VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan a szakításban – Rossz versek (2018) – kritika

A Rossz versek egy szakítás feldolgozásának ironikus szenvedéstörténete. De ne ijedjünk meg, mi nézők nem szenvedünk Reisz Gábor új filmjén, sőt, nagyon jól szórakozunk rajta.

Reisz Gábor előző, kis költségvetésű garázsfilmje – a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) – nem várt, de annál inkább megérdemelt közönségsikert aratott, és a szóbeszéddel ellentétben nem csak az Y generációs fiatalokat szólította meg első filmjével a rendező. Ennek ékes bizonyítéka az is, hogy a Rossz versek megtekintése közben körbenéztem a telt házas moziban, és minden korosztály képviselőjét láthattam a nézőtéren. A vetítés előtt pedig a pénztárnál az utánam következő nyugdíjas pár azon mérgelődött, hogy már elfogytak a jegyek.

A Rossz versek című önéletrajzi ihletésű film nagyon magyar. Az angol felirat nem sokat segít a külföldieknek abban, hogy az utalásoknak, s a poénoknak legalább a felét megértsék. Sok az olyan jelenet, amelyet csak az az a néző ért meg, aki az elmúlt harminc évét a – mi sok mindenben – speciális országunkban élte le. Mellettem egy magyar-külföldi pár ült. A magyar fiú nagy nevetésekkel reagált a poénokra, még azokra is, amelyek olyan évek eseményeire utaltak, amikor még nem is élhetett. A külföldi lány viszont mindeközben csendesen szemlélte a filmkockákat. A mozizás után biztosan kifaggatta a párját, hogy min röhögött annyit… Nem akarok egy poént sem lelőni, de tipikusan ilyen, leginkább a magyar közönség számára érthető és kacagtató a Szomszédok című sorozatra utaló paródia jelenet.

A túlelemző, a helyét kereső, a környezetét ironikusan szemlélő, önmagát alakító Reisz Gábor stílusáról óhatatlanul eszembe jutott több Woody Allen-film. Ettől még nem érzek semmiféle plágiumot, annál is inkább, mert Reisz Gábor egyedi figura, mint író, rendező és színész. Annyi közösség azonban van a két filmesben, hogy nevetségessé merik tenni a túlagyaló, intellektualizáló, a környezetüket és önmagukat állandóan kritikusan szemlélő habitusukat. És mindezt úgy teszi a Reisz Gábor, hogy közben érezzük; szereti a szereplőit és alapvetően saját magával van a legtöbb baja. A filmben több olyan jelenettel találkozunk, amely Reisz Gábor gyermekkorában játszódik, és egy-egy olyan vicces helyzetet mutat be, amely látszólag jelentéktelen, de a 33 éves felnőtt ember feldolgozatlan, beégett traumaként hordozza a mai napig a lelkében. Ezek pedig nagyban befolyásolják viselkedését, döntéseit, viszonyulásait a jelenben.

Reisz Gábor eddigi két alkotását szemlélve nem mondhatom, hogy nem idegesít a filmjeiben szereplő harmincas értelmiségi pasi tehetetlen, férfiatlan viselkedése. A Rossz versekben megláthatjuk, hogy a gyermekkorában gyökereznek önbizalomhiányos, individualista és túlelemző viselkedésének okai. A felnőtt életben azonban azt a lagymatag hozzáállást, amelyet bemutat a film, egy idő után már kevesen tolerálják, főleg nem a korosztálybeli nők. A szakítás stációit, annak megélését is egoista módon reagálja le főhősünk: önsajnálat, befelé fordulás, másokkal való nemtörődömség. A filmbeli Tamás hol semmibe veszi szeretteit, hol pedig pillanatnyi hangulata alapján rángatja őket, legyen az illető családtag, barát vagy munkatárs. A Rossz versek rávilágít arra, hogy a főhős generációjában miért van annyi magányos, párkapcsolat nélküli ember.

A Rossz versekben ugyanakkor feltűnnek az elmúlt harminc év politikai, kulturális és társadalmi helyzeteire vonatkozó humoros utalások is, amelyek minden generáció számára felhozhatnak személyes emléket, hangulatot. A vágások, a szokatlan módon kibomló jelenetek, az idősíkok változtatása folyamatosan fenntartják a figyelmet. Nagy dolgok nem történnek a filmben, de ahogy Tamás egyik életszakaszáról a másikra ugrunk, úgy válik változatossá és szórakoztatóvá a film. Az izgalmas és egyedi képi világot létrehozó operatőri munka tökéletesen támasztja alá azt a hangulatot, amelyet az alkotók közvetíteni akartak. A VAN Zenekart pedig nagyon ötletesen csempészte be a filmbe a rendező. A minőségi zenének fontos szerepe van a Rossz versekben. Nagyon jól illeszkednek a képi világhoz a zeneszámok, melyeket hol háttérként hallhatunk, hol a jelenetekbe ágyazva rövid videóklipként láthatunk.

Reisz Gábor jól tette, hogy nem bízta másra a felnőtt Tamás szerepét. Hitelesen alakítja önmagát. A korai Tamásokat hárman, Seres Donát, valamint a Prukner testvérek, Barnabás és Mátyás játsszák el. Nagy Katica az elhagyó oldaláról mutatja be a rideg, egoista viselkedést. Takáts Katalin és Kovács Zsolt megmaradtak az előző filmből szülőknek, ahogy a báty és a barátok is. Takáts Kati a Tamást örökké gyerekként kezelő, mindenbe beleszóló és túlgondoskodó anyát alakítja, Kovács Zsolt pedig olyan karakter, aki, ha feltűnik a vásznon, azonnal mosolyt csal a néző arcára az örökké kívülálló, cinikus stílusával. Általában és jó esetben minden családban akad egy nagynéni, nagyszülő vagy más idősebb rokon, aki a szülők által nehezen viselt kamaszkorszakban megérti a gyereket. Monori Lili a laza, toleráns nagynénit szűkszavúan, kevés gesztussal, de annál nagyobb erővel alakítja. A barátok polgári keresztnevüket megtartva a filmben egy-egy korosztálybeli típust képviselnek: a laza, örökké csajozóst, a nagydumás okoskodót, de amúgy tétlent és a házasságban papuccsá válót. Ascher Tamást, a Katona József Színház főrendezőjét, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt rektorát meglepetésként láthatjuk a filmvásznon, ahogy Hajdu Szabolcs filmrendezőt is. Egy-egy epizódszerepükkel, markáns jelenlétükkel kiválón színesítik a történetet! Ascher a tehetetlenségében egyre dühösebb logopédust, Hajdu pedig a célorientált, a gyermeki lélek iránt érzéketlen pedagógust alakítja.

A Rossz versek tulajdonképpen a gyerek- és fiatalkort, egy szakítást, a rég- és közelmúltat feldolgozni igyekvő önterápiás film, amelyben sokan megtalálhatják azokat az elemeket, amelyekkel küzdöttek vagy még mindig küzdenek az életük során. Tamás a szakítás fájdalmas stációin keresztül igyekszik megérteni azt, hogy a mögötte lévő 33 év alatt miért lett olyan, amilyen. Hol tart és mit kezdjen a jövőben önmagával? Filmbéli Tamásunk a kölcsönös szerelmet keresi gyerekkora óta, mint mindenki, de rá kell, hogy döbbenjen, hogy a kapcsolat megtartása már közel sem olyan könnyű feladat.  A Rossz versek ezért sem csak az Y generációnak szóló film…

Értékelés: 9/10

IMDb: 8,1/10

Mafab: NA