A portréfestő - Corn & Soda

A portréfestő

Ideák, metaforák, Arctalan Férfi, kőgazdag szomszéd a völgy túlfelén – Murakami különös szereplői A kormányzó halála című új, kétkötetes művében. A két könyv – pár hónap különbséggel – a Geopen Könyvkiadónál jelent meg.

Murakami Haruki, az 1Q84 című művével nagyon belopta magát a szívembe. Izgatottan vártam az új megjelenést. A kormányzó halála nekem kicsit lassan indult. A depresszív Michel Houellebecq Szerotoninját idézte. Elhagyott, magányos férfi bolyong céltalanul. Az időt próbálja maga mellé állítani, de erre egyelőre várnia kell. Nekünk is türelmesnek kell lennünk a könyv elején, hogy eljussunk a Murakamitól megszokott izgalmas, meglepő, szellemes, rejtélyekkel átszőtt részekhez. Hogy aztán Ikematsu-Papp Gabriella és Mayer Ingrid fordításának köszönhetően élvezhessük a szerző humorát, finom íróniáját.

Mindenkinek van az életeben egy olyan pillanat, amikor meg kell állnia, kicsit visszanézni, várni, „szövetségessé kell tenni az időt”, ami úgymond mindent megold, hagyni, hogy történjenek velünk a dolgok, amelyek aztán tovább segítenek és elhozzák a változást.

A harmincas éveiben járó portréfestő életében most érkezett el ez a pillanat. Igazából nem ezt szerette volna csinálni, de valahogy így alakult. Éppen szakítani készül a portréfestéssel, de Juzu, a felesége, előbb szakít vele. Ekkor kezd el cél nélkül utazgatni. Közben, volt egyetemi barátja – Amada Maszahiko – felajánlja neki, hogy lakjon édesapja – Amada Tomohiko, a híres japánképfestő – házában. Az idős mester súlyos demenciában szenved, egy luxusidősotthonban él, és a háza üresen áll. Az Odavara közelében található magányos ház mindentől távol egy hegytetőre épült. A portréfestőnek éppen egy ilyen helyre van most szüksége. Itt kezd el kedvére festegetni, úgy, ahogy mindig is szeretett volna. Miközben belakja a házat a padláson egy fülesbagoly mellett megtalálja Amada Tomohiko A kormányzó halála című festményét. Nem tud szabadulni az eldugott remekmű hatása alól. Ezzel megkezdődnek körülötte a titokzatos események.

Megjelenik nála a fehér hajú, különös szomszéd, Mensiki Vataru – a völgy túloldalán lévő házból – aki kizárólag tőle szeretne egy portrét, amihez modellt akar ülni. A munka során a festő Mensiki bizalmasává válik.

Miután elkészül a portré egy újabb különös kéréssel, egy újabb megbízással fordul hozzá Vataru. Rejtély, rejtély hátán. Ki az új modell és milyen kapcsolatban áll Vataruval? Honnan származik az éjszaka közepén hallható csilingelő hang? Honnan került elő a Kormányzó? Az első kötet végére pár kérdésre ugyan válasz kapunk, de annál több merül fel.

A második könyvben megismerjük a tizenhárom éves Akikava Mariét, aki a közeli hegyen él édesapjával és nagynénijével. A visszahúzódó lány és a portréfestő között, őszinte barátság szövődik.

A főhős egyre bonyolultabb, különleges események részese lesz, furcsa lényekkel találkozik. Ennél többet viszont nem szeretnék elárulni a rendkívül képzeletgazdag, meglepő fordulatokban bővelkedő, körömrágos, a csodás elemeket sem nélkülöző történetből.

Murakami új könyvében – mint mindig – emberi tragédiákról, kételyekről, barátságról, magányról, a szerelem erejéről mesél nekünk. Magunkon érezhetjük a japán nihonga festő háború okozta traumáinak soha el nem múló zsigeri szorongását. Mélyen együtt érzünk a portréfestő, kishúga elvesztése felett érzett fájdalmával. Beszívhatjuk a ruhák illatát, amelyeket Mensiki szerelme viselt. Jól eső érzés számunkra, hogy a képek, az irodalom, a zene, a művészet segít nekünk magunkat valóságosabban látni. És mi is alá szállunk a metaforák világába, végig megyünk a szűk, földalatti alagúton, mert tudjuk, hogy „a legsötétebb felhőnek is ezüstösen csillog a túloldala.” A Kormányzó pedig elkísér bennünket.

Murakami Haruki: A kormányzó halála – Első könyv – Láthatóvá váló ideák Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2019.

Murakami Haruki: A kormányzó halála – Második könyv – Változó metaforák Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2020.

Ez is tetszeni fog...