Chino 
Elérkezett az egyik legszebb emberi érzés ünnepe, amikor a szerelemeseknek gyorsabban ver a szíve és Ámor is sűrűbben szórja nyilait. A Valentin nap nem mindenki számára a remény valamint a szerelem ünnepe, Blackphoenix szerkesztő kollégámmal mindenesetre csokorba szedtük azoknak a produkcióknak a listáját, melyek ihletet adhatnak a pároknak az ünnepre, de nem feltétlenül csak egy kis romantikus esti filmezésre. Lássuk egy olyan Top 10 film listáját melyek legaktuálisabbak Valentin-napon.
Blackphoenix
- Csokoládé (Chocolat, 2000)
Adott az édesség, amely szorosan összekapcsolódik az érzékiséggel és a szenvedéllyel. És adott egy elbűvölő nő, Vianne, aki lányával együtt Lansuenet-ben telepszik le, hogy csokoládéboltot nyisson. Máris minden együtt van ahhoz, hogy a francia kisváros állóvízszerű élete felpezsdüljön, és a helyiek elkezdjenek megszabadulni a gúzsba kötő hagyományoktól. Persze a vaskalapos Comte de Reynaud egyáltalán nem nézi jó szemmel a változást. A Csokoládé elbűvölő film, amely tökéletesen illik a Valentin-napi hangulathoz.
- Ízek, imák, szerelmek (Eat Pray Love, 2010)
Elisabeth Gilbert írónő Olaszországon, Indián és Indonézián át vezető utazásának történetét valószínűleg a legtöbben már ismerik. Az Ízek, imák, szerelmek azonban tipikusan az a film, amit érdemes időről időre újra nézni. Például Valentin-napon, amikor a felszínes-édeskés közhangulattal kicsit szembe menve nagyon fontos emlékeztetni magunkat arra, mennyire fontos az önszeretet. Julia Roberts által alakított hősnőnknek is meg kellett találnia magában a harmóniát, hogy beköszönthessen az életébe a szerelem. Az a Szerelem, amely valóban méltó arra, hogy megünnepeljék.
- Lenyűgöző teremtmények (Beautiful Creatures, 2013)
Két különböző „kasztba” tartozó szerelmes élete soha nem egyszerű, ám ha az egyikük ráadásul Igéző, a helyzet még kaotikusabb. Ethan Wate (Alden Ehrenreich) legnagyobb vágyálma, hogy az érettségi után maga mögött hagyja az unalmas, kisvárosi életet, és író legyen. Egészen addig, amíg Lena Duchanness érkezése fel nem rázza Gaitlint és lakosait. Ethan figyelmét azonnal felkelti a gyönyörű és különös lány, akiről hamarosan kiderül, hogy természetfeletti képességekkel rendelkezik. Ám a Duchaness család sötét titkai és a súlyos döntés kényszere, amelyet Lenának a tizenhatodik születésnapján kell meghoznia, beárnyékolja a fiatalok boldogságát. Ők azonban nem adják fel.
- Mezítlábas szerelem (Barfuss, 2010)
Nick (Til Schweiger) és Leila (Johanna Wokalek) jelentik a tökéletes példát arra, hogy a szerelem bárhol, bármikor rátalálhat az emberre. Még egy ideggyógyászati klinikán is. Miután Nick megmenti Leila életét, a lány megszökik az intézetből, és háláját úgy fejezi ki, hogy árnyékként követi a férfit. Bár Leila egész életét egy lakásba bezárva töltötte, ami elég hátborzongató, botladozása a számára ismeretlen külvilágban inkább bájos, mint sajnálatra méltó. Nem csoda tehát, hogy hamarosan Nickben is felébrednek a gyengéd érzelmek.
- Véres Valentin (Valentine, 2001)
Ha valaki ezen a gyönyörű napon vágyik egy kis morbiditásra, esetleg az a nem titkolt célja, hogy a szerelméhez bújva izguljon végig egy idegeket borzoló thrillert, az semmiképpen se hagyja ki a Véres Valentint! Jeremy Meltont gimnazistaként sorra alázták meg az általa körülrajongott lányok. Tizenhárom évvel később egy morbid kinézetű, kerubmaszkos gyilkos a Valentin nap közeledtével sorra szedi áldozatait. Vajon maradhat-e ennyire mély sérelem az ember lelkében a tinédzserkori megpróbáltatások után? Vagy a fiatal nők gyilkosa egyszerűen el akarja terelni magáról a figyelmet J.M. szignóval kiküldött bizarr Valentin-lapokkal?
