13. kihívás: Úri muri - Corn & Soda

13. kihívás: Úri muri

Így, a költészet napja utáni vasárnapon egy igazi klasszikust választottunk nektek. A mostani teljesített kihívás az “egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasni”. Az ehhez választott regény pedig Móricz Zsigmondtól az Úri muri.

Moricz_Zsigmond

Be kell vallanom, soha nem szerettem Móriczot. Mindig idegenkedtem a szenvedő, szerencsétlen hőseitől, a kilátástalan sivárságtól és reménytelenségektől, mely árad a műveiből. Ettől függetlenül mélyen tiszteltem zsenialitását és nagyszerűségét, ezért is választottam vezeklésül az egyik művét a könyves kihíváshoz.

Móricz Zsigmond Úri muri című kisregénye 1927-ben jelent meg a Pesti Napló lapjain, majd 1928-ban adták ki könyves formában. Hatalmas sikert aratott, még abban az évben a színpadi változatban színre vitte a Vígszínház, majd 1949-ben film is készült belőle.

uri muri

A mű története egyszerű, összesen négy nap eseményeit öleli fel. A poros, alföldi kisvárosba érkezik Lekenczey Muki, a könyvügynökké züllött egykori földbirtokos, akinek a megjelenése egy tréfa kieszelésére indítja Csörgheő Mukit, az egyik földbirtokost. Lekenczeyt, mint grófot és külügyminisztert hordozza körbe a városban és a környező tanyákon, megmutogatva neki a határt, gazdaságokat. Mindeközben folyik a négy napig tartó mulatozás, tivornya, dorbézolás, egymást érik a tréfák, anekdoták, nóták. Megismerjük a vidéki földesurak és értelmiség életét, mindennapjait, állandó mulatozásukat, az elavult gazdálkodást, az elmaradottságot, minden újnak ellentmondó csökönyösségüket.

A regény központjában Szakhmáry Zoltán áll, a környék legelső földbirtokosa, akire mindenki felnéz. Zoltán eredendően többre hivatott, mint környezete, tele van energiával, tervekkel, képes lehetne birtoka felvirágoztatására, a gazdaság megújítására. Valami mégis megakadályozza abban, hogy terveit véghez vigye, s az Alföld megújítójává váljon. S ez a valami a környezete, az őt körülvevő maradiság, a dorbézoló cimborák, a poros, álmosító alföldi táj. Ahogy Ady mondja egyik versében. “A dudva, a muhar lehúz, altat befed..”, ugyan ez történik Szakhmáry Zoltánnal is. Adottságai ellenére nem tud túllépni környezetén, nem tud kiemelkedni az elmaradottságból.

 

uri muri2

A regény két fő konfliktusa a főhős Zoltán lelkében zajlik. Az egyik a már említett tenni akarás, újító szándék harca a maradisággal, beletörődéssel, tompultsággal. A másik pedig a két asszony közötti vívódása. Az egyik a tulajdon felesége, Eszter, aki igazi úrinő, mélyen vallásos, a tisztaság és erény mintaképe. A másik Rozika, a kis summáslány, a bujaság, a csábító nőiesség örök képe. A férfi a két jelképes nőalak – a szent és a kurtizán –  között őrlődik, de választani nem tud, s nélkülük lenni sem. Mind a kettő egy-egy életformát egy-egy utat jelképez, de ereje és elég akarata itt sincs a választáshoz, csak sodródik, s a feszültség egyre csak nő.

A karakterek nagyon élethűek, igazi vidéki alakok a maguk hibáival és erényeivel. Árnyaltak, nagyszerűen jellemzettek. Móricz szereti kiemelni a magyaros jellemvonásokat mind a fizikai, mind a lelki alkatban. A környezeti leírások is nagyon erőteljesek, az alföldi táj jellemzésében Adyhoz hasonló képek használ. A jellemzés, leírás egyik fontos eszköze az ellenpontozás, ellentétek felvonultatása.

Azonban én így sem a tájat, sem az ott élő embereket nem tudom szeretni, valahogy nem tudok együtt érezni velük. Még maga a főhős is ellenszenves a maga nagy lelki tragédiáival. Zavar a tehetetlensége, erőtlensége. A többi szereplő meg egyenesen taszító. Egyedül Rozika iránt érzek némi rokonszenet, s az ő élete és boldogulása miatt szurkoltam igazán. Őt éreztem egyedül elég erősnek ahhoz, hogy tudjon változtatni az életen, s boldoguljon a világban a maga egyedi módszereivel.

A személyes érzelmeim ellenére Móricz regénye igazi remekmű. Nagyszerű jellemzések, egy nemzet problémáinak sűrített összefoglalása, s a férfi-női kapcsolat, házasság konfliktusainak örök drámája. Ahogyan haladunk előre a történetben, a feszültség egyre nő, a konfliktusok egyre jobban kiéleződnek, a lelki dráma fokozódik olyan mértékben, hogy az utolsó oldalakon apokaliptikus robbanásban csúcsosodik ki. Összefoglalva a regény: lélekdráma egy alföldi kisvárosban.

Érdemes pótolni az elmaradt iskolás olvasmányokat. Én sem bántam meg. 🙂

 

 

Ez is tetszeni fog...