Péter Kránitz 
Prédikátor #2. Forrás: Kingpin Kiadó.
Az őszi képregénybörzére jelent meg a Prédikátor második kötete, borítóján – figyelmeztetésképp – egy piros 18-as karikával. Garth Ennis és Steve Dillon kultikus papírmozija bizony nem gyerekeknek való: a fantasyba oltott, a horror kelléktárával operáló okkultista western vértől áztatott képkockái olykor sokkolóak és gyakran az istenkáromlás határát súrolják. Sokan Quentin Tarantino filmjeihez hasonlítják: a hosszú párbeszédek, a sötét humor és a spagetti-western piszkos egyszerűsége gyönyörű harmóniában talál egymásra lapjain. A témaválasztás azonban a legkevésbé sem illene Tarantino életművébe: a Prédkátorban a fantasy-irodalom földöntúli víziói, angyalok és démonok evilági csatái jelennek meg, és egy ember, aki személyes tragédiája révén az események kellős közepén találja magát. Spoiler-mentes ajánlónk.
A Prédikátor naturalista, ám távolról sem realista, egyszerre sokkol és elkápráztat. Egy fantasztikus, misztikus világot ábrázol, karakter-választékában elsősorban a keresztény hagyományokra épít. Főhőse egy hitehagyott lelkipásztor, Jesse Custer, a képmutató társadalmi normáktól és az álszent vallásosságtól megkeseredett, tragikus hős. Szerepelnek benne angyalok, démonok és vámpírok, sőt, maga Isten is vendégszerephez jut, ám a Mindenható ezúttal nem a jófiúk táborát gyarapítja. A képregény amerikai kritikusai, általában konzervatív, vallásos szervezetek rendre istenkáromlással vádolják a képregényt, hiszen az arkangyalokat könyörtelen zsarnokokként ábrázolja, akik megidézik a Gyilkosok Szentjét, egy vadnyugati démont, aki a legkegyetlenebb módon végez bárkivel, aki az útjába áll. A maroknyi kritikus hangot azonban jócskán túlharsogja a képregény rajongóinak népes csoportja, akik azt hangsúlyozzák, hogy a Prédikátor nem kereszténység-, hanem álszentség-ellenes, az erőszak képi és narratív ábrázolása nem erőszakra sarkall – épp ellenkezőleg: a világunkat megrontó kegyetlenség, a testi és lelki bántalmazás elleni küzdelemre hívja fel az olvasók figyelmét.
A Prédikátor írója, a háromszoros Eisner-díjas, észak-ír Garth Ennis az istenkáromlás vádjára az Observer újságírójának így felelt: „Elszomorít, hogy sokak szerint a Prédikátor vallás-ellenes. Szerintem ez nem is állhatna távolabb a valóságtól. […] Egyszerűen kérdéseket vet fel. Korunkban szükség van erre. Válságos időket élünk, az embereket érdeklik ezek a témák. Ha fellapozol egy újságot, rögtön szembe találod magad a hit és vallás körüli kérdésekkel. […] A Prédikátornak nem célja az istenkáromlás vagy az erőszakoskodás. Azt kérdezi: Hol van Isten? Hol volt mindezidáig?” Tehát a halál és erőszak ábrázolása nem öncélú, inkább arra ösztönöz, hogy felelősséget vállaljunk környezetünkért és az emberi könyörtelenség áldozataiért. Másrészről viszont a Prédikátor szórakoztat, a thriller és a krimi műfaji sajátosságait is aktívan alkalmazza, amely borzongással vegyes izgalmat vált ki az olvasóból.
A történet a szó legnemesebb értelmében lebilincselő: aki egyszer fellapozza a Prédikátor első fejezetét, csak nagy nehézségek árán tudja majd letenni. Garth Ennis írói zsenialitása ebben a történetben nyilvánult meg először igazán: a cigarettafüsttől és kávégőztől baljós kocsmákba, útszéli éttermekbe és szállodai szobákba megálmodott hosszú párbeszédek egyszerre életszerűek és fordulatosak, az apránként adagolt információmorzsák mozaikja csak lassan áll össze egy organikus történetté, ám mindvégig fenntartják a feszültséget. A mozgalmas kalandjelenetek nem zökkentik ki a cselekményt a narráció medréből, az olvasó úgy érzi, hogy az íróval együtt sodródik az események forgatagában.
Az író Garth Ennis pályafutása elején a brit 2000 AD egyik legkeresettebb szerzőjeként a Dredd Bíró történeteken dolgozott, majd 1991-ben a nemrég magyarul is megjelent John Constantine: Hellblazer – Káros szenvedélyek füzetekkel robbant be az amerikai képregény-piacra, és rögtön az olvasók egyik kedvence lett. Ekkor ismerkedett meg Steve Dillon rajzolóval, akivel 1994-ig éveken át közösen dolgozott a Hellblazer-soron. 1995-ben közösen alkották meg a Prédikátort, amely elhozta a lehető legnagyobb elismerést az alkotópáros számára: 1996-ban Steve Dillon nyerte el a legjobb rajzolónak járó Eisner-díjat, 1998-ban Garth Ennis zsebelte be a legjobb író díját, 1999-ben pedig közösen osztoztak a Prédikátor által elnyert legjobb képregény-sorozat díján. Garth Ennis később a Marvelnek is dolgozott, többek között a Punisher és Nick Fury címein, amelyek közül kiemelkedik a Punisher: War Zone című hat részes történetet. A sorozat a Marvel legtökösebb antihősének újszerű ábrázolásával szolgált, megidézve a Prédikátor sötét humorát és – hála Steve Dillon rajzainak – képi világát.
A Prédikátort megjelenése pillanatától kezdődően többen is megpróbálták mozivászonra vinni: a hosszú évekig tartó kálváriába azonban rendre beletört a produkciós irodák és rendezők bicskája. Többnyire éppen a képregény vallási tekintetben jelentkező, megosztó fogadtatása tántorította el a befektetőket a mozi támogatásától. Végül 2013 novemberében jelentette be az AMC amerikai televíziócsatorna, hogy Seth Rogen gondozásában tévé-sorozatot készítenek Jesse Custer történetéről, a premierre azonban három évet kellett várni. A Dominic Cooper főszereplésével készült sorozat 2019 augusztusában, a negyedik évaddal ért véget, és a képregényhez hasonlóan megosztotta az amerikai társadalmat.
Magyarországon először a Kingpin-féle Vertigo–antológiákban volt olvasható a sorozat 8-11. száma, majd 2019 júliusában – immár az első számmal kezdődően – a kiadó újraindította a sort. Az első kötet az eredeti sorozat első négy, az őszi képregénybörzére megjelent második kötet pedig az 5-7. számait tartalmazza. A 2020 januárjában megjelenő harmadik kötet tehát immár utoléri a korábbi kiadásokat és a 8-10. számokat fogja tartalmazni.
Véleményem szerint a Prédikátor egyike a Magyarországon jelenleg futó legjobb képregénysorozatoknak, a sötétebb hangulatú papírmozi szerelmeseinek kötelező olvasmány!
UPDATE!
A fentiek közzététele óta egyeztettem a Kingpin Kiadó munkatársaival, akik figyelmeztettek: a Prédikátor harmadik száma nem három, hanem öt számot fog tartalmazni! A kiadó úgy tervezi, hogy végigviszi a 66 részes sorozatot, amely előreláthatólag 3,5 évig fog tartani.
Garth Ennis – Steve Dillon: Prédikátor #1–2 (Kingpin Kiadó, 2019)
