Retro Filmsarok – Bűvölet (The Craft, 1996)

Napokon belül kezdetét veszi a vad Halloween bulik áradata, de hogy addig se unatkozzatok, a Retro Filmsarok rovatban ezen a héten a Bűvölet (The Craft, 1996) című misztikus thrillert ajánljuk nektek. Néhány századdal a művér, a vámpírfogsor, a boszorkányjelmez és a plafonról lógó denevér-dekorációk kora előtt az október 31-éről november 1-jére virradó Samhain éjszakája rendkívül fontos ünnepnek számított. Andrew Fleming rendező modern boszorkányokról szóló filmje olyan oldaláról mutatja be a mágiát, amely igazán méltó a kelta újév megünneplésére.

Új osztályban, új közösségben az embernek cseppet sem egyszerű megtalálnia a helyét. Ám miután a gimnazista Sarah Baileyről kiderül, hogy mágikus képességei vannak, a suli három főboszorkánya, Nancy, Bonnie és Rochelle máris tárt karokkal fogadja őt. Miután végre megérkezett a várva-várt negyedik tag (hiszen égtájból és őselemből is négy van), a lányok lelkesen kísérleteznek mindenféle mágikus praktikával. Egy kis levitáció, egy kis szerelmi kötés, egy kis csajos bosszú. Ám a varázserő előbb-utóbb a boszorkák fejébe száll, és akkor csúszik ki az irányítás a kezükből, amikor már azt hinnék, hogy övék a világ.

Miért Retro Filmsarok-befutó a Bűvölet?

Nagyon autentikus, ahogyan a lányok a legfontosabb szertartásokhoz a természet erejét veszik kölcsön. Amikor sor kerül a vérszövetség megkötésére egy erdei „tanulmányi kirándulás” során, vagy a Manon nevű, univerzális szellem befogadására a tengerparton, egy valódi wicca kovent láthatunk működni. Ugyanakkor a kisebb varázslatoknál, melyeket a négy fiatal boszorkány leginkább saját szórakoztatására gyakorol, néhány néző számára mosolyra fakasztó lehet az élmény, ahogy meglátja (egykori) önmagát. Tinédzserként ugyanis jó néhány lányt foglalkoztat ─ legalább egy kicsit ─ a boszorkányság.

Mindemellett a sokféleség az egységben szintén csodálatos. Bármennyire is közös a négy boszorkány célja és érdeklődése, nagyon különböző életutakat jártak be, és más-más problémákkal küzdenek. Van, akinek az életét a tesztoszteron-kábulatban élő gimnazista fiúk, míg másét a zaklatott családi háttér, a csípős nyelvű osztálytársnők vagy egy súlyosabb esztétikai hiba keseríti meg. Igazán érdekes megfigyelni, hogyan küzdenek meg a nehézségekkel a lányok a varázserejük kibontakozása előtt és után.

A Bűvölet rendkívül hatékonyan, ugyanakkor minden didaktikusságtól mentesen közvetíti azt a nagyon fontos üzenetet, hogy minden ember egyedül saját maga felelős a tettei következményeiért. Akkor is, sőt különösen akkor, ha természetfeletti hatalommal bír. A mágia tehát önmagában se nem fekete, se nem fehér, minden a varázshasználótól függ. Ahogyan Nancy nagyon frappánsan megfogalmazza a varázserejüket adó szellemmel kapcsolatban: „Ha Isten és Sátán focimeccset játszana, Manon lenne a stadion”. Az pedig, hogy a lányok közül ki melyik oldalra áll, egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint az elején gondolnánk…

A Bűvölet tehát tökéletes választás egy Halloween éjszakai mozizáshoz. Azok, akik egy kicsit is érdeklődnek a misztikus dolgok iránt, semmi esetre se hagyják ki!