Blackphoenix 
Modern világunkban, amikor a vallás szabályozó és mértéket adó szerepe a néhány évszázaddal korábbi állapothoz képest szinte teljesen kikopott az életünkből, teljesen abszurdnak tűnik a gondolat, hogy néhány isten aktívan befolyásolja a Sorsunkat. Márpedig Erdélyi Anna könyve, az Istenek földje, amely 2021-ben jelent meg az EZ-Könyv kiadó gondozásában, pontosan egy ilyen világot tár az olvasók elé. A tizenkét isten, akik Ínak város lakóinak útját egyengetik (?), legalább akkora kultusszal rendelkeznek, mint a görög vagy római mitológia halhatatlan hősei, és hozzájuk hasonlóan nem szenvednek hiányt emberi gyarlóságokban sem. Ráadásul – olümposzi alteregójukkal ellentétben – nagyon is kézzel fogható módon jelennek meg az emberek előtt. Vajon milyen lehet az élet, ha egy harciasságot, szorgalmat, józan észt vagy éppen a lázadó szellemet mindenek fölé helyező istennek tartozunk elszámolással életünk minden egyes pillanatban?
A tizenkét isten (majdnem) zavartalan együttműködésben teremtette meg a világot. Mindannyian felruházták az embereket valamilyen adománnyal. Így tehát teljesen igazságosnak tűnik a gyakorlat, hogy mindig egyikük választhatja magáénak a tizenkét éves kort betöltő fiúkat és lányokat, akik aztán az ő adományukat munkálják ki magukban, és elsőként nekik tartoznak feltétlen hűséggel.
Alex, akinek vészesen közeledik a sorsdöntő születésnapja, minden nappal egyre jobban szorong. Ám a kiválasztás eredménye végül legrosszabb rémálmait is felülmúlja. Új gazdája ugyanis nem más, mint Semak, vagyis a Névtelen renegát, akit az istenek nem tűrnek meg maguk között, és akinek a híveit ezért szintén kitaszítottként kezelik az emberek világában.
Onnantól, hogy Alex ezüst karperece örök, szégyenteljes bilincsként csattan a csuklóján, a fiú elkezd lecsúszni a lejtőn. Kifejezetten tetszik a folyamat lassú kivitelezése, ami sokkal hatásosabb annál, mintha Alex egyik pillanatról a másikra válna kegyvesztetté. Ahogy haladunk előre a történetben, és megismerjük a Névtelen követeinek életét, egyre élesebbé válik a társadalmunk elé tartott görbe tükör is. Hiszen Semak szolgáit azért ostorozzák a „normális” emberek, mert képtelenek a beilleszkedésre, ugyanakkor lehetőséget sem kapnak erre, pusztán azért, mert ezüst karperec került a csuklójukra, így tehát nincs más lehetőségük, mint a törvényen kívüli élet. Ez abszolút a huszonkettes csapdája.
Nagyon jól kidolgozott az istenek teljesen különböző személyisége, főbb motivációik és világlátásuk, amely a kívülállókkal való bánásmódjukat is meghatározza. A követeik pedig tökéletesen a magukévá teszik istenük mentalitását. Érdekes megfigyelni, ahogy a történet elején még többé-kevésbé nyitott kiskamaszokból lassanként a háború, a tenger vagy éppen élet és halál istenének tökéletes szócsöve lesz. Ez egyben azt is megmutatja, milyen döbbenetesen könnyedén formálhatók az emberek ebben az életkorban, és mennyire aljas módon vissza lehet élni ezzel.
Ironikus módon éppen Alex az, aki a legnyitottabb tud maradni, és képes együttérezni más isten követeivel. Az emberek ugyanis kerülhetnek időnként olyan „döntési helyzetbe”, amiből lehetetlen élve kikerülni. Ha valakinek az istene megharagszik, ráadásul a kegyetlen bosszúvágy része a habitusának, a szerencsétlen ember olyan utasítást kap, aminek a végre hajtását a társadalom halálbüntetéssel honorálja.
Nem csoda tehát, ha egy ilyen alapokon „nyugvó” társadalom a pusztulás szélére kerül. A történet vége abszolút nyitott, így nagyszerű lehetőséget kínál egy esetleges folytatásra.
Az Istenek földje nem csak szórakoztat, de fanyar humorával feldobja a labdát egy jó beszélgetésre a generációk között az elfogadás fontosságáról, előítéletekről és korrupcióról. Erdélyi Laura apró illusztrációi pedig, amelyekkel a tizenkét isten szimbólumát jeleníti meg, még egy kis pluszt adnak az egyébként is színes és szemléletes világépítéshez. Ugyanakkor a borító már azt a magányt tükrözi, ami fokozatosan bekebelezi Alex életét a kiválasztás után. Bár az Istenek földje alapvetően ifjúsági regény, a felnőttek számára is érdekes lehet, így minden fantasy rajongónak jó szívvel ajánlom.
Képek forrása: Facebook
