Tavaly januárban azt írtam nektek a western műfajáról, hogy nem a legjobb barátom. Tulajdonképpen nem állíthatok mást a kalandfilmről sem, azt viszont muszáj elárulnom, hogy néhány évvel ezelőtt a végletekig beleszerettem a műfaj egyik...
Ma reggel úgy ébredtem, hogy „ismét egy mai filmet kellene ajánlanom…”. Eszembe is jutott Lars von Trier legújabb alkotása, A ház, amit Jack épített (The House That Jack Built, 2018) – amelynek cannes-i vetítéséről...
Jó, tudom, már volt kötelező Almodóvar-film, de egyszerűen képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy holnapután, 2018. szeptember 24-én lesz 69 éves. Ami persze, érthető, hiszen ő a kedvenc rendezőm. Ennek több oka...
Mivel nemrégiben a bűnügyi film és a thriller műfaját egymásutáni cikkekben mutattam be, úgy éreztem: ennek fényében a legutóbbi, történelmi filmes írásom után muszáj a hozzá igen szorosan kapcsolódó propagandafilm műfajáról mesélnem nektek. Igen,...
Éppen tíz nappal ezelőtt kelt szárnyra a hír, hogy elindult a Magyar Nemzeti Filmalap történelmi filmes programja, amelyre történelmi témájú játékfilmtervekkel lehet jelentkezni szeptember 15-éig. A programra olyan terveket várnak, amelyek a nagyközönség számára...
Legutóbb azt ígértem, a következő cikkemben a thrillerrel foglalkozom, és állom is a szavam. Tehát most az a filmműfaj következik, melyet talán nincs is, aki nem szeret. Továbbá a Telivérek (Thoroughbreds, 2017) című film,...
Valamit szögezzünk le rögtön: a Megcsalási engedély (Permission, 2017) kellemes, jó humorú romantikus vígjáték, amely tökéletes választás, ha könnyed kikapcsolódásra vágyunk. Ám ha kicsivel is érzékenyebbek vagyunk az átlagosnál, akkor ne lepődjünk meg, ha...
Ma reggel arra gondoltam, most egy olyan műfajról mesélek nektek, amelyet biztosan mindannyian szerettek. Mert ki ne szeretné a thrillert? Aztán rájöttem: ahhoz, hogy a thrillerről meséljek, először szóba kell hoznom az elődjét, méghozzá...
„Ne azt mondd, hogy »Isten«. Azt mondd, hogy »Szentség«. Az Ember Szentsége. Minden egyéb csupán ismertetőjel, öltözék, megjelenés, csel, elkeseredés, kétségbeesett kiáltás a sötétbe és a csendbe. Az Ember Szentségét nem lehet elképzelni vagy...
Hogy Alfred Hitchcock neve mindenkinek mond valamit, az egészen biztos. Bizonyára van, akinek Norman Bates mosolya jut róla eszébe, másnak meg a Psycho (1960) híres zuhanyzós jelenetének csattogó hegedűszója. Aztán gondolom van, aki a...
„A valósággal az a gáz, hogy nincs hozzá háttérzene” – szokták mondani. És egyébként milyen igaz, nem? Mert senki ne mondja nekem, hogy egy-egy szakítás – vagy egyéb negatív élmény – után az utcán...
Éreztétek már úgy, hogy nem bírjátok tovább a hétköznapok egymásutániságának súlyát? Hogy szeretnétek kitörni, csak épp nem tudjátok, hogyan? Ha a válaszotok nem, akkor roppant szerencsések vagytok, ám ha – hozzám hasonlóan – előfordult...
Ismét páros mozijegyeket nyerhettek velünk, ezúttal a Szörnyek és szerelmek hazai bemutatójához kapcsolódóan. A részleteket a cikkre kattintva, alább olvashatjátok; tartsatok velünk!
Vannak azok a filmek, melyekre azt mondjuk: bővelkednek a fordulatokban. Aztán vannak azok, amelyeket inkább olyan kifejezésekkel jellemzünk, mint lassú folyású vagy vontatott. Eric Rohmer Éjszakám Maudnál (Ma nuit chez Maud, 1969) című filmje...
Marta György Kessler és Adam Penny 2014-ben készítették el a Hannah: A buddhizmus útja Nyugatra (Hannah: Buddhism’s Untold Journey, 2014) című dokumentumfilmet, mely egy különleges nő történetét meséli el. A több nemzetközi filmfesztiválon is...
Ha naponta használjátok a Google-t, akkor bizonyára ti is felfedeztétek május 3-án azt az igazán különleges, 360 fokos animációt, amellyel „mindenki keresője” a filmtörténet egyik legnagyobb úttörője, Georges Méliès előtt tisztelgett. Hogy miért épp...
Utólagos engedelmetekkel úgy döntöttem, ideje visszaeveznünk a sötétebb vizekre. Szóval: ezúttal a horror egyik alműfajának méltatlanul elfelejtett/mellőzött nagy klasszikusát, Michael Powell Kamerales (Peeping Tom, 1960) című alkotását ajánlom nektek. Hogy miért? Mert kötelező megnézni....
Egyszer-kétszer már előfordult, hogy úgy indítottam cikkem: „rendhagyó kötelező filmes írás következik”, de most aztán tényleg joggal mondhatom ezt, mivel a kedvenc filmemet ajánlom nektek. Már ideje volt… De, hogy valami kötelezőt is csempésszek...
Előfordult már veletek, hogy néztetek egy filmet és úgy éreztétek, benne vagytok a történetben? És az, hogy olyannyira azonosultatok az egyik szereplővel, mintha ti magatok lettetek volna a vásznon? Láttátok már viszont a legmélyebb...
Ha van film, melyet valóban lehetetlenség elfelejteni, akkor az Az utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi, 1972). Egyrészt feledhetetlen a történet, valamint a kivitelezés miatt, másrészt olyannyira hírhedt alkotás, hogy képtelenség nem foglalkozni...
Legutóbbi hozzászólások