Chino
- Igazából szerelem (Love Actually, 2003)
Az igazából szerelem műfajában szinte kritizálhatatlan darab, mindezt karácsonyi várakozás köntösébe csomagolva. Azonban nem is lehet feltétlenül műfaji keretek közé szorítani, inkább úgy beszélhetünk róla, mint egy minden elemében várakozást felülmúló produkció melynek mozgatórugója a szerelem. Mindez kihat a több síkon futó cselekmény szereplőire, legyen az egy félárvává lett kisgyerek vagy a brit miniszterelnök. Ezek a szálak azonban rendre összefutnak egy olyan sztárkavalkádban, mely egybesűríti a brit színjátszás színe javát Liam Neesontól kezdve Emma Thompsonon és Alan Rickmanen át a felejthetetlen alakítást nyújtó Billy Nighy-ig.
- Lesz ez még így se (As Good As It Gets,1997)
Két, egymásnak ellenszenves, váltig különböző ember megtalálja a szerelmet. Ennél klisésebb történetet nehéz is kitalálni, James L. Brooksnak (A híradó sztárjai, 1987) azonban olyan érzéke van ehhez, hogy egy 2 Oscar-díjas alkotást hozott össze belőle. Persze ehhez, olyan sztárok asszisztáltak főszereplőként, mint Jack Nicholson (Bakancsilista, 2007) és Helen Hunt (Mi kell a nőnek, 2000), akikkel nem mellesleg már jól ismerik egymást. A mizantróp, csak az irodalomnak élő Melvin (Jacj Nicholson) szomszédja kórházba kerül s felépülésééig neki kell vigyáznia annak kutyusára, mely olyan lavinát indít el, mely által megismeri az élet napos oldalát. Több szálon futva, személyisége kényszeresen kilencven fokos fordulatot vesz s az embergyűlölő férfi lassacskán beleszeret a sarki étterem bájos pincérnőjébe. Brooks alkotása szórakoztatóan mutatja be, hogy a legapróbb változások is, hogyan vezethetnek párunk megtalálásáig kortól és személyiségtől függetlenül.
- Szerelmünk lapjai (The Notebook, 2004)
Talán nem vállalok túl nagy kockázatot, ha kijelentem, hogy a The Notebook a 21. század, de minimum az első tíz év Casablancája (Casablanca, 1942), melyen még a férfiaknak sem szényen egy-egy könnycseppet hullajtani. Nicholas Sparks regényéből Nick Cassavetes (A nővérem húga, 2009) egy olyan filmet álmodott vászonra, mely abszolút végletekben gondolkodik. Ahogy egy idős férfi elmeséli Allie (Rachel McAdamas) és Noah (Ryan Gosling) könnyfakasztó történetét az Alzheimer kórban szenvedő hölgynek, egyesek talán nyálas-nyúlós romantikának találhatják, más szempontból a műfaj egyik igazi gyöngyszeme.
- A nő (Her, 2014)
Spike Jonze ezzel a műalkotásával egy csodálatosan szép metaforáját mutatja be a szerelemnek, mindezt egy roppant sajátságos szemszögből. Maga a történet egy bugyuta romantikus komédia szinopszisát sejteti, de hamar be kell látni, hogy itt távolról sem erről van szó, ahogy nem is a kétségbeesés utolsó mentsvárát látjuk pörögni a szemünk előtt. Főhősünk (Joaqim Phoenix) egy magányos, éppen válás előtt álló férfi aki megvásárolja a modern operációs rendszert, mely nemcsak emberi hangon kommunikál, de bizonyos önálló, fejlődésre képes személyiséggel is rendelkezik. Theodore egyre inkább megkedveli virtuális segítőjét, melynek kölcsönössége, hamar komolyabb tisztán emberi érzelmekbe csap át.
A nő olyan sajátos szemszögből mutatja be ezt az alapvető emberi érzést, amely sok mindent átértékel és talán más szemmel is tekintünk ezután arra, ami számunkra megadatott.
- Az 50 első randi (50 First Dates, 2004)
Petar Segal (Csontdaráló, 2005) produkciója kilép a tipikus romantikus-vígjátékok kommersz kategóriájából, túlnőve ezzel a Happy Madison gyakran butácska produkcióin. Sokszor a hasonszőrű, klisékkel átitatott filmeken túl ehhez nem csak egy jópofa történet és színészek adottak, hanem valamiféle érzelmi és értelmi többletet is nyújt megmaradva a romantikus filmek berkein belül. Az állatkerti gondozó egy hawaii-i kisvárosban első látásra beleszeret E.T. kis barátnőjébe Drew Barrymore, aki korábban egy baleset közben elvesztette a rövidtávú memóriáját, így minden egyes nap különböző módokon igyekszik magába bolondítani szíve választottját. Tökéletes arányban keveredik benne a szomorú, olykor keserédes romantika feloldva komikus elemekkel, ami könnyed, romantikus szórakozást biztosít párunkkal a Szerelem ünnepén.
