondolhat, amikor egy-egy előadásra 2-3-szor több jegyet tudna eladni.

A díjátadó levezetésre tökéletes választás volt Ötvös András. Egyszerre volt a program kézben tartója, házigazdája, showman-je, stand up comedy-se, főszakácsa, színésze, lelke. A megilletődöttség legkisebb nyoma sem látszott rajta, pedig ott volt „majdnem” egész szakma.

A színpad retro konyhának volt berendezve, a háttérben egy nagy háziáldás volt kivetítve (lásd a fotót). A műsor alapkoncepciója az volt, hogy a színpadon elhelyezett rezsón terpeszkedő nagy piros lábosban a műsor ideje alatt elkészül egy hatalmas adag paprikás krumpli. A részvevők, a díjat átvevők mindig beledobták a lábosba a paprikás krumpli következő alkotó elemét, és így az est végére ténylegesen elkészült az ételt, úgy, mint a kőleves a mesében.

Ötvös András pedig – miközben levezényelte az egész műsort – folyamatosan meg-megkeverte az ételt, hogy oda ne kozmáljon. A koncepció arra utalt, hogy a mai színházi szakma ugyan szegényes koszton él, de akkor is együtt, összetartva kell dolgoznia, mert aztán úgyis a saját főztjét eszi meg. Ez szó szerint így történt, mert a díjátadás után a Katona Katinjában kikerült az asztalra a nagy piros lábos, és a magyar színházi szakma egy tálból ehetett, azt, amit együtt főzött meg aznap este. Ahogy azt is, amit az előző évadban megfőzött. A paprikás krumpli jól sikerült, finom volt, tanúsíthatom. Én az előző évadban is találtam bőven „ízletes” előadást.

A színpadon – a teljes műsor alatt – egy hosszú asztalnál ültek a „helyi erők”: Ónodi Eszter, Mészáros Blanka, Bányai Kelemen Barna és Vizi Dávid. Ők négyen, folyamatosan aládolgoztak a főzéshez, miközben minden díjátadás előtt egy-egy ironikus hangvételű dalocskát énekeltek el, és ráadásként rész vettek egy-egy előre megírt jelenetben, valamint még díjakat is adtak át. Sőt, Mészáros Blanka még át is vett egy díjat.

A műsor azzal kezdődött, hogy Pogány Judit egy konyhai széken ülve elmondta József Attila Hazám című versét. Szerintem sokan voltunk úgy, hogy akkor és ott döbbentünk rá; a József Attila zseniális versének minden sora igaz a mára is. A gála első pár perce máris katartikus volt.

A műsort Székely Csaba rövid jelenete színezte, melyben a főzést irányító Ötvös András és segédje, Bányai Kelemen Barna „összevesznek” azon, hogy a hazai, vagy a határon túli paprikás krumpli, a pityóka tokány receptje-e az igazi? Ki, mibe szólhat bele, és kinek az igazsága az igazság? Határon innen és túl. Székely Csaba egy ilyen rövid jelenetben is megmutatta zseniális írói tehetségét.

A műsort tovább színezte az Orlais „Együtt szabadon” különítmény, a Second life című előadásban Ötvös Andrással együtt remeklő Kovács Patrícia, Járó Zsuzsa és Mészáros Máté. Az Orlaisok az előző években zsűriző kritikusok tanulságos és humoros széljegyzeteit olvasták fel, melyeket a régi szavazólapokról gyűjtöttek össze.

A gála rendezője Markó Róbert volt. A díjátadón a Katona József Színház, az Orlai Produkciós Iroda említett színészei, valamint és a Vaskakas Bábszínház művészei – többek között Horváth Márk – működtek közre.

Ötvös András szakmai öniróniája, humora, lazasága, improvizációs képessége, természetessége teljesen oldottá, szinte interaktívvá tette az ünnepségnek szánt estet. Persze megmaradt az ünnepi hangulat, voltak megindító és katartikus pillanatok: megemlékezés az idén sajnálatos módon elhunyt Radnai Annamáriára, Pogány Judit életműdíjának átadása Kulka János által, és Görög László őszinte, megható szavai.

Az, hogy azok kapták-e a díjakat, akik megérdemelték-e vagy sem, az szubjektív, nem is tisztem, hogy véleményezzem. Sajátos helyzet volt az, hogy a POSZT-on Szirtes Ági megkapta a legjobb női főszereplő, Mészáros Blanka pedig a legjobb 30 év alatti női főszereplő díját, és most egymással versenyeztek. Mindkettőjüknek kijárt volna a díj, ahogy Simkó Katalinnak is az Árvácskáért. Azt gondolom, hogy még jobban emeli a díj értékét az, ha versenytársak művészi teljesítménye is kiváló volt, ahogy ez a Görög László–Kocsis Gergely–ifj. Vidnyánszky Attila férfi főszereplő díjra jelölt hármasra is igaz. Voltak tehát olyan díjazott előadások, alkotók, színészek, amelyek, akik már nem az első elismerést gyűjtötték be ebben az évben, mint a Radnótis 10 című előadás, vagy Mészáros Blanka a Jeanne’d Arc alakításáért.

A díjazottak:

A legjobb előadás:

10, Radnóti Színház, rendező: Sebestyén Aba

A legjobb új magyar dráma, színpadi szöveg (megosztva):

Kelemen Kristóf: Megfigyelők és Székely Csaba: 10

A legjobb rendezés:

Platonov, Katona József Színház, rendező: Székely Kriszta

A legjobb zenés, szórakoztató előadás:

Chicago, Székesfehérvári Vörösmarty Színház, rendező: Horváth Csaba

A legjobb független színházi előadás:

Megfigyelők, Trafó Kortárs Művészetek Háza, rendező: Kelemen Kristóf

A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás:

Lúdas Matyi, Bóbita Bábszínház, rendező: Markó Róbert

A legjobb női főszereplő:

Mészáros Blanka, Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében, Katona József Színház

A legjobb férfi főszereplő:

Görög László, A velencei kalmár, Miskolci Nemzeti Színház

A legjobb női mellékszereplő:

Kerekes Éva, Patika, Örkény István Színház

A legjobb férfi mellékszereplő:

Znamenák István, Patika, Örkény István Színház

A legjobb díszlet:

A vihar, Budapest Bábszínház, Cziegler Balázs

A legjobb jelmez:

Az ügy, Soharóza, Trafó Kortárs Művészetek Háza, CAFe Kortárs Művészeti Fesztivál, Nagy Fruzsina

A legjobb színházi zene:

10, Radnóti Színház, Cári Tibor

A legígéretesebb pályakezdő:

Tarnóczi Jakab

A Színházi Dramaturgok Céhének különdíja:

Pass Andrea: Eltűnő ingerek

Életműdíj:

Pogány Judit

Különdíj:

Radnai Annamária