A groteszk és a folklór – interjú Németh Gyula képregényrajzolóval

Mindannyiunkra másként hat a művészet – van, akit gyönyörködtet, másokat valami újra inspirál, és vannak, akiket hidegen hagy. Németh Gyulának azonban fenekestül felforgatta az életét: hátrahagyta tervezőgrafikusi pályáját és a modern popkultúra legnépszerűbb képzőművészeti ágában, a képregényrajzolásban kezdett új életet. Vizuális világát a groteszk határozza meg, ihletet elsősorban a klasszikus horror-irodalomból merít. Az Alfabéta-díjas alkotó a hazai képregényes szcénát követően a nemzetközi piacon is megvetette lábát: a jövő hónapban jelenik meg a Dark Horse Comics amerikai kiadó gondozásában a Criminal Macabre: The Big Bleed Out minisorozat negyedik és egyben utolsó füzete, benne Németh Gyula hátborzongató rajzaival és meghökkentő színeivel.

Corn & Soda: Hamarosan megjelenik a Criminal Macabre: The Big Bleed Out miniszéria negyedik és egyben utolsó száma! A Magyarországon kevésbé ismert képregény főhőse Cal McDonald, a Dark Horse Comics kiadó John Constantine-je. A különbség kettejük között többek között talán annyiban ragadható meg, hogy Cal, ha lehetséges, még véresebb és sötétebb ügyletekbe keveredik, mint Constantine. Mesélnél egy kicsit magáról a karakterről?

Németh Gyula: Az a legfontosabb különbség kettejük között, hogy amíg Constantine benne van ebben a Pokol és Mennyország közötti világban, addig Cal egy sokkal földhözragadtabb szörnyes világban mozog, tehát ő vámpírokkal és farkasemberekkel küzd, ez egy sokkal ponyvásabb világ.

C&S: Tehát jellemzően nem biblikus a témaválasztás, inkább a klasszikus horror felé hajlik?

NGy: Igen, és abból is a noir-os vonulat, tehát van egy nagyon erős ponyva-noir hangulata, összekeverve a horrorral. Egy kis noir érzés nyilván van Constantine-ban is. Az is hasonlít bennük, hogy mind a ketten cigiznek, isznak, sőt, Cal drogos is volt, egy kicsit inkább a punkosabb vonalat viszi. Ebben a történetszálban azonban eltelt tíz év, ezért már nem az a Cal szerepel benne, akit a korábbi képregényekben megismertünk, hanem egy idősebb, kicsit visszafogottabb, nyugisabb arc.

C&S: Milyen érzés egy ilyen személyiséget papírra vetni?

NGy: Azok a rajzolók, akik szeretnek groteszk karaktereket megragadni, örülnek, ha nem egy kifinomult figurát kell megrajzolni, tehát ez számomra egy hálás feladat volt. Mindenféle furcsa szörnnyel találkozik, eleve a társa is egy zombi! Ezek mind könnyed témák úgy a rajzoló, mint az olvasó részéről. Szoktam attól tartani, hogy nem lett-e túl ponyvás a képregény, de akik eddig olvasták, azt mondták, hogy tök szórakoztató, egy mainstream noirhorror egyveleg.

C&S: Hihetetlenül gyorsan ível a képregényes pályád: 2017-ben jelent meg az első képregényed, a Rabtársak a Gulágon, amit rögtön 100 ezer példányszámban nyomtattak ki iskolák számára és Alfabéta-díjra jelölték. Korábban tervező grafikusként dolgoztál. Felvázolnád dióhéjban szakmai pályád? Ugyanis, ha jól tudom, nem mindennapi módon kerültél a Dark Horse Comics látókörébe.

NGy: Tizenöt évig tervezőgrafikusként dolgoztam, több évig külföldön, de Magyarországon is dolgoztam különböző cégeknél, majd szabadúszóként 2008-tól, amikor beütött a válság és megszűnt a munkahelyem. Akkor adtam magamnak két hónapot arra, hogy új munkahelyet találjak – ez volt tizenkét éve, azóta szabadúszóként dolgozom. Öt-hat évvel ezelőtt elhatároztam, hogy fokozatosan leépítem a tervezőgrafikát és tradicionálisabb dolgokkal fogok foglalkozni. Akkor még nem fogalmazódott meg bennem, hogy képregényeket szeretnék rajzolni, hiszen az illusztráció minden ága, mind a mai napig érdekel. Az első lépés az volt, hogy Felvidéki Mikivel elmentünk a New York Comic Conra, ahol sokaknak megmutattuk a portfólióinkat. A nagy kiadókhoz elég nehéz így bekerülni, pláne ezeknél a standoknál, mivel a szerkesztők sokszor nincsenek is ott. A kisebb kiadókat, akiket érdekelték a munkáink, viszont én nem hívtam vissza. Ekkor azt találtam ki, hogy egy komplett munkát készítek el, és hogyha azzal készen leszek, sokkal könnyebb lesz házalni.

Mindig nagyon szerettem a Dr. Moreau szigete című klasszikus sci-fi–horror történetet, de sohasem találtam egy illusztrált változatot – azóta egyébként született egy-kettő –, ezért még ott, New York-ban elkezdtem rajzolni.

Tudtam, hogy itthon lenne hozzá kiadóm. Az egyéb munkáim mellett vagy két évig dolgoztam rajta.

C&S: Mikor volt ez?

NGy: Ez 2015-ben volt és 2017-ben lettem kész vele. Még abban az évben járt itt egy angol író, akivel egy sörözés során dumáltam és adtam neki ebből a könyvből egyet. A rákövetkező évben meghívott, hogy vegyek részt egy londoni Comic Conon, aminek ő volt az egyik szervezője. Ott ismerkedtem meg Steve Niles-szal, aki mellettem ült a feleségével. Mi képviseltük a horror-vonalat. Nagyon régóta ismertem a munkáit, volt közülük, amit már egy évtizede nagyon szerettem. Sőt, a Freaks of the Heartland című Dark Horse-os sorozat, ami szerintem iszonyatosan szép, borítójának eredetije otthon van bekeretezve, az illusztrátortól, Greg Ruth-tól vásároltam. Ő később a mentorom is lett, hónapokon keresztül vettem órákat tőle. Szóval teljesen véletlenül ismerkedtem meg Niles-szal, neki is nagyon tetszettek a rajzaim. Elkezdtünk dolgozni egy közös munkán, amivel kapcsolatban egy csomó gondunk akadt az első kiadóval, ezért megkérdezte, hogy amíg nem sikerül azt kiadni, nem akarok-e a Criminal Macabre-on dolgozni. Elvállaltam, megcsináltam, és most végre van időnk befejezni azt az előző projektet.

C&S: Milyen érzés egy ekkora kiadónak dolgozni? László Márk azt mondta, hogy meglepően gördülékenyen megy a kommunikáció és neki több hónapot adtak a Hellboy-ra. Nálad is így megy?

NGy: Elég pörgős volt, nekem nyolcvan oldalt kellett megrajzolnom, kicsit több mint egy hónapom volt egy húsz oldalas füzetre. Ami nagyon fura volt nekem, hogy a világon semmibe nem szóltak bele. Akármit küldtem át, arra azt mondták, hogy ez fantasztikus, mehet. Csak Steve-nek volt egy megjegyzése, mert az első szám címoldalára nem a főszereplő került, hanem egy mellékszereplő, és megkért, hogy a másodikon Cal szerepeljen. Ennyi volt talán a négy rész során az egyetlen kitétel. Valószínűleg ez azért van, mert a Dark Horse egy nagy kiadó, pörgetik a dolgokat: kijön, eladják, és jön is a következő munka, mint egy gyárban. De persze addig kell örülni amíg nem szólnak bele semmibe.

C&S: Jól láttam, hogy a színezést is te végezted?

NGy: Én csináltam mindent, a beíráson kívül. Nehezen is adnám ki a kezemből, nem tudom, hogy nézne ki más színeivel. Szeretek organikusan, egyben dolgozni: ahogy haladok a rajzzal, meg szoktam nézni, hogy mutat színekkel, és azok fényében igazítok a rajzokon. Szóval nem a klasszikus képregényrajzolók módszerét alkalmazom, ráadásul magát a színezést sem a tradicionális szuperhősös módon végzem, egy picit akvarellesebb/festettebb hatást próbálok adni neki.

C&S: Meg fog jelenni gyűjteményes kötetben is?

NGy: Igen, már el is készültünk vele. Készítenem kellett egy új borítót, le kellett adnom a skicceket hozzá, ez most volt egy pár hete. Ha jól tudom nyáron jelenik majd meg.

C&S: Van azonban egy Alfabéta-díjas képregényed is, A Sorok között. Mesélnél egy kicsit erről? Honnan merítetted az ihletet?

NGy: A Szépirodalmi Figyelő témája ebben a számban a “magyar könyvek külföldi fordítása és utóélete” volt, ami egy elég nehéz és absztrakt téma. Nem könnyű egy sztorit kitalálni rá, de jó kihívás volt. Az első történetet amiben egy okkult angol szeánszon elbénázott középkori magyar kódex fordítás lett volna a fő elem, vissza is dobták. De ez a második sztori jobban tetszett végülis. Mindenképpen szerettem volna valami kis humort vinni egy baljós sötét történetbe és érdekes módon csak a megjelenés után hallottam vissza, hogy elég Lovecraft-os lett a hangulata, közben egyszer sem jutott eszembe.

C&S: Említetted a Steve Niles-szal közös új projekted. Ez egy Budapesten játszódó, második világháborús horror-sztori lesz. Hogy haladtok a munkával?

NGy: Most, február végén adom le a teljes anyagot, ami 64 oldal.

C&S: Mesélnél egy kicsit magáról a történetről?

NGy: Az alapötlet az enyém volt, Steve-nek megtetszett és ebből kerekített egy forgatókönyvet. 1945-ben, a budapesti gettó felszabadulásának előnapjaiban játszódik. Egy bosszútörténet, amiben ötvöződnek a Holokauszt borzalmai egy kitalált horror-történet borzalmaival. Egy most induló kiadónál fog megjelenni.

C&S: Mik a hosszútávú terveid?

NGy: Sok hosszútávú tervem van. Idén végre kiadjuk a Dr. Moreau szigetét a Cser kiadónál. Még át kell rajzolnom benne pár dolgot, de utána, kora tavasszal küldhetjük is a tördelőhöz. A másik könyv, amin idén fogok dolgozni, az a magyar folklór teremtményeinek egy gyűjteménye, egy bestiárium, aminek egy része már kész van, volt belőle egy kiállításom tavaly Hongkongban, amit a kinti nagykövetség szervezett, az adná a gerincét a könyvnek, csak ebben szöveg is lenne és sokkal több figurát tartalmazna. Már nagyon régen szeretném képregényre adaptálni  Lovecraft Az Őrület hegyei című könyvét – bár most jelent meg a Dark Horse-nál manga kiadásban és van már egy régebbi kicsit gyerekes képregény változata –, vagy John W. Campbell Who Goes There c. könyvét – ez alapján csinálták A Dolog című filmet –, csak utóbbi jogdíj-köteles, ezért ez egy kicsit problémásabb lehet. De van egy-két saját sztori ötletem is, meglátjuk ezekből mi valósul meg.

C&S: Említsük meg, hogy nem csak grafikus és illusztrátori pályafutásod érdemel figyelmet, de a magyarországi amerikai focis színtéren is nyomot hagytál. Mesélnél egy kicsit erről?

NGy: Hát, az talán túlzás [nevet], de igaz, hogy edző voltam, korábban a Rebels csapatnál, majd miután összeolvadt a Cowboys-szal, a Cowbells-nél voltam koordinátor, ahol kétszeres magyar bajnokok is lettünk. Az utolsó két évben linebacker-edzőként vettem részt a munkában. Idén volt az első év, hogy már nincs időm besegíteni, de egyszer majd lehet, hogy visszatérek.

C&S: Köszönöm az interjút!

Steve Niles, Németh Gyula: Criminal Macabre: The Big Bleed Out (Dark Horse Comics, 2019-2020)