2014 pop/rock csalódások(k) - Corn & Soda

2014: pop/rock csalódások(k)

A zenével (is) foglalkozó magazinok esetében szinte “kötelező” az évet mindenféle listák segítségével górcső alá venni. Mi 2014-es zenei csalódásokkal indítjuk útjára sorozatunkat. Szerencsére nem sok volt belőlük, jelesül alig tudtunk összeszedni párat – igaz, azok viszont elég markánsnak bizonyultak.

A júniusi Papp László sportarénás Iron Maiden koncert jegyárai

csalódások MaidenEgy több, mint négy esztendeje új dallal nem jelentkezett zenekar nosztalgia-show-jáért, ahol 1992-es (!) keltezésű volt a legfrissebb szám 25 ezer forintot kérni…Tudjuk, ez a “kiemelt állóhely”  tarifája volt, de mégiscsak állóhely, ilyesfajta megoldást különben is százezres fesztiválokon (nem nyolc-tízezres csarnokokban) szokás beiktatni biztonsági szempontok alapján. Lehetett persze hangya emberkéket bámulni potom tizenötezerért, de ezeket az “olcsó, akciós” jegyeket még a tényleges pénztárnyitás előtt online elkapkodták, s így kimaradt az élményből a koncert repertoárját képező zene keletkezésének idején ifjúságát élő, nem az internetre szocializálódott réteg. A hazai, de még nyugat-európai viszonylatban sem éppen pénztárcabarát árakat a buli nagyobb helyre való (át)szervezésével talán meg lehetett volna szelídíteni, viszont úgy látszik, ez a megoldás egyszerűbb volt.
P. Mobil: Farkasok völgye, és a Mobilmánia: Fénypokol című lemezének egyszerre való megjelenése
A szappanopera kifejezésről elsősorban a könnyedebb műfaj felé asszociálunk, azonban néha (?) a keményebb fiúk is képesek ilyenfajta élményekben részesíteni minket. A Mobilmánia nevű formáció a P. Mobil együttesből ilyen-olyan módon kikerült tagok gyűjtőhelye, ahol szinte összeállt a hetvenes-nyolcvanas évek e legjelentősebb hazai hard rock zenekarának klasszikus felállása. Ahelyett, hogy egy ilyen név alatt mint saját maguk rajongói szinte bocsánatkérően játszanák saját szerzeményeiket, inkább egy reunióra vagyunk (farkas)éhesek, a P. Mobilban “felejtett” Sárvári Vilmos gitárossal, és akár Vikidál Gyulával! Az ilyen egymásra szervezésekből pedig (tudom, vagyunk néhányan akik) nem kérünk, akkor sem, ha mindkét album igényesre és ütősre sikeredett.
Joe Cocker halála
csalódások joeA legrosszabbkor, éppen a Fény Ünnepére készülődésünk közepette talált ránk a hír. Számíthattunk rá, hiszen tudtuk: tüdejét rákbetegség támadta meg, de a halál mégis minden esetben negatív meglepetés. Még Joe barátunk is új lemezre, sőt turnéra készülődött. A rossz hír bejelentését követő órákban minden médium a kerek hetven évet megélt énekes életútját kezdte iszonyú szorgalommal méltatni – mi ebből inkább kimaradtunk, s most az év zenei csalódásai közt emlékezünk meg Őróla.
csalódások Judas
Judas Priest: Redeemer of Souls
Aki csak kicsit is kedveli a fémzene műfaját, az ugye, úgy vár egy Judas Priest albumot, mint a Messiás megérkeztét. Így lesz teljes a pofára esés, ha nem azt kapja az ember, amit várt. Rob Halford énekes hangja már nem a régi – ezzel semmi gond, hiszen természetes dolog, a baj akkor kezdődik, amikor elfelejtenek szólni neki, és olyan sikolyokat vállal be, mint pályafutása delén. Ennél is nagyobb baj, hogy a csapat lelke, K.  K. Downing gitáros immáron visszavonult a zenei élettől, s ezzel együtt persze szerzeményeinek kútja is elapadt. Semmi más, “csak” az igazi Priest-dalok hiányoznak az albumról.
Elmaradt a Hegyalja Fesztivál
Szülinapnak indult, de “temetés” lett a vége. Az első rendezvény óta eltelt tizenötödik esztendőt a fesztivál szervezői olyan módon szerették volna megünnepelni, hogy ingyenesen lehetett volna átlépni a kaput. Nagy kár, hogy az előző mondatban kétszer is le kellett írni a “volna” szócskát. Állítólag a fesztivál területének közvetlen közelében zajló építkezések hiúsították meg a mega-bulit. A “temetés” szót azért voltunk kénytelenek idézőjelbe rakni, mert hála Istennek esetünkben csupán tetszhalottról van szó, bár mi egy sírból kugró vámpírral is elégedettek lennénk. A lényeg: hogy ’15-ben újra sátorozhatunk a Hegyalján (úgy értve: zenehallgatási célzattal).

Ez is tetszeni fog...