
December első hétvégéjén csodálatos lovas show-nak adott otthont a Papp László Budapest Sport Aréna. A Suttogók című produkció keretében hazánkba látogatnak a lóidomítás nagymesterei, úgy mint Monty Roberts, a Suttogók című film legendás ihletője, Jean François Pignon, a szabadidomítás mestere, valamint a száguldó ménest lóhátról irányító Lorenzo. Azonban mennyire volt elégedett a műsorral a lovakhoz értő és Monty Roberts módszereiért rajongó kritikusunk? Az alábbiakból kiderül.
A látványos show-t egy kissé hatásvadász, de megható történet foglalta keretbe és fűzte egymás mellé a lélegzetelállító bemutatókat. A keret egy kerekesszékes kisgyermek történetét mesélte el, aki látja a huszárok felvonulását, és közben arról álmodik, hogy egyszer ő is együtt lovagol majd velük. Kísérőjéül csatlakozik egy idős úr, aki azt állítja magáról, fénykorában ő is huszár volt. Kettejük beszélgetésén és végül a kisfiú álmának megvalósulásán keresztül követhettük végig a lóidomítás egyes mozzanatait.
Az előadás két felvonásból állt, az elsőben Jean-Francois Pignon lépett porondra camergue-i lovaival, amivel a nézőket egyenesen Dél-Franciaország tengerpartjára repítette, magával hozva a tenger sós illatát és a táj szürke homokját. Ezek a fenséges fehér lovak együtt táncoltak Pignonnal, megmutatva, hogy szeretettel és sok törődéssel, hogyan lehet harmonikusan együtt dolgozni az állatokkal. Hol felpezsdítették a vérünket, hol elbájoltak, vagy megnevettetek. Lélegzetelállító volt látni, hogy Pignon egyetlen egy intésére a lovak két lábra emelkedtek, vagy épp földre feküdtek.
A műsorban a közönség kedvence egy apró shetlandi póni volt, aki csökönyösen mindent fordítva csinált, mint a társai. Apró termetével, makacs viselkedésével, azonnal a közönség szívébe tudta lopni magát. (Persze mindez a huncut engedetlenség az előadás jól megtervezett része volt.)
Pignon lírai előadását egy szünet után fergeteges show követte, amely a felforrósította a vérünket. Lorenzo, a francia szabadidomító és kaszkadőr száguldott be a terembe 10 lovával. A lendületes zenei aláfestést csak a látvány szárnyalta túl. Nehezen lehetett eldönteni, hogy ez az ember egy őrült, vagy egy csoda. Szinte levegőt sem mertünk venni, míg a produkciója tartott. Mint megtudtuk, előadását a magyar pusztai ötös ihlette. Két ló hátán állva, kantár nélkül, csupán mozdulataival és egy répapálca segítségével irányította 10 lovát, ugratott át akadályokat, vagy csinált különböző alakzatokat. Az előadásán keresztül ismerhettük meg a szabadidomítás magasiskoláját, amikor tökéletes harmóniában mozogtak együtt állatai.
Végül Monty Roberts előadása koronázta meg a műsort. A lovakat szerető emberek már izgatottan várták Monty megjelenését, aki azért jött el közénk, hogy bemutassa az általa kifejlesztett Equus nyelvet, a lovak nyelvét. Ezzel mutatta be a csatlakozás módszerét, ami arra hivatott, hogy a ló és ember megértse egymást.
Az olyan nagyon várt előadás azonban végül számomra csalódást okozott. Nem azért, mert a sztárvendégek nem voltak egyenként is szenzációsak és lélegzetelállítóak, sokkal inkább azért, mert a név, amivel a show-t meghirdették, a„Suttogók”, és Monty Roberts arcképe az sugallta a lovasvilág felé, hogy most betekintést kaphatunk a világ nagy trénereinek szakmai titkaiba, azonban ez nem egészen történt így. Monty Roberts a világ egyik nagy tanítómestere, s azzal, hogy az ő nevével és arcával volt fémjelezve az előadás, sokkal szakmaibb és kevésbé szórakoztató műsort vártunk. Köztudott, hogy Monty nem a munkájának eredményeit mutogatja cirkuszba illő elemekkel, hanem a lovak betanításának folyamatába enged betekintést, sőt nem csak enged, hanem célja a lovas társadalom megreformálása, az erőszakmentes kiképzés megtanítása. Míg a többi sztárvendég lélegzetellátó és látványos show-val mutatta meg, hogy mit ért el a lovaival, addig Monty Roberts számára csak minimális idő állt rendelkezésre. Így csupán aprócska ízelítőt kaptunk az Equus nyelvből, aminek birtoklása megkönnyíthetné állat és ember kapcsolatát. Megtekinthettük a csatlakozás módszerét, majd még több kérdéssel, és annál kevesebb válasszal nézhettük tovább a megtört testű kisfiú és a múltjától szabadulni nem akaró öreg huszár történetét.
Sajnos a kisfiú és az öreg huszár története nem igazán adott többletet az előadásnak. Az öreg egy tipikus Háry János volt, aki nagyokat mond, és nemzeti öntudatában huszárnak nevez a földgolyón minden lovakkal foglalkozó embert. Az elvileg látványosnak szánt huszár-bemutatón pedig minden valamire való lovardában megtanulható iskola alakzattokkal reprezentáltuk a mi szépséges „lovas nemzetünket”.
Összességében így azt kell mondanom, bármennyire is látványos és lélegzetelállító volt Pignon és Lorenzo bemutatója, a lovasvilág nagy alakjára, az előadás fő attrakciójára, Monty Roberts-re túlságosan kevés idő maradt. Ráadásul a kerettörténet inkább elvett az előadás értékéből, mint hozzáadott, így inkább csak felesleges töltelékké vált.
Írta: Fekete Éva Gabriella
A fotók a szerkesztőség tulajdonát képezik.