47. kihívás - Safe Haven (Nicholas Sparks) - Corn & Soda

47. kihívás – Safe Haven (Nicholas Sparks)

2015reading-challenge

Közeledünk a 2015-ös olvasási kihívásunk végéhez. Mostani cikkünk a lista 31. pontja lesz, azaz egy könyv, amiről rossz véleményeket hallottam. Kíváncsiságból kezdtem el olvasni, mert nagyon megosztó szerzőről van szó, hiszen Nicholas Sparks az a regényíró, akit vagy utálnak, vagy szeretnek. Sparks sokat tett már le az asztalra, olyan filmeket ihlettek a könyvei, mint a The Notebook, amit tuti mindenki ismer, Dear John, The Lucky One, vagy a mostani kihívásunk, a Safe Haven.

safe haven

Ugyan senkinek sem akartam elárulni, hogy ettől a szerzőtől olvasok valamit, de úgy éreztem, muszáj mégis írnom róla. Nicholas Sparks könyveit szerintem azért utálják ennyire, mert a tökéletes klisé fogalmát ő ihlette. Van egy lány, van egy fiú és van egy hatalmas probléma. Itt azt is leszögezem, hogy nem, nem minden könyvének vége happy end, sőt. Aki látta az A Walk to Remembert, tudja miről beszélek. Kétségekkel ültem le olvasni a Safe Havent, de azt kell mondjam, három nap alatt kivégeztem. Ugyan én láttam a filmet, és bevallom, szeretem a romantikus gagyi filmeket, de a könyv ezerszer többet adott nála. Sparks egy sokszor látott történetet mesél el, azonban tökéletes pontossággal tudja a karakterek személyiségét felvázolni. A sztori egy fiatal lányról szól, akit folyton ver a férje, és úgy érzi, itt az ideje, hogy véget vessen ennek.

Megrázó volt olvasni a sorokat, amikben bemutatja a házaspár életét. Sparks nem csak egy szemszöget mutat be, mindhárom főszereplőt beszélteti. Katie évekig tartó tervezgetés után végre el tud menekülni otthonról, és egy csendes kisvárosban, Southportban köt ki, ahol megismerkedik Alexszel, aki néhány évvel korábban özvegyült meg. A könyv 400 oldalas, és egy percig sem unatkoztam vele. A leírások pontosak és mellbevágók, mindvégig érezzük Katie rettegését, minden reakciója reálisnak és megalapozottnak érződik. Egy olyan nőről van szó, akit 18 évesen kidobtak otthonról, aztán magára volt utalva. Megismerkedett egy férfival, Kevinnel, aki nyomozóként dolgozott, és igazán szerette Katie-t, mert ezt nem tagadhatjuk el tőle. Azzal a különbséggel, hogy Kevin őrült, amire rátesz egy lapáttal, hogy alkoholista is. A paranoia és erőszakosság már a kapcsolatuk elején nyilvánvalóvá válik, hiszen először akkor üti meg Katie-t, mikor a lány a nászútjukon a medence mellett hagyja a szemüvegét. Katie-nek nincs pénze, nincs családja, senkire és semmire nem számíthat.

Aztán találkozik Alexszel, aki egészen másként közeledik hozzá. Szeretetteljes és türelmes, muszáj is annak lennie, hiszen a felesége halála után két gyerekkel maradt egyedül. A kapcsolatuk lassan bontakozik ki, ami érthető Katie múltját tekintve, hiszen a lány még mindig férjnél van, és tudja, hogy Kevin nem fogja feladni a kutatást utána. A boldogság nem felhőtlen, Katie-t gyötri a szorongás, de Alex kitart. De Kevin is. Vodkamámorban indul el a lányért, és meg is találja, de a poént nem fogom lelőni. Szörnyű volt olvasni a sorokat, amik Kevin gondolatait mutatták be. Szeretlek, de meg foglak ölni. Mindent megtettem érted, házat kaptál, fodrászhoz hordtalak, szerettelek, mégis elhagytál. Ezért meg kell halnod. És meg kell halnia a férfinak is, akivel most együtt vagy, mert tudom mit csináltok együtt. Együtt vagytok, ültök a kanapén és rajtam nevettek. Szeretkeztek, és olyanokat mondasz a férfinak, akivel megcsaltál, hogy ő sokkal jobb, mint a férjed. Szeretlek, és vissza foglak szerezni. Visszaszerezlek, hazaviszlek és aztán szétloccsantom az agyad a pisztolyommal, mert a Biblia is kimondja, hogy ezt érdemled. Egy nyilvánvalóan őrült ember gondolatai ezek, és nem hittem volna, de Sparks sorai átható erővel bírtak.

Sparks mindhármuk drámáját kifejti a könyvben, és egyikből sem túl sok. Nem túlzó, nem erőltetett, nem hatásvadász, egyszerűen csak hihető, ahogyan bemutatja őket. A történet végkifejletére már annyira nem tudom ezt kijelenteni, de nem fogom elárulni a csattanót, mert akármennyire is gáz Nicholas Sparksot olvasni, megéri.

Én a könyv 2012-es kiadását olvastam angolul, és miután kivégeztem, egy nagyon érdekes dologra bukkantam benne, amivel még korábban nem találkoztam. Az utolsó oldalakra egy olvasóköri útmutatót szúrtak be, ami 14 pontban meghatározza a kérdéseket, ami alapján el lehet kezdeni egy diskurzust a könyvről. Ez apróság, de nagyon üdítő volt, és a kérdéseket végigolvasva nagyon jó vitaalapot biztosítanak a feldobott témák. Ezen felbuzdulva beszereztem a The Longest Ride-ot is, ami nemrég került a mozikba Britt Robertson és Scott Eastwood főszereplésével.

Ez is tetszeni fog...