Sajtótáji történetek vol. 1 – A Bortéren lebegtünk

A sajtótáji történetek egy új cikksorozatunk, amiben igen, jól sejtitek, sajtótájékoztatók eseményeiről számolunk be. Az első cikkünkben a szegedi Bortér sajtótájékoztatójáról mesélünk.

Magának a cikksorozatnak az ötlete szinte adta magát. Időről időre kapunk meghívókat sajtótájékoztatókra, amiket reméljük a cikkünk megjelenése után is kapni fogunk. Nem szeretnénk elrúgni azt a bizonyos pöttyös labdát, de ezek a néhol humoros, kalandos, vagy csak szimplán érdekes kis sztorik nem maradhatnak bennünk.

Ezekben a cikkekben természetesen helyet kapnak maguk a sajtó anyagok is, de némi pluszként a saját élményeinkkel bővítjük ki őket. Ám először jöjjön még egy kis bevezető magáról a cikksorozatról.

Jómagam már mondhatni több mint 5 éve „dolgozok” sajtós területen, ilyen jellegű tájékoztatókra mégis csak az elmúlt egy évben kezdtem el járni, amikor az egyik  szegedi újságnál helyezkedtem el. Ellőtte inkább csak különböző bulikba jártam sajtós jeggyel, de erről talán majd máshol, másmilyen formában számolok be. Kezdő újságíróként az első eseményen természetesen izgultam. Izzadt a tenyerem, kicsíptem magam, magamhoz vettem kis jegyzetfüzetem és a szerencse tollam, majd útnak indultam a Szegedi Nemzeti Színházba, ugyanis az akkori aktuális induló évad miatt csődítették össze a tisztelt firkász tömeget. Anélkül, hogy bő lére ereszteném, annyit elárulok, ott is volt, ami viccesnek nevezhető így utólag, de azt leszámítva meg kell állapítanom, túlizgultam az egészet.

A tájékoztatók során adni szoktak, illetve utólag küldenek egy anyagot, amit a magamfajta kezdők otthon, vagy a  szerkesztőségben feldolgoznak, végül megjelenítenek. Profibbak már helyben szerkesztik és szinte azonnal fel is dobják a netre irományukat. Itt viszont, amellett, hogy maguk ezek a bizonyos anyagok is megjelennek, azt a többletet is megkapja a kedves olvasó, hogy mi történik az előkészületek alatt, azokat, amik végül, különböző okokból kifolyólag, nem kerülnek be ezekbe a tájékoztató jellegű, marketing cikkekbe, valamint azon szösszenetekhez is szerencsétek lehet, amik az újságírók életét megszínesítik.

Szóval a Bortér. Idén a hatodik őszi bormustra a Dóm téren a Szegedi Repülőnapok és Légiparádéval együtt  kerül megszervezésre. Utóbbit már tavaly is szerették volna, de egy akkori repülőtéri vis maior probléma miatt elhalasztották. A következő sajtóanyag részletesen bemutatja mire is számíthatnak majd azok, akik kilátogatnak a programokra.

Minden eddiginél több borászattal, látványos szüreti felvonulással és állandó művészeti kiállítással várja a minőségi borok szerelmeseit az idei Bortér. A szeptember 14-18. között már 6. alkalommal megrendezett bormustrára rekord mennyiségű, 111 pincészet adta le jelentkezését – a rendezvény immáron hivatalosan is bekerült Magyarország első számú borfesztiváljai közé.

A roppant széles gasztronómiai kínálat mellett igazi zenei csemegék várják a nagyérdeműt: hamisítatlan salsa koncerttel készül a kubai származású Elsa Valle and the Jazz Latin Syndicate; a ’20-as évek világát idézi majd a Vastag Tamás és a szegedi Show Me együttműködéséből született posztmodern jukebox és a tavalyi sikereket követően ismét a Dóm tornyának erkélyéről muzsikál az Il Silencio Fúvósquartett.

A művészetek és a bor kapcsolatát mutatja be a Múzsák Háza, a Bortér idei állandó kiállítása. A Móra Ferenc Múzeum jóvoltából ismert hazai festőművészek bor ihlette alkotásainak nyomatait csodálhatjuk meg a különleges miliőjű, intim helyszínen. Zenés bortúra és Hangzóbor címen Balog József színművész, a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagjai, valamint Lukácsházi Győző túravezető közreműködésével vehetünk részt egy különleges verssel, prózával fűszerezett zenei utazáson.

A Szegedi Repülőnapok és Légiparádé szeptember 16-18. között hagyományteremtő céllal kerül megrendezésre a 100+1 éves szegedi repülőtéren. Több mint 30 tematikus program, közönségtalálkozók, sétarepülések közül válogathatnak a látogatók. Emellett a résztvevők megismerkedhetnek a repüléstechnikai szakmákkal és sportágakkal. Az országban egyedülállónak számító eseményen az érdeklődők találkozhatnak például egy Li-2-es típusú géppel, mely a világháború utáni magyar polgári légi-közlekedés első repülőgépe volt. Az 1949-ben gyártott gép ma az egyetlen repülőképes darab a világon.

Pénteken szürkületkor a Pioneer Team gyakorlórepülését, sötétedéskor a hőlégballonosok fényjátékát tekinthetik meg a kilátogatók. Szombaton kezdetét veszi a hőlégballonosok versenye a számos nem mindennapi légi program nyitásképp. Műrepülő bemutatót láthatunk Ábrányi Tamástól és Besenyei Péter világbajnoktól. Az ejtőernyősök formaugrásokkal, a MI-2 helikopter extrém bemutatóval készül. A 750 méteres magasságból történő Bungee jumping különlegesség mellett veteránautókat és számos repülőgépet csodálhatunk meg közelebbről. Vasárnap a Drone verseny mellett a Hőlégballonosok is eredményt hirdetnek.

Jöjjön hát a beígért plusz. Ahogy azt korábban már említettem, több hasonló eseményhez volt már szerencsém, így a saját káromon tanultam meg, hogy olyan sajtótájékoztatóra, ami kicsit is kapcsolódik az alkoholhoz, ne menjünk autóval, mert kapni ingyen piát. Ám sajnos ezeket  általában délelőtt rendezik, a korai piálás meg valahogy sosem volt az én művészetem, egyébként a kollégák is így vannak vele, de mégis sajnálja az ember ha kihagy egy finom pohár bort. Szóval hiába a bohém írói lét, itt bizony dolgozni kell. Azt viszont senki sem mondta, hogy  a munkát nem lehet jókedvűen végezni.

A gyülekezések általában ugyanolyanok, köszöngetések, biccentések, mobil bújás, laptop felhajtás, marketingesek nyüzsögnek, pakolgatnak. Időre megy a dolog, mint egy forma egyes boxutcában. Kültéri tájékoztató esetén, mint a mostani, gyorsan összerakják a padokat, asztalokat, és kezdődik is a kihangosított beszéd. Az újságírók, mint kisiskolások körmölnek – modern világ, pötyögnek – de nem kell sokat várni az első aktuális érdekességre. A repülőnap kapcsán jegyzi meg az egyik szervező, hogy Besenyei Péter műrepülő nélkül nem lehet repülőnapot szervezni, ő egy kihagyhatatlan elem. Ezt persze nem rosszindulatból, vagy nehezményezve teszi, pusztán megjegyzi, hisz gondoljunk bele, az említett úr már 60! éves és még mindig aktív, így mi inkább  egyfajta tisztelgést láttunk mögötte.

Az igazi móka viszont csak ezután jött. A cikk címében is utaltam  egy bizonyos lebegésre, amiről már a kép miatt is sejthetitek nem, a csak elképzelni tudom, hogy finom, borok hatására következett be, hanem egy hőlégballon miatt. Miközben sorunkra várunk, hisz több médium is jelen van, sokan szeretnének felszállni, körben állnak a már egymást ismerő írók. Meglehet konkurens cégeknél dolgoznak, de a versengés nem itt zajlik. Kedélyes beszélgetések, történetek viccek hangzanak. Az egyik hölgy megjegyzi, hogy a biztosítója is mondta már neki, hogy nem éppen veszélytelen a munkája.

A fel-feltámadó szélben, és melegben, ami lenyomja a hőlégballont a kollégákkal némileg félve tekintünk a fölénk magasodó vörös szörnyetegre. Mire vállalkoztunk? Fordul meg a fejünkben, és van aki hangosan ki is mondja, mire a tájékoztatót szervezők közül az egyik viccesebb figura megjegyzi: – Igen, volt már korábban egy tervünk, hogy a régió összes újságíróját egyszerre nyírjuk ki. Hirtelen kérészéletű kínos csend csap le a tömegre, majd egy pillanat múlva hangos kacajokban törünk ki, ám bennem mégis az merül fel, ez a nevetés csupán izgalmunkat leplezi.

Én következek. Rajtam a sor, hogy a beszálljak a kosárba. Rajtam kívül, ahogy az a képen is látszik, mert igen én is ott vagyok rajta, csak elbújtam, egy tekintélyes súllyal bíró úr, a kicsit pocakos hőlégballonos, és egy csinos tévés riporter hölgy állnak a kosárban. Már a gyülekezés alatt volt arról szó, hogy az  egész mutatványra csak akkor kerül sor, ha azt a viszonyok is engedik. a nagy meleg nem túl szerencsés, mert az elnyomja a ballont, a szélcsendet pedig egyértelmű okokból szerettük. Nagy nehezen, a meleg ellenére mégis sikerül felszállni, nem megyünk magasra, alig lehet 15 méter, talán annyi se, az épülő bortér látványa, még a sajtótájékoztató díszleteivel, Szeged híres terén mégis gyönyörűen tárul elénk.

Ekkor a szél feltámad, a ballont pedig, mint az Amerikai szépségben látható kósza szatyrot, úgy dob arrébb minket pár méterrel a fuvallat. A hőlégballon kezelő totális higgadtsággal pedig csak annyit mond: – Na jól van gyerekek, ezt itt fejeztük be. Őszintén mondom, bár valódi veszély nem igazán volt, én mégis eljátszottam a gondolattal, hogy az újságírói melóhoz jobb egészségügyi biztosításra lenne szükségem.

Elsőre ennyi. A következő sajtótájékoztatókról is igyekszünk hasonlóan érdekes, néhol talán vicces történetekkel szolgálni majd a kedves olvasóknak. Sőt, amennyiben igény lesz rá, visszakeresek néhány régebbi felvételt, kutatok az emlékeimben, és a korábbiakról is írok önöknek.