ZSVF rövidfilmek első nap

A filmfesztivál első napján este 10-kor 3 rövidfilmet vetítettek. Az Ikaruszt, a Rakétát, és a Záridőt. Ezeket szedem most darabokra, ugyanis az alkotásokat láthattunk amik után a közönség nem a legőszintébben tapsolt.

Rövidfilmet szerintem több szempontból nehezebb lehet készíteni, mint egy egész estés alkotást. 20-30 percben elmesélni egy egész kerek történetet, hogy az szintén hatást váltson ki a nézőből nem egyszerű. Nincs idő részletes karakterábrázolásra, a történet elmélyítésére, vagy komolyabb csavarok belebegtetésére, majd kibontására. A költségvetés a töredéke a nagy produkcióknak, a színészek pedig a legtöbb esetben szinte teljesen ismeretlenek. Mindezeket figyelembe véve kritizálom az említett rövidfilmeket, de nem fogok velük kesztyűs kézzel bánni.

Ikarusz:

Anya és fia mindketten űrhajósok, ráadásul ugyanazon a marsi kolónián dolgoznak. Mikor meghibásodik egy műhold az anya megy fel megjavítani, ám az űrhajója meghibásodik és élete veszélybe sodródik. Fia félelmeit legyőzve utánamegy, hogy megmentse, ám akciója kudarcba fullad. Könnyes búcsúzás, majd konklúzió jön, amiből annyit tudhatunk csak meg, az anya mindvégig büszke volt fiára.

Először inkább a pozitívumokkal kezdeném. A látvány elképesztő volt, olyan sci-fit mutattak be, ami sok nagy film látványára is ráver. Gyönyörű képek sorai követték egymást, amit az ember csak szájtátva tud nézni. Erre a látványra a színészek munkája csak pluszt adott. Játékuknak köszönhetően valóban azt hihettük,  hogy egy idegen bolygón járunk. Az átadni kívánt hangulat tökéletesen átjött, ebben nem volt hiba. Még az érzelmi ambivalens szerkezet, humor indítottak, majd bánattal zártak, történetvezetési szempontból szintén jó húzás volt, ám sajnos ezekkel ki is merült a tarsoly, amiben a bókokat tartottam.

Az űrhajós, aki fél az űrutazástól nem túl hiteles. Az anya és fia kapcsolat az elejétől a végig egy hatalmas nyáltenger volt, a mondanivaló amivel meg a nézőknek szolgáltak egyszerűen bugyuta lett. Hiába rendelkezett a film sok jó tulajdonsággal, maga a történet sajnos mindegyiket feledtette velünk.

Értékelés:

60/100 (A sok pozitívum emelte fel erre a szintre, mert bár a történet felejthető, de nem mehetünk el pozitívumai mellett.)

Mafab: N/A

IMDb: 7.7/10

Rakéta:

Nem hittem volna, hogy az Ikarusz nyáltengerét és ostobaságát sikerül felülmúlni, de ennek a filmnek sikerült.

A lány, aki végignézi autóversenyző apja halálát a pályán, hasonló szakmát választ végül magának. A tragédia ellenére továbbviszi a családi üzletet, de a versenyzésről lemond. Ezen változtat egy idegen, aki arra kéri, tanítsa meg versenyezni. A kemény női alak és az öltönyös figura ellentétei egymásnak, de egy olyan világban ahol folyamatosan a rockabilly szól végül, minden jóra fordul.

Ezen még a képi világ és a táncra hívó hangulatot keltő muzsikák sem segítenek. Sajnos még a színészek sem növelték a film értékét, mert mindkét főszereplő nagyjából egy arckifejezéssel operált minden érzelem megjelenítésére. Félreértés ne essék! Nem vagyok én holmi lelketlen alak, akit csak a horror hoz lázba, sőt, a jó romantikus filmek egyenesen imádom. Az Én Pán Péteren még annak ellenére is pityergek mindig, hogy Johnny Depp játszik benne, de sajnos ez a film meg sem közelítette azt, hogy jó romantikus filmnek lehessen mondani.

Értékelés:

20/100 (Csak a zene és az operatőri munka mentette meg, hogy ne nullázzam le.)

Mafab: N/A

IMDb: 7.7/10

Záridő:

A  tegnapi nap második magyar résztvevőjében sajnos azt kell mondanom, hogy csalódtunk. A végeztével kínos csend borult a közönségre és a taps csak nagy nehezen jött, erőltetett laza tapsikolás volt csak. Nem véletlenül, hiszen senkiben sem hagyott mély nyomot a Záridő.

A Balatonon nyaraló család fiatal fia talál egy régi fényképezőgépet, amivel ha lefotóz valakit, az eltűnik, de szerencsére a képek előhívásával újra megjelennek az áldozatok.

Igen, ez a történet ennyi. Ez nem is baj, hiszen rövidfilmről van szó, ám ebben a történetben több potencia volt, mint amennyit kihoztak belőle. A karakterek túlságosan egysíkúak voltak. Igazán állíthatták volna a színészeket nehezebb feladat elé is, mert munkájuk alapján bizton állíthatom, hogy képesek lettek volna bonyolultabb személyek megformálására is. Az ostoba rendőr és a bárgyú tini kombináció nevetségesebb volt, mint amit a történet megkívánt.

Azt viszont muszáj megemlítenem, hogy a tegnap látott alkotások közül ez egy igazi tisztelgés is lehetne Zsigmond Vilmos előtt, mert ha csak a képi világot néznénk és a megjelenítési formát úgy a fentebbi három rövidfilm közül egyértelműen ez kaphatna díjat az operatőri munkára.

Értékelés:

40/100 (A fényképezés, a történet csavarja, a benne rejlő lehetőségek elnyerték a tetszésem, ám sajnos sokat rontott az élményen, hogy elcsépelt karakterekkel dolgoztak.)

Mafab: N/A

IMDb: 6.9/10