Anon Anon 
Szeptember 16. csak egy átlagos pénteki nap volt a sok közül. Ha viszont az esti koncertfelhozatalt nézzük, akkor már messze nem beszélhetünk egy átlagos napról, hiszen a főváros három talán legismertebb szabadtéri szórakozóhelyén három nagyszerű együttes esti fellépése zárta a szeptember közepéig elhúzódó nyarat: a Budapest Parkban Bérczesi Robi ünnepelte a 40. születésnapját, a Kobuci kertben a PUF lépett fel, míg a Barba Negra Trackben a Paddy and The Rats volt a vendég. A bőség zavarában végül győzött az ír kocsmazene, jöjjön tehát a koncertbeszámoló a péntek estéről!
A 18.00 órai kapunyitást követően rögtön két nagyon hasonló műfajú előzenekart kapott a nagyérdemű, hiszen előbb az erdélyi Selfish Murphey, majd a francia The Moorings alapozta meg az estét; utóbbi zenekarral egyébként is baráti viszonyban vannak a patkányok, így erre a koncertre készült egy közös dal is, ami a koncert előtti napokban már kikerült youtube-ra.
Aztán fél kilenc tájékán megjelentek a főszereplők a színpadon, hogy erre a másfél órára belelökjenek minket a kelta punk-rockkal teli világukba: a That’s my nature-el kezdték a koncertet, és alig telt el negyed óra, azon vettem észre magam, hogy nem is igazán érdekel, hogy mit játszanak a srácok, annyira megfogott a koncert hangulata. Aki ismeri a Paddy and The Rats zenéjét, annak felesleges magyarázni, hogy miért is írom ezt, egyértelműen numero uno zenekarnak mondhatják magukat hazánkban a stíluson belül. Ráadásul nem csak itthon, hanem külföldön is egyre népszerűbb a banda, hiszen november közepén az Ignite zenekarral közös európai turnén vesznek majd részt, amire eddig még nem volt példa a zenekar életében.
Na de vissza a péntek estéhez: a dalok között nagyon kevés átvezető szöveg volt, igazság szerint Paddyék nem hagyták pihenni a közönséget egy percre sem, ami rendkívül lendületessé tette a koncertet, és ugrálás-üvöltözés nélkül szinte lehetetlen volt lehozni ezt az estét. Az egyik ilyen pihenő az a rész volt, amikor a zenekar a legrészegebb embert kereste a közönség soraiból, hogy a Drunken Tuesday c. szám alatt szerepeljen kicsit a színpadon egy nagy hajókormány mögött. Végül egy Péter nevű srác lett a nyertes, aki jött, látott, és megfürdött a hirtelen jött népszerűségben.
A műsor is ügyesen volt összerakva, hiszen a gyors számok közé be volt ékelve egy-egy lassú dal is, a teljesség igénye nélkül elhangzott a The captain’s dead, Never walk alone, Lonely Hearts’s Boulevard, Red river prince, Pilgrim on the road, My Sharona, valamint a viszonylag keveset játszott Pack of rats is előkerült. A szokásos visszataps után a Freedomot, valamint a fentebb említett közös dalt játszották a srácok a The Moorings-al kiegészülve a színpadon, ami a United we stand nevet viseli.
Összességében véve egy nagyon szórakoztató koncertet kapott a közönség a Paddy and The Rats-től, soha rosszabbul ne legyen vége egy nyárnak, de tényleg.
