Jeffrey Archer: Ütött az óra - kritika - Corn & Soda

Jeffrey Archer: Ütött az óra – kritika

Az Ütött az óra Jeffrey Archer nagysikerű családregény-sorozatának, a Clifton-krónikáknak az utolsó előtti, immár 6. kötete, mely az előbbiekhez hasonlóan, a General Press Kiadónál jelent meg 2016-ban. A regényben Archer folytatja a Barrington és a Clifton család tagjainak életét, és az 1970-es évekbe repít minket, abba a korszakba, ami a világpolitikában is rengeteg változást és újdonságot hozott.

Forrás: General Press Kiadó

Jeffrey Archer Clifton-krónikáinak utolsó előtti kötetében folytatódnak a már jól ismert szereplők történetei, de új alakokkal is találkozunk . Az Emma Barrington ellen indított per végkimenetele egy hajszálon múlik csak, az asszony azonban visszautasít minden védelmére szőtt tervet, hiszen rendületlenül bízik az igazságban. Testvére, Giles a vasfüggönyön túl, Kelet-Berlinben ragadt szerelme, Karin megmentését tervezi, ám kiszabadításához fel kellene adnia politikai karrierjét. Sebastian Clifton találkozik egy gyönyörű és okos indiai lánnyal, akibe azonnal beleszeret, azonban a lány a jövőjét már elrendezték a szülei, kiválasztva számára a megfelelő férjjelöltet. Harry Clifton pedig, a híres író továbbra is minden követ megmozgat, hogy kiszabadítsa Anatolij Babakovot a szibériai fogságból, de a bátor orosz férfi leleplező kézirata még mindig túlságosan sok veszélyt hordoz magában. Harry azonban tudja, hogy a toll a legerősebb fegyver.

A történet most is több szálon fut, rengeteg szereplőt mozgat, de Archer képes a történetek között egyensúlyt tartani, és a különálló részeket mégis egységes egésszé gyúrni.

A regény egyik legnagyobb erősségét a történelmi hitelesség, a remek korrajz és korabeli helyszínek aprólékos bemutatása jelenti. Megismerjük a hetvenes évek hidegháborús hangulatát, a nagypolitikai játszmákat, a kémek világát, Kelet-Berlin és Moszkva félelmekkel, rettegéssel teli mindennapjait. Archer ugyan olyan biztos kézzel kalauzolja az olvasót londoni dokkmunkások világában,mint a lordok házában, így olyan helyekre enged bepillantást, amiről egyszerű halandó szinte nem is álmodhat.

A kitűnő kor- és társadalomrajz mellett a mű másik erőssége a karakterekben rejlik. Archer objektíven, távolságot tartva, külső szemlélőként jellemzi szereplőit. Hősei között vannak jók és rosszak, de nem ítélkezik felettük, csupán bemutatja őket. A karakterek több oldalról jellemzettek, és egyéniségük leginkább tetteikből bontakozik ki.  Az egyik legérdekesebb figurának Lady Virginia Fenwick alakját tartom, aki folytonos ármánykodásával, ravaszkodásával, szívós elpusztíthatatlanságával, soha ki nem fogyó ötleteivel a regény igazi színfoltja. A műben olyan ikonikus szereplő is megjelenik, mint Margaret Thatcher, amint politikai pályája kezdetén a maga harcait vívja. Archer a későbbi Vaslady alakjában leginkább karizmatikus egyéniségét emeli ki, amivel tökéletesen megragadja Thatcher jellemének lényegét.

A regény nyelvezete egyszerű, könnyen érthető, követhető. Archer szinte dokumentumregényre jellemző pontossággal és alapossággal jellemzi hőseit, írja le a helyszíneket, történéseket,  a szöveg mégsem válik szárazzá és unalmassá, hanem megmarad élvezetes, fordulatos olvasmánynak. A kötet befejezése nyitva hagyja a történetet, így még egy kicsit izgulhatunk, hogy vagyon hogyan is ér véget a családregény.

Az Ütött az óra azonban nemcsak a Clifton-krónikák rajongóinak lehet élvezetes olvasmány, mivel önálló műként is megállja a helyét. Azonban ha valaki csak a 6. kötetet olvassa el, szinte garantált, hogy az utolsó kötetet is olvasni akarja majd.

A könyvért köszönet a General Press Kiadónak!

Ez is tetszeni fog...