Virsliparti ( Sausage party, 2016) – kritika

Nagy valószínűséggel a Virsliparti (Sausage Party, 2016) az év legnehezebben emészthető – csakis felnőtteknek szóló – egész estés animációs filmje. Provokatív és őszinte témája kétségkívül a felejthetetlen kategóriába emeli, amit bizonyít az is, hogy augusztusi debütálása óta már azok is erről a filmről beszélnek, akikhez a néhány hónapja kijött első előzetes nem is ért el, ám jó eséllyel a megcélzott, tizennyolc év fölötti közönségnek csak a fele fogja megnézni – és ennek meg is van az oka.

A fejtegetés előtt azonban ejtsünk néhány szót a történetről. Az leginkább a PIXAR stúdiótól látott alapkoncepció ismert és egyszerű: minden él. Az ember hajlamos azt hinni, hogy egyedüli gondolkodó létformaként létezik ezen a bolygón, ez azonban korántsem igaz. Az elsősorban gyerekeket megcélzó filmekben láthattuk már, hogy az állatok, a növények, a játékok, sőt az érzelmek is élnek és éreznek, akárcsak mi. Ezt a gondolatot emelték egy, ha nem is magasabb, eddig azonban semmiképpen sem ismert szintre a rendezők, Greg Tiernan és Conrad Vernon. A Shopwell’s Grocery Store egy rendkívül átlagos amerikai üzlet: reggel hétkor kinyílnak a kapuk, a finomságokra kiéhezett átlagos amerikai fogyasztók ellepik a boltot, majd megrakott kocsijaikkal távoznak a kasszától. Arról viszont sejtelmük sincsen, hogy a polcokon sorakozó termékek elevenebbek, mint gondolnák. Frank, a virsli valamennyi élelmiszer és használati termék társával egyetemben abban a hitben élte az életét, hogy az emberek istenek, s akit kiválasztanak és elvisznek magukkal, azok a kvázi Mennyországba (Great Beyond) kerülnek. Épp kiválasztásának napján – az általuk kék-fehér-piros napnak elkeresztelt július 4-én – azonban megtudja, hogy az általuk felsőbb teremtményekként tisztelt istenek valójában szörnyetegek, akik az áhított túlvilág helyett a gyomrukba juttatják őket. Frankre vár hát a feladat, hogy ráébressze a hazugságra társait, és megmentse a haláltól a bevásárlóközpont lakóit.

A Virsliparti történetét persze sokkal tömörebben is össze lehetne foglalni. Létezik-e Isten, és ha igen, ő minek lát minket? Ez az egyetlen rövid kérdés az ételek egész életét befolyásolja – csakúgy, ahogy a miénket. Az ételeket szoros szabályok kötik, amiket maguk tekertek egzisztenciájuk köré, úgymint homoszexualitás, önmegtartóztatás, szexizmus, Isten kizárólagos éltetése, a más felfogású ételek iránti ellenszenv, vagyis rasszizmus, stb. A különböző nézetek az eltérő vallási meggyőződést jelenítik meg a vásznon, legerősebben például a kóser fánk és az iszlám kenyér párosa által. Tulajdonképpen a Virsliparti minden olyan fogalom gyűjtőhelye, amelyek szétválasztják az emberiséget és meglehetősen nehézzé teszik az életet. A film sok örökké aktuális kérdésre világít rá, majd csattanóul egy orgiát vág a képünkbe.

De miképpen is lehet ízlésesen tálalni ilyen komoly témákat? Sehogy, és a film sok apró részletben tisztázza, hogy az „ízléses” lehetőségével nem is számolt. A Virsliparti egy frissen káromkodni tanult, szexualitásában éledező tizenhároméves amerikai kamaszfiú humorával dolgozik, a látványvilág – például az ételek kis kesztyűi – pedig ehhez a humorhoz igazodik. A rengeteg káromkodás (amely az amerikai verzióban két szóból áll és a hitelesség miatt sajnos a magyar sem operálhatott sokkal többel), nyers humor és éretlen szó, szex- és ételviccek egyszerre zavaróak és szórakoztatóak. Bőven vannak olyan jelenetek, melyeken mindenki nevetni fog: a rengeteg „ételvicc” (food-pun) használata a film legnagyobb és leghangosabb ágyúja – ezek azonban kizárólag az eredeti verzióban élvezhetőek. Minden tiszteletem a fordítóké, de a Virsliparti jóformán lefordíthatatlan. Ha a szóvicceket sikerül is jól átfordítani magyarra, a legtöbb étel tipikusan amerikai, így a poén eleve értelmét vesztheti azok számára, akik nem jártasak az USA ételkultúrájában.

A Virsliparti (Sausage Party, 2016) fantasztikus példája annak, hogy az éretlen humor nem egyenlő az üres történettel, ám e tény feltárásának módja nem mindenkinek fog tetszeni. Én csak annyit javasolnék: nagyon gondoljátok meg, megnézitek-e, és ha a döntés igen, melegítsetek mellé sajtos nachost!

Értékelés: 69/100

IMDB: 6,7 / 10

Mafab: 71/100