Csendes éj, gyilkos szent éj – Szenteste-színházkritika – Corn&Soda

Csendes éj, gyilkos szent éj – Szenteste-színházkritika

Április 7-én mutatták be Daniel Kehlmann Szenteste című darabját a Hatszín Teátrumban. Egy férfi és egy nő között folyó, idegőrlő pszichológiai párbaj bontakozik ki előttünk Rába Roland és Petrik Andrea előadásában, amelyben elszörnyedhetünk, mennyire morbid módon is el lehet tölteni a szeretet ünnepét.

Forrás: est.hu

Nincsenek különböző helyszínek és jelenetek, csupán egyetlen kihallgatás végtelen feszültsége. Thomas azzal vádolja meg Judithot, a filozófia professzort hogy az ex-férjével együtt építettek egy bombát, és december 24-én éjfélkor merényletet terveznek. A nő persze végig zavartnak látszik, és nem érti, miért is került a kihallgatószobába. Kezdettől fogva a rendszer ártatlan áldozatának tűnik, a néző pedig nem tud nem hinni neki.

A két főszereplő nem egyszer elhagyja a szilárd tények talaját, és fontos filozófiai kérdésekbe mélyed bele. Felmerülnek olyan alapvető problémák, mint hogy jó-e a rendszer úgy, ahogy van, ha nem, mit lehet tenni ellene, illetve megoldás-e az erőszak erőszak ellen, és ha igen, milyen mértékben. De olyan elvont problémákhoz is eljutunk, hogy ha kidől egy fa, de ezt nem látta senki, valóban kidőlt-e?

A magasröptű gondolatok után azonban egyre súlyosabbá és fojtogatóbbá válik a helyzet. Nemcsak az kerül napvilágra, milyen mértékű ellenőrzést gyakorolnak a hatóságok a polgárok élete felett, hanem az is, hogy milyen gátlástalanul másznak bele gyanúsítottjuk fejébe, és használják fel ellene a megszerzett információkat. Hiszen – ahogyan Thomas szájából elhangzik –, nekik nem annyira az igazságra, inkább csak egy történetre van szükségük.

Rába Roland és Petrik Andrea igazán kitettek magukért a két karakter életre keltésében. Csak úgy forrnak az indulatok a színpadon, amint az idealista lázadó és a rend derék őre, – aki láthatóan rendkívül élvezi a hatalmát –, összecsapnak egymással. A két színész minden gesztusa nagyon pontosan illeszkedik a szituációba, és profi módon erősítik fel a kívánt hangulatot. Legyen szó akár arról, amikor Petrik Andrea a kihallgatás elején flegmán rágózni kezd, ezzel is kifejezve, mennyire abszurdnak és nevetségesnek tartja az egész szituációt, vagy arról, ahogyan Rába Roland perverz élvezettel gyűrögeti a nadrágját, miközben arról beszél, hogyan szedett ki bizalmas adatokat a nő édesanyjából.

Bár egy kihallgatószoba hangulatának megidézéséhez nincs szükség túlságosan bonyolult díszletre, az egyik fő kellék még különlegesebbé teszi a darabot. Ez pedig nem más, mint az óra. A cselekmény és a színdarab időtartama pontosan megegyezik egymással, mi pedig a két főszereplővel együtt figyelhetjük, hogyan múlnak a percek, és velük együtt futhatunk versenyt az idővel.

A Szenteste tehát igazán remekbe szabott színdarab, amely képes a végletekig kiélezni a feszültséget. Csak erős idegzetű nézőknek ajánlom!

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: