Középiskolás fokon? – Király Levente: Nem kötelező – Kortársak és kimaradók

Különleges szöveggyűjtemény jelent meg Király Levente szerkesztésében Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza címmel a Corvina Kiadónál. A kötet célzottan középiskolásoknak született, hogy pótolja a közoktatás hiányosságait, megismertesse a diákokat a kortárs magyar irodalommal, és azokkal a 20. századi jelentős művekkel, amelyek valamilyen okból kimaradtak az iskolai szöveggyűjteményekből. A vállalkozás mindenképpen hiánypótló, a kérdés inkább az, hogy valóban képes-e megszólítani a középiskolás korosztályt?

Ha irodalomoktatásról van szó, akkor arról valahogy mindenkinek van véleménye. Rendszeresen születnek cikkek, hozzászólások (hozzáértőktől és hozzá nem értőktől), hogy mit is kellene oktatni az iskolában, mit is kéne „kötelezővé” tenni a gyerekeknek. A vélemények nagyon sokfélék, de abban a legtöbben egyetértenek, hogy a kortárs irodalom fájóan hiányzik a közoktatásból. Ezzel pedig gyakorló magyartanárként csak egyetérteni tudok. Így amikor megjelent a Király Levente által válogatott és szerkesztett szöveggyűjtemény, nagyon megörültem, hogy végre, talán egy használható segítséget kaphatunk ahhoz, hogy megismertessük a kortárs irodalom sokszínűségét a diákokkal. Bár eddig is több remek, kifejezetten ifjúságnak szánt, kortárs írók szövegeit tartalmazó antológiával találkoztam, de ezek többsége tematikus kötet. (Ilyen például a Tilos az Á könyvek Ezentúl lesz banán, Szívlapát című kötetei, a Móra Kiadó 2050, 48 másképp, Jelen! antológiái, a Menő Könyvektől Az első és A hazudós, vagy a Könyvmolyképző Kiadótól az Érints meg! és a Meghitt pillanatok című antológiák.)

Így megörültem annak, hogy egy olyan kötet született, ami nem tematikusan, egy témát körüljárva tartalmaz kortárs szövegeket, hanem kifejezetten az iskolai szöveggyűjtemények kiegészítésére, pótlására vállalkozik. Nem kis vállalkozás, ezért nagyon kíváncsian vettem kézbe.

A kötet megjelenése, a borítókép, a betűtípus, a fülszöveg és az írások rövid bevezetőinek hangvétele, stílusa mind fiatalosságot, időszerűséget sugall, így illeszkedik a középiskolások világához. A kötetbe beválogatott művek azonban úgy érzem, egyáltalán nem a diákok igényeit követik. A szöveggyűjtemény nagy többségében kortárs szerzők műveit, sőt egészen új, idei vagy néhány évvel ezelőtti írásokat tartalmaz, mellettük azonban találunk 20. századi kisprózákat is, többségében novellákat, többek között olyan megkerülhetetlen szerzőktől, mint Móricz Zsigmond vagy Karinthy Frigyes.

Az antológiában a szövegek egy-egy téma köré csoportosulnak, mint humor, szerelem, háború, bűn és bűnhődés stb. A kortárs és a korábbi szerzők művei így keverednek egymással. Király Levente a kötet fülszövegében ismerteti a válogatási elvét, mely szerint igyekezett olyan írásokat összeválogatni, melyek érdekesek lehetnek a mai tizenévesek számára. Többségében olyan kortárs szerzők műveiből válogatott, akikre az irodalomoktatás nem tér ki, másrészt pedig olyan jelentős 20. századi műveket választott be, amik valamilyen okból kikerültek a szöveggyűjteményekből.

Ez a válogatási szempont mindenképpen dicséretes és előremutató, rengeteg tartalmas, időszerű és jelentős írást sikerült összeválogatni, amelyeknek többsége időtálló és megismerésre érdemes, azonban úgy érzem, a fő szempont, a tizenéveseknek megszólítása elmaradt. A kötet válogatásában a kortárs irodalom nagyjai (pl. Krasznahorkai László, Dragomán György, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Szilágyi István, Grecsó Krisztián, Háy János stb.), és egyre jelentősebbé váló, népszerű írók (pl. Finy Petra, Babiczky Tibor, Mán-Várhegyi Réka, Szvoren Edina stb.), mellett kevésbé ismert szerzők művei is megjelennek. Mellettük ott vannak a 20. század jelentős szerzői is, a már említett Móricz és Karinthyn kívül pl. Csáth Géza, Kaffka Margit, Tersánszky Józsi Jenő, Tamási Áron, Mészöly Miklós stb. Különösen fontosnak tartom, hogy a határon túli szerzők (pl. Szilágyi István, Grendel Lajos, Sütő András, Gion Nándor stb.) is ugyan úgy helyet kapnak a kötetben, mint a hazaiak, ráadásul a kötet női-férfi szerzők közötti aránya is kiegyenlített. Olyan női szerzők kaptak helyet a kötetben, mint pl. Galgóczi Erzsébet, Harag Anita, Kiss Judit Ágnes, Szabó Magda, Szabó T. Anna stb.

A válogatás tehát rendkívül sokszínű, és valóban sok jelentős szöveget tartalmaz, azonban az írások témái, a szövegek középpontjában álló probléma, vagy maga az írásmód, a nyelvezet nagyon sokszor igencsak távol áll a mai kamaszoktól. Bár feltűnt, hogy Király Levente sokszor igyekszik olyan írásokat kiválogatni, melynek a főhőse kamasz vagy gyerek, vagy az elbeszélő ilyen nézőpontba helyezkedik (pl Kiss Noémi: Piócák, Mándy Iván: Egyérintő, Jónás Tamás: Sátán stb.), attól ezek az írások még nem válnak ifjúságivá. Hajnóczy Péter Ki a macska? című mélyen megrendítő, sokkoló novellájának szereplői gyerekek, de biztos vagyok benne, hogy senki nem nevezné az írást ifjúságinak. Vagy vegyük Tóth Krisztina A tolltartó című novelláját, ami egy visszaemlékezés egy iskolai esetre. Sem a gyerekkori én bemutatása, sem az iskolai környezet nem teszi ifjúságivá ezt a nagyon is felnőtt, egzisztencialista írást.

Hiányolom a kötetből azokat az írásokat, amelyek valóban a mai ifjúsághoz és róluk szólnak, az ő problémáikat helyezik a középpontba, az ő nézőpontjukat mutatják be, és számukra is könnyen érthetőek. (Talán Harag Anita Indigó című novelláját érzem ehhez a legközelebb állónak, és Kiss Judit Ágnestől a Feketemagyart.)

Sokszor egyébként a választott novellák nyelvezete is nehézkessé teszi a kötet olvasását a középiskolás korosztály számára. Egyébként a középiskolai oktatásnak is ez az egyik legnagyobb problémája. (A szövegek nyelvezete a diákok számára nehézkes, sok az ismeretlen, sokszor archaikus kifejezés számukra.) Ezt a problémát pedig ez a kötet sem orvosolja, hiszen Karinthy Móricz-paródiája, a Népiesch, vagy magától, Móricztól A birkaitató válú, de még Sánta Ferenc torokszorítóan szép novellája, a Sokan voltunk is a mai diákok számára nehezen olvasható a sok ismeretlen kifejezés miatt. Ráadásul itt lábjegyzetek, szómagyarázatok sem segítik a megértést, mint egy iskolai szöveggyűjteményben.

Ha már az irodalmi szempontok voltak a kötet válogatásában a mérvadóak, és nem az, hogy valóban az ifjúsághoz szóljanak, segítség lett volna a tizenéves korosztály számára, ha némi támpontot kapnak a szövegek értelmezéséhez. Ugyan az alkotások rövid bevezetővel el vannak látva, néhány szóban bemutatják a szerzőt, és egy-egy mondatot a kötetben szereplő művet is, de egy kicsit részletesebb ismertető hasznos lett volna.

Tehát összességében hiánypótló és jelentős vállalkozás Király Levente Nem kötelező szöveggyűjteménye, azonban inkább a felnőtt olvasók számára lehet valóban szórakoztató, a célzott korosztályt ezek a szövegek nem feltétlenül képesek megszólítani. Mivel azonban az első ilyen próbálkozás, mindenképp figyelemre méltónak tartom, és bízom benne, hogy lesz folytatása, amiben lehetőleg teret kapnak a valóban ifjúságinak számító írások is.