Blackphoenix 
Ezen a héten a Retro Filmsaroknál húsvét alkalmából a Dinotópia – Őslények szigete (Dinotopia, 2002) című fantasy mini-sorozatot ajánljuk Nektek. Marco Brambilla bájos trilógiájából, amely egy dinoszauruszok és emberek lakta fiktív, utópisztikus világot jelenít meg, később filmsorozat is készült. Noha a Dinotópia „életkora” miatt kissé kilóg az eddigi retro filmek közül, semmiképpen sem maradhat ki a sorból. Az őslények szigetén játszódó kalandok ugyanis garantáltan elvarázsolják az egész családot.
Bár Karl és David Scott féltestvérek, nem igazán nevezhetők kebelbarátoknak. Ám miután az apjukkal betervezett sétarepülés tragikus véget ér, és a két fiút Dinotópiába sodorja a tenger, már csak egymásra támaszkodhatnak. Az együttműködés természetesen nem megy zökkenőmentesen. Karl lázad az új rend ellen, amelyhez Zuhatagvárosba érkezve alkalmazkodniuk kell, míg David bizonyítani akar, és igyekszik beilleszkedni. Az sem segít a helyzeten, hogy mindkét fiú beleszeret Marionba, a polgármester lányába. Amikor azonban a Dinotópia energiatartalékát jelentő és a ragadozók elleni védelmét biztosító napkövek elkezdenek kimerülni, Karlnak és Davidnek felül kell emelkedniük a közöttük feszülő ellentéteken, hogy megmentsék új otthonukat.
Miért Retro Filmsarok-befutó a Dinotópia?
A két fiú fantasztikus jellemfejlődésen megy keresztül a három epizód során. Miután egy balhéjuknak köszönhetően a Vidappa nevű farmra vetődnek, az ottani mátriárka, Rosemary veszi őket kezelésbe. A döntés, miszerint a tériszonnyal küzdő Davidnek Kanyonvárosba kell mennie égi sikló-kiképzésre, a forrófejű Karlnak pedig a farmon kell maradnia és vigyáznia a 26-os számot viselő dínótojásra, első pillantásra fatális tévedésnek tűnik. Ám hamarosan kiderül, hogy a fiúknak éppen ezekre a feladatokra volt szükségük ahhoz, hogy túlnőjenek saját gyengeségeiken, és igazi férfivá váljanak.
Dinotópia világa nem a legelsőosztályúbb CGI- trükkök segítségével jelenik meg a vásznon. Ugyanakkor a kissé régimódi látványeffektek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a dínók és emberek lakta különös hely békéje még hitelesebbnek hasson. A letisztult egyszerűség, a békés egymás mellett élést segítő, bölcs törvények és a becsületes munka természetessége olyan harmóniát idéznek meg, amelybe jólesik belefeledkezni, kiszakadva saját rohanó hétköznapjainkból.
A béke és harmónia mellett természetesen nem maradhatnak el a konfliktusok sem: megjelenik az első szerelem és a féltékenység klasszikus problematikája, a hagyomány és újítás közötti feszültség, illetve az a kritikus pont is, amikor a vezetők gyakran elcsúsznak a hatalom gyakorlásában, mert nem képesek szembenézni egy közeledő válsághelyzettel. A fent említett konfliktusok életszerűek, ugyanakkor nincsenek agyon bonyolítva, így a gyermekek számára is könnyedén befogadhatóak. Az egyetlen gyenge pont a szerelmi háromszög közepén álló Marion karaktere, aki idegesítően tökéletesre sikerült. Hiába kapunk egy-egy utalást arra vonatkozóan, hogy a lány nem közömbös egyik fiú iránt sem, Marion olyan mértékben kontrollálja az érzelmeit, hogy ezekből csak nagyon kevés mutatkozik meg. Karl és David azonban annál nagyobb átéléssel verseng a lány szívéért, így a testvérek között húzódó feszültség kárpótolja a nézőt a női főszereplő szenvtelenségéért.
A Dinotópia összességében inkább egy kedves kalandfilm, mint keményvonalas fantasy. Így elsősorban családoknak javaslom, akik a húsvéti készülődés, locsolkodás és tojásvadászat utáni fáradalmakat egy jó kis közös filmnézéssel szeretnék kipihenni.
