Hogyan gyógyít a vágy? – On Sai: A két herceg

On Sai 2019-ben kezdett ifjúsági regénysorozata, a Vágymágusok folytatódott, a legújabb kötet, A két herceg pedig már  – nem sokkal a megjelenése után – a moly.hu felhasználói értékelése alapján kiérdemelte a 2. legjobb fantasy és legjobb romantikus könyv, ráadásul a 3. legjobb ifjúsági könyv kitüntetést. A két herceg a Könyvmolyképző Kiadó Vörös pöttyös könyvek sorozatában jelent meg 2020 végén. 

On Sai Vágymágusok sorozatának első részét, az Álruhábant nagyon szerettem, így lelkesen vártam az új kötet megjelenését is. A két herceg alapvetően nem is okozott csalódást, On Sai mesélőkedve újra elragadott, a történet háttérvilág újfent lenyűgözött,  a szereplőit továbbra is imádnivalóknak tartom, azonban ez a kötet néhány nyugtalanító kérdést is felvetett bennem, melyekre nem kaptam megnyugtató választ a végén. 

A legújabb kötet ott veszi fel a történet folyamát, ahol az előző abbamaradt. A történet főhőse, Rianna továbbra is álruhában, a saját fivérnek adva ki magát, él Néma várban, várja a gyógyítók vizsgáját, és azt, hogy bejuthasson általa a könyvtárba. Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők? Miért változott meg Lidérc viselkedése? 
Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát, és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre. Végül pedig a gyógyítókat övező titok is kiderül…

A cselekményvezetés az első kötethez hasonlóan lendületes, tele váratlan és izgalmas fordulattal. A karakterek plasztikusok, és a YA regényekhez híven igazán szerethetőek, az olvasók képesek hozzájuk érzelmileg kapcsolódni.  A kötet egyik legnagyobb erősségét is ebben az erős emocionális hatásban, az intenzív érzelmi bevonódás lehetőségében látom. On Sai írónő remekül játszik az érzelmek skáláján, a történet folyamán a mély melankóliától kezdve eljutunk az igazi eufóriáig. 

A másik erőssége a kötetnek a komplex, rendkívül összetett és kidolgozott, egyedien felépített háttérvilág, amely a női és férfi mágia különbözőségeire épít. A háttérvilágról már írtam az előző kötet kapcsán, most inkább arra térek ki, ami problémát jelentett számára.

Bár a sorozat háttérvilágát összességében kifejezetten átgondoltnak, részletesen kidolgozottnak tartom, ennek a kötetnek mégis van egy olyan eleme – a mágia működésében -, amit egyrészt kifejezetten problémásnak tartok egy ifjúsági (YA) regényben, másrészt pedig a működését is logikátlannak érzem. Ez a probléma konkrétan a gyógyításhoz kapcsolódik a Vágymágusok világában. 

A sorozat fokozatosan, az információkat pontosan kimért adagokban csepegteti a világa működéséről, így A két herceg kötetben derül fény arra, hogyan is működik a gyógyítok mágiája, hogyan képesek gyógyítani. Konkrétan ez a titok csupán a kötet végén, az a történet egyik csattanójaként lepleződik le, addig csak elejtett megjegyzéseket kapunk róla. Sajnos a titok leleplezése nélkül nem tudok a problémáról írni, így a cikk további olvasását csak azoknak ajánlom, akik már olvasták a kötetet. 

A Vágymágusok világában a gyógyítás erősen kötődik a szexualitáshoz. Konkrétan a férfi gyógyítók kölcsönös szexuális kielégítéssel – kielégüléssel képesek a gyógyításra. Mi is ezzel a probléma? Bár a kötetben ennek a kiderülése egy kifejezetten humoros pillanat, hiszen Rianna gúnyos elégtétellel nyugtázza, hogy a női mágia eltüntetésével, felszámolásával a férfiközpontú világ ezzel tulajdonképpen a saját maszkulin világképét csúfolja meg. Ugyanis így a férfi gyógyítók más férfiakkal kerülnek szexuális kapcsolatba a gyógyítás érdekében. (Az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat ebben a világban bűnnek és szégyennek számít.) A gyógyítás érdekében azonban a világ vezetői elnézik ezt a gyógyítóknak, és szemet hunynak fölötte, azonban szigorú titokként őrzik. A faramuci helyzet valóban a humor forrása, így lehetne egy kiváló geg is, azonban nézzük, mit is jelent pontosan ez! 

Tehát mivel csak férfi gyógyítók léteznek, ezért nőket és férfiakat is ők tudnak gyógyítani szexuális aktussal. A kötetből kiderül, hogy ehhez mind a két fél beleegyezésére szükség van, bármikor lehet nemet mondani közben, és a gyógyító varázslat működéséhez szükséges a kölcsönös kielégülés is. Ez így teljesen korrektnek és konszenzusos kapcsolatnak tűnik, de ez csupán a felszín. Ugyanis ha valakinek az egészsége, testi épsége, sőt az élete múlik a gyógyításon, akkor  beszélhetünk-e valódi beleegyezésről? Ez így tulajdonképpen kényszer, nem valódi konszenzus. Sőt, a gyógyító számára is kényszer, azaz erőszak, hiszen neki kötelessége segíteni a hozzá fordulókon. Ráadásul a kötetből kiderül, hogy a „gyógyító aktus” után a betegekkel szokás főzetet itatni, amitől elfelejtik a történteket. Tehát mindenképpen valamilyen szégyent kiváltó aktusról van szó, ami így semmi esetre sem elfogadható. Emellett, amikor az jutott eszembe, hogy milyen lehet vérző, haldokló, megcsonkított betegekkel szexuális kapcsolatot létesíteni, konkrétan rosszullét jött rám. Így ez a fajta mágia mindenképpen bizarr, ráadásul valódi szexuális erőszak mind a két fél számára. Természetesen ennek ellenére még egy ifjúsági kötet háttérvilágában is lehet a mágia része, a problémát számomra az jelenti, hogy a kötetben ez teljesen elfogadhatóként, sőt, humoros elemként szerepel, nincs kimondva, egyértelműen érzékeltetve, hogy ez mennyire nem helyes vagy elfogadható. (Utalások vannak arra, hogy ez talán mégsem annyira kellemes dolog.) Mivel A két herceg nem felnőtteknek szóló mű, ezért ezt mindenképpen problémásnak tartom. 

Összességében tehát annak ellenére, hogy A két herceg még mindig rendkívül olvasmányos, izgalmas, érzelmi bevonásra képes regény, a fent említett probléma miatt nem tartom ifjúságinak, sőt, kifejezetten felnőtt olvasmánynak tartom, amit nagyon sajnálok, mert alapvetően fontos lenne a szexualitásról nyitottabban, őszintében beszélni a fiatal korosztállyal.