HAPPY NEW YORK – részlet Cziczó Attila ponyvaregényéből - Corn & Soda

HAPPY NEW YORK – részlet Cziczó Attila ponyvaregényéből

Cziczó Attila író, rendező, művészeti vezető, zenész, zeneszerző, néha színész, a Fészek Színház és a FÉM Arts and Café alapítója. Drámák, mini-drámák, zenés darabok, dalok, versek, novellák, drámakötet és kisregények szerzője.

Cziczó Attila
Fotó: Wolmuth Klaudia

Cziczó Attila HAPPY NEW YORK című ponyvaregényéből közlünk egy részletet:

a nappali ajtajában árpád állt. zavartan nézte a földön fekvő halottat. nem tudta, naná, hogy a kertész halott, mert akkor tán el is szaladt volna! arra gondolt, hogy itt buli volt, s mindenki részeg. ezért ülnek józsefék is a földön. csak ez lehet az oka.

sziasztok.

szervusz, árpád!

józsef zavartan nézett árpádra. felállt volna, de érezte, hogy megfáradt, porcgyenge térdei miatt ez most nem menne. hát ülve maradt a földön.

józsef, beszélhetnénk?

beszélhetnénk, árpád.

csendben nézték egymást. nem történt semmi. árpád törte meg végül az értelmetlen szónélküliséget.

idejössz?

nem, árpád, most nem megyek oda. nem tudok felállni.

segítsek?

azt megköszönném.

árpád odament, felsegítette józsefet, majd bambán nézett máriára. józsef is hitvese felé fordult, aki megértette a férfiak összehangolt célzását, felvette a földről az angol nyelvleckéjének második cédéjét, piros diszkmenjébe tette, majd fejhallgatót tett fejére, s elindította a tizenhetedik leckét. milyen jó is, ha rendetlen az ember! mindig akad valami a keze ügyébe. árpád súgva kérdezte józsefet.

nem hall minket?

angolul tanul.

az jó.

mi a helyzet, árpád?

józsef nem nagyon akart a másikkal foglalkozni, pedig az a kékeszöld folt árpád bal szeme alatt megért volna néhány indiszkrét kérdést, de józsef még erről is lemondott, csak menjen el innen ez az ember! ám árpád annyira kétségbeesetten könyörgött tekintetével, hogy józsef kipréselt magából egy kis érdeklődést.

történt valami, árpád?

azt szeretném kérni, hogy annának mondd azt, hogy itt voltam két napig.

itt? nálunk?

igen. mert én azt mondtam neki. rájött, hogy nem mentem new yorkba.

józsefnek ebben a pillanatban nagyon nem volt ínyére, hogy alibiket gyártson árpádnak. egyébként sem szerette a sötét, bonyolult ügyeket, de most különösen nem akart ezzel foglalkozni. hiszen éppen megmentette haldokló házasságát. s hosszú évek után lezártnak tekintette szexuális kísérletezgetését is, mert szemmel láthatón mária újra rágerjedt a férjére, aki józsef, ugyebár.

new york! de jó is volna!

józsef sóhajtott egyet, majd megnyugtatta árpádot.

jó. azt mondom.

köszönöm.

árpád érezte, hogy a beszélgetés lezártnak tekinthető. téblábolt még, mert indulni mégsem érezte ildomosnak. gondolt arra is, hogy rákérdez a kanapé mögött heverő idegenre, de hagyta inkább veszni a témát. józsef is arra készült, hogy kikísérje árpádot, majd bezárja a bejárati ajtót, s a nappaliba visszatérve rátekeredjen mária selymesen lágy testére. így emlékezett felesége fizikumára, ami persze változhatott az elmúló évek alatt, de józsef most ezzel nem törődött. ám hirtelen előtört belőle világhíres precizitása.

árpád, nekem azt mondtad a testületi ülés előtt, hogy különmentek annával. mi történt?

így terveztem. megírtam, hogy vége, majd elvonultam, hogy könnyebb legyen neki az elfogadás. de úgy látszik, valamiért nem értesült róla.

miről?

a tervemről. a kérésemről. a szakításról.

megírtad neki?

igen.

elolvasta?

szerintem nem.

szerinted nem?

a táskájába tettem a levelet. úgy gondolom, nem vette észre. ma reggel hazamentem, hogy összepakoljak, mert közben úgy alakult, hogy a lakást mégsem én tartom meg, s anna ott várt a reggelivel meg az útlevelemmel a kezében, és megkérdezte, hol voltam két napig. erre nem tudtam mit válaszolni.

józsef megértette. árpád át lett baszva. azt is tudta, hogy ez a nyelvtani formula nagy vitákat kavar nemzedékek óta, hiszen sokan úgy vélik, nem ajánlatos a létige és a határozói igenév kapcsolatát az állítmány kifejezésére használni. sokan azt is gondolják, hogy ennek a szerkezetnek a használata helytelen és magyartalan. pedig nincs így. az igazság az, hogy a létige határozói igeneves szerkezetének használata igen régi időre nyúlik vissza a magyar nyelv történetében. józsef gondolatai elkalandoztak. árpád ezt kihasználva elköszönt, s távozott.

szervusz, árpád!

józsef máriához fordult. arra gondolt, meg kellene osztania a történet lényegét a feleségével is. másként döntött. leült a kanapéra. mária is odaült mellé.

volt egy folt a bal szeme alatt.

igen, láttam.

máriát sem érdekelte különösebben árpád sérülése. egymással voltak elfoglalva, ami furcsa volt mindkettejüknek. egyszerre sóhajtottak egy nagyot. az asztalon egy halom kockás papír hevert.

ez mi?

józsef próbálta visszanyerni szexuális kisugárzását, mert érezte, hogy az elmúlt percekben elillant a bája, de főleg kevéske vérének eloszlási aránya változott rossz irányba a gondolkozó agy és a test többi része között. mária partner volt józsef erőfeszítésében.

klárika, a szomszédból, néha átjön matekozni.

az a kis duci lány?

ő.

hány éves?

tizenkettő.

józsef kezébe vette az egyik lapot. egy meglehetősen egyszerűnek tűnő matematikai feladat állt rajta. ám a történet magával ragadta józsefet.

egy tehenészetben a tejtermelés fokozása érdekében minden nap különböző stílusú zene szól. egy muzikális tehén, dallam, azokon a napokon, amikor tetszik neki a zene, harminc liter tejet ad, más napokon húsz litert. a többi tehén mindegyike minden nap húsz liter tejet ad. hm. érdekes, zenei alapokon nyugvó matematikai feladat. és tetszik a névadás. dallam! passzol egy tehénhez.

aha.

mária a tehén és tej szavaktól valami olyan kéjes állapotba került, amit már nem nagyon tudott leplezni.

nézzük az első kérdést!

józsef nekiállt megoldani a feladatot. mária szorosabban bújt férfias férjéhez.

hány napon tetszett dallamnak, ennek a muzikális tehénnek a zene decemberben, ha ebben a hónapban összesen nyolcszáztíz liter tejet adott? fogós kérdés! de hol a hiba? hohohó! hiszen hétvégén és ünnepnapokon nincs fejés. vagy van?

nem tudom, még nem voltam… fejésen…

jó, tegyük fel, hogy minden nap fejnek!

józsef írni és számolni kezdett. fellelkesült a feladattól! mária pedig józsef fellelkesülésétől lelkesült fel. nem kicsit. nagyon!

tehát van harmincegy napunk. ami azt jelenti, hogy rossz zene mellett dallam decemberben hatszázhúsz liter tejet adna. ám a zenei szerkesztő jól láthatja el feladatát, hiszen a lefejt tej mennyisége jóval efölött van. akkor ezt kivonom tehát a nyolcszáztíz literből

miért vonod ki?

mert dallam alap tejtermelése ennyi. hatszázhúsz.

mert megszoroztad a napokkal a húszat, ugye?

így van, mária. maradt százkilencven liter plusz tejünk.

ezerkilencszázat írtál.

bocsánat, egy nullával több, igaz.

mindig túlhúzod.

mária felkacagott. de úgy, ahogyan húsz éve sohasem! de józsefet még nem sikerült az illatos párzás mezejére csalnia.

tehát százkilencvenet elosztunk tízzel, akkor megkapjuk, hogy dallam tizenkilenc napon hallgathatott kellemes muzsikát.

akkor ez egy jó hónapja volt dallamnak.

így igaz, mária.

talán, ha egy bika is lett volna, akivel együtt hallgathatják a zenét!

akkor biztosan többet kellett volna meghúzkodni dallam tőgyeit.

ha van bika, akkor nagyobbra duzzadnak a tőgyek, józsef.

úgy van, mária. de nézzük a következőt! januárban összesen tízezerhétszáz liter tejet adtak a tehenek…

lezuhanyozol? józsef kisfiúsan elmosolyodott mária kérdését hallva.


http://www.feszekszinhaz.hu/konyv

Ez is tetszeni fog...