Blackphoenix 
Bizonyára mindenkinek a könyökén jönnek már ki a minden évben kötelezően lenyomott karácsonyi filmek, így a Retro Filmsarok idén egy olyat ajánl nektek, amely viszonylag kevés reflektorfényt kapott, ez pedig a Hóbarát (Jack Frost, 1998). Amilyen közkedvelt téma a szeretet ünnepe, olyan nagy kihívást is jelent; egyre nehezebb úgy hozzányúlni, hogy a végeredmény eredeti legyen, ugyanakkor az érzelmesség ellenére ne giccsparádé süljön ki belőle. Troy Miller rendező azonban egészen talpraesett módon hidalja át a fenti nehézségeket.
Jack Frost végre lehetőséget kap arra, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát és híres zenész legyen. A probléma csak az, hogy időközben apa lett belőle, és mikor választania kell karrier és család között, a mérleg mindig az előbbi felé billen. Amikor pedig karácsony napján elindulna jóvá tenni a döntését, már késő; halálos balesetet szenved. Egy évvel később azonban kisfia kívánságának, egy varázsharmonikának és persze a furcsa humorérzékkel megáldott sorsnak köszönhetően visszatérhet, hogy pótolja, amit elmulasztott. Ám hús-vér ember helyett hóember testbe bújva.
Miért Retro Filmsarok-befutó a Hóbarát?
Jó néhány film szól a családjukat elhanyagoló apákról, akik a történet végére megreformálódnak, visszavesznek a pörgésből, és onnantól kezdve a feleségük és a gyermekük válik életük értelmévé. Jack Frost nem tartozik ezen sablonfószerek közé. Ő egy művészlélek, akinek a zene nem csupán munka, és nem is a pénzhalmozás miatt fontos, hanem igazi hivatás, így a személyiségének fontos pillére. Mindemellett nyilvánvalóan fontos neki a felesége, Gabby és a fia, Charlie. A szokásos businessman apukákkal ellentétben nem egyszerűen lerázza a családját, hanem láthatóan őrlődik és gyötrődik minden alkalommal, amikor választás elé kényszerül. Ettől igazán érdekes karakter.
A sajnálatos balesetek és az elfoglalt apukákkal történő bizarr események is kifejezetten tipikusak. A hóembertestbe költözés azonban olyan fordulat, amely több poén elsütésére is alkalmat ad. Ráadásul kölcsönöz egyfajta bájt a filmnek az, ahogyan Jack Frost a drámai események közepette is képes kínjában röhögni magán, miközben a rendező igazán szemléletesen érzékelteti a nézővel, milyen fizikai akadályokat jelenthet egy hóból épült test kormányzása.
A Hóbarát talán legfontosabb eleme az apa-fiú kapcsolat ábrázolása, ami szintén nagyszerűen sikerült. Charlie egyfolytában reménykedik és hinni akar az apjának, amikor megígéri a közös programokat. Ugyanakkor egyre csalódottabb, majd kifejezetten dühös lesz, amikor Jack sorra háttérbe szorítja őt a zenekar kedvéért. Később, hóemberként a férfinak időbe telik, amíg elnyeri fia bizalmát, ennek oka pedig nem csupán az, hogy Charlie először megrémül az életre kelt hókupactól. Jack azonban nem hátrál meg, nagyszerűen veszi az akadályt, és igazi férfiként helytállva pótolja be mindazt, amit elmulasztott.
A Hóbarát tehát ─ bár karácsonyfát és ajándékbontogatást egyáltalán nem látunk benne ─ igazi karácsonyi film. A szeretet ünnepének nem a kellékeire, hanem a szellemiségére fókuszál. Könnyekre fakaszt és megmosolyogtat, miközben megmutatja a szoros köteléket, amely a Frost család tagjait összefűzi. Ajánlom mindenkinek, aki az utolsó pillanatban is szeretne hangolódni a karácsonyra